Színházi Élet, 1929. április 21–27. (19. évfolyam, 17. szám)
1929-04-21 / 17. szám
STEFAN: Tegnap arra mentem, olyan furcsa embert láttam bent, mintha . . . FREDRIK: Na? STEFAN: Mintha .. . nő lett volna. FREDRIK: Hiszen nő is az. STEFAN: Nő? Oszt hogy kerül ide? FREDRIK (közelit hozzá néhány lépéssel): Hát hogy kiokosodj, megmondom. De nem tőlem tudod. Nagy bűn van a lelkin. Ölni akart. Az Elnököt akarta megölni. STEFAN: És miért itt tartják? FREDRIK: Azt is megmondom, de ha jár a szád, hát. .. hogy meg ne szökhessen. De itt jó helyen van. Innen ki nem mászik, már csak a bitó alá. STEFAN: Sétára se viszik? FREDRIK: Most még igen, de csak a kis udvarra. Oda is úgy, hogy a többi szám meg ne lássa. Ámbár én oda se vinném, de hát a mi igazgatónk... Én mondtam már neki, hogy baj lesz ebből, ha ilyen szabályokat csinál. Egyszer majd kiszáll egy bizottság, oszt meglátja, hogy itt hogy bánnak a számokkal . .. STEFAN: Most is van itt valami bizottság . .. lenn az irodában .. . FREDRIK (ijedten): Itt? Oszt te csak most szólsz? (Rohan vissza a helyére és haptákba vágja magát.) STEFAN: Hát miért? FREDRIK: Ne pofázz! Szolgálatban nekünk se szabad beszélni. (Kis szünet) STEFAN: Oszt maga kibirja nyolc óra hosszat? FREDRIK: Bírom, mert muszáj. STEFAN: A missziós páter is itt van. Minden számhoz odamegy. Mikor váltásra jöttem, láttam a pincébe menni.. Most azt hiszem, épp a pincezárkába ment. FREDRIK: Az ötvenegyeshez? Na, azt ugyan faggathatja. Mert tudd meg öcsém facsiga, hogy nekem csak bele kell néznem a számok szemébe és tudok én már mindent. Hatszáz és tizenhét szám van a börtönben, öreg szám, fiatal szám, uri szám, kódis szám, ahogy kilép a rabkocsiból, én megmondom mi nyomja a lelkit. De ezét nem tudom, mert ennek tán nincs is lelke. Oszt még egy ilyen szám van itt. STEFAN: A Huszonhetes. FREDRIK: Honnan tudod? STEFAN: Avval nekem is sok bajom van. FREDRIK: Tudod hányszor szökött az már meg? Nyolcszor. De nem ám innen. Innen még egy szám sem hibázott. (Csengőjelzés.) EGY HANG (kintről): Vigyázz, nyolc szám, 3-as folyosó, munkaterem felé. Vigyázz! (A csigalépcsőről, előbukkan nyolc rab, — (nagy színpadon természetesen már itt lehet több számot felvonultatni), — amint elhaladnak az őrök előtt, azok hangosan leszámolják őket. Átmennek a szinen és eltűnnek a vasajtón.) FREDRIK: Te mikor leszel szabadnapos? STEFAN: Tíz nap múlva. FREDRIK: Bemegy a városba? STEFAN: Be! (Csengő.) EGY HANG: Vigyázz! öt szám, 3-as folyosó, munkaterem felé. Vigyázz! (Feltűnnek sorban megint a rabok. Eltűnnek ezek is a vasajtón. Némelyik cinikusan, némelyik lehajtott fejjel, vagy blazirtan, némelyik fürgén, vagy vonszoltan, alig lépkedve megy át a színen. ) FREDRIK: Te mióta is vagy itt? STEFAN: Hat hete lesz. FREDRIK: A katonaságtól jöttél? STEFAN: Onnan. FREDRIK: Voltál a háborúban? STEFAN: Voltam. FREDRIK: Te? ... Tán ellenséget se láttál? STEFAN: Dehogy nem láttam. Az volt csak az igazi ellenség. A eugszfiverem. Egyszer le akart lövetni, mert... (Csengetés, erősebb.) EGY HANG (ez is erősebb, figyelmeztetőbb): Vigyázz, Huszonhetes! Munkaterem felé, vigyázz! JÁNOS a Huszonhetes. Sötét gazember, de szimpatikus kópé. Fütyülve megy át a Vasúton, vagy villamoson való utazásnál különösen ki vagyunk téve a meghűlés veszélyének. Ilyen helyeken fertőző betegségek is könnyen terjednek. Védekezzek ez ellen Panflavin pasztillákat, melyek a szájat és garatüreget fertőtlenítik. Minden gyógyszertárban kaphatók Kérdezze meg orvosát. — 3> 10fi