Színházi Élet, 1929. december 29–1930 január 4. (20. évfolyam, 1. szám)

1929-12-29 / 1. szám

Színhely: egy kávéháznak az a sarka, ahol a festők törzsasztala van. után jönnek ide, amikor sötétedni kezd. Ennél az asztalnál van a leg­­>hl. lárma. Szenvedélyesen beszélnek, többen egyszerre. Meggyőző­k­ szerint ennek az az oka, hogy a festők nagy része nem akkor hagyja­­ a munkát, amikor ő akarja, hanem akkor, amikor a naplemente őt kényszeríti. Ilyenkor a festő — még tele ihlettel, a munka lázával — tudja hirtelen lefékezni felizgatott idegeit, tehát elszalad a kávéházba,­llégáihoz, akik közt tovább festhet a szájával, míg csak el nem fárad.) át: a festő törzsasztal. Ezúttal nem művészetről van szó. Messzire el­alszik ez a dialógtöredék, amely olyan régi, mint maga az emberiség: ssó ember!" „Nem. Csak egoista." Aztán: szenvedélyes vita a rossz létről és a jó emberről. Nagyon gyenge példák egy-egy jó emberről, m­ő példák egyes rossz emberekről. Végül: verseny, hogy ki követte fejében a legnagyobb, a legigazibb rosszaságot. Pályadíj: egy nagy ar. Csak azt az egyet mondom el, amely a szivart megnyerte. — Tizenhat éves voltam, — mesélte az egyik — mikor egyszer Szil­ter éjszakán diáktársaimmal nagy mulatságot csaptunk. Reggel nyolc volt, mikor elindultunk hazafelé a hóban. Meglehetősen sokat ittunk féktelen jókedvünk volt. Összefogózva, énekelve mentünk utcáról h­a és mindenáron el akartunk követni valamit. Ahogy így megyünk, szerte csak egy levélszekrény mellett elhaladva látom, hogy abból a nyílásból, ahova a leveleket kell bedobni, kikandikál egy fehér born­lak a csücske. Az újévi gratuláció nálunk nagyon elterjedt szokás és akár újévkor annyi gratulációt dobnak be a levélszekrényekbe, hogy denik zsúfolva van. Ennél a levélszekrénynél is ez volt az eset. Az a szék, amelynek a csücske kilátszott, már nem fért be a túltömött levél­irénybe. Odamentem és kihúztam a levelet a szekrényből. Ezeknek az ,'i gratuláló névjegyeknek a borítékjai nem szoktak leragasztva lenni,­­ a posta így olcsóbban szállítja őket. Kivettem a borítékból a név­e­t, amelyen egy név állott, nyomtatva, s alatta az illető foglalkozása: „segédhivatali aligazgató". E nyomtatott sorok alatt gondos,­­ jellemző hivatalnokirással ez a szöveg: „az igen tisztelt fő­nök urnak boldog újévet kíván". A borítékon a főnök neve: ttzmnrf) „Gyertek", — mondtam a fiuknak — „ebből egy jó vicc lesz!" Bementünk egy kávéházba. Tintát és tollat kértem 7

Next