Színházi Élet, 1931. február 1–7. (21. évfolyam, 6. szám)
1931-02-01 / 6. szám
LONDINER (jön bajról, rémülten): Pszt! A művésznő alszik! TEDDY: Az lehetetlen. Tizenegy múlt! LONDINER: Mégis alszik! Ha felébred, akkor csenget. Még nem csengetett, tehát alszik. TEDDY (elszántan): Én nem bánom! Ha már itt vagyok! ... Mi történhetik .. . Kidob! Nem? Én evvel számoltam. Én mindenre elszántam magam ... Hát kidob ... Tizenegy elmúlt!.. Most már mindegyi... LONDINER: Tegnap tizenkettő után ébredt fel! TEDDY: Hát akkor tán később? Nem!... Mindegy! Ha már itt vagyok .. . Ha már idáig mertem ... Legalább ha kidob, azzal vigasztalhatom magam, hogy azért dobott ki mert, korán van... (Az ajtóhoz fordul, újra kopogni akar.) SZOBALÁNY (sietve jön jobbról, meglátja Teddyt, rémülten): Jesszus! A művésznő még alszik! LONDINER: Már mondtam neki! SZOBALÁNY: (védekezőleg az ajtó elé áll): Nem szabad kérem, senkinek sem szabad! TEDDY: De ez kérem életbevágó... ez halálosan fontos! ... Ez élet-halál kérdés!... Én elszántam magam! Én itt vagyok! És most már nem mehetek el. (Hirtelen eszébe jut, pénzt ad a szobalánynak.) Pardon! SZOBALÁNY (megnézi): Köszönöm! (Félreáll és elteszi a pénzt.) LONDINER (előtérbe tolakszik): A művésznő a legszigorúbban meghagyta . . . TEDDY (neki is pénzt ad): Tessék! LONDINER: Köszönöm! (Barátságosan.) Talán tessék a portástól föltelefonálni a szobába! TEDDY (örömmel): Ez jó! Köszönöm! (Indul jobbra.) SZOBALÁNY: Kit jelentsek, ha a művésznő felébred? TEDDY: Báró Léderer! (Elrohan jobbra.) SZOBALÁNY (elragadtatva): Báró! LONDINER (megnézi a pénzt): Rögtön látni rajta. KAISER (kilép a szobájából): A művésznő már felébredt? SZOBALÁNY: Még nem! Gut Morgen! (El Londinerrel.) KAISER: Gut Morgen! (El jobbra.) (Hirtelen hangos berregés össze-vissza, Éva ajtaja előtt kigyulladnak az összes lámpák, szobalány, londiner, pincér rohanva sorakoznak Éva ajtaja előtt és tiszteletteljes kopogással megállnak. A szin elsötétül, halk zene.) 2. kép (Szin: Éva appartemantjának hálószobája. A szinen túlnyomó a középen lévő baldachinoságy, melyet széthúzható lila selyemfüggöny takar. Toalettasztal millió üveggel. Baloldalon falba épitett garderobszekrény. Egy zongora, ablak, mögötte gyönyörű fürdőhely, napsugaras látképe. Mikor a függöny felmegy, a szín üres. Zene: Londiner, szobalány, pincér belépnek balról. Londiner az ablakhoz lép, felhúzza a függönyt. Teljes világosság: 1. JELENET Éva, Szobalány, Londiner, Pincér ÉVA (felül az ágyban, csipkés párnák és tarka selyempaplanok között, pizsamában, jókedvűen): Gut Morgen! Szép idő fon? SZOBALÁNY: Gyönyörű! ÉVA: Remekl (Londinerhez.) Telefonáljon a fotográfusnak, hogy egy óra múlva a strandon leszek. (Pincérhez.) Jöhet a reggeli! PINCÉR: A rendes? ÉVA: A rendes!... De pontosan, ahogy rendeltem. Úgy nem lehet fogyókúrát tartani, ha a konyhán nem tartják be pontosan amit mondok. A zsömlék egészen átpirítva! Semmi vaj! A sonka egészen soványan. A kövérjét vágják le. És ne azokat az édes jammelket, hanem valami soványkásat!... Rémes ez a fogyókúra ... Posta? LONDINER: Két expressz ajánlott! SZOBALÁNY: A postán kell átvenni négy és öt között. ÉVA: Szóljon a sofőrnek, hogy ne hagyja elfelejteni. A fotográfus hozzon legalább tíz lemezt. Más nem keresett? SZOBALÁNY: De igenis. Egy ur. Báró Léderer. Csokorral. (Telefoncsengetés. Felveszi a kagylót.) Ja... Jawohl .. . Már ébren... Rögtön megkérdezem! ... ÉVA: Ki az? SZOBALÁNY: Báró LédererI ... ÉVA (átveszi a kagylót, int a személyzetnek, hogy elmehetnek, szájához emeli a kagylót.) Hallói (Énekel.) Kedves, hogy szüntelen gondol rám . .. Nem lehet, nem jöhet fel hozzám . .. Nem bánom mert olyan szépen kér, Jöjjön fel hát, várom magát. Bejr.: Nagyon szeretem, nagyon szeretem, Két kis egyszerű szó. Mégis gyönyörű szó És a szivnek oly jó. Nagyon szeretem, nagyon szeretem, Ebbe csak zeng, Ezer kicsi bók cseng, kozmetikus „MIRACLE" haj eltávolitószere (arcról, karról) minden eddigit felülmúl! Többszörösen kitüntetve. Rögtöni hatás. Vidéki szétküldés utasítással. Díjtalan felvilágosítás. (Prospektus.) Andrássy ut 38. Párisival szemben. 1'IC,