Színházi Élet, 1931. április 12–18. (21. évfolyam, 16. szám)
1931-04-12 / 16. szám
II .PROBLÉMAISKOLAI^ f I Vezetótandr !<H/lÓ<?á £ A Színházi Élet húsvéti számában a szórakoztatva tanulásnak és okulásnak uj és kedves kereteit építettük meg. Megnyitottuk a Színházi Élet problémaiskoláját azzal a céllal, hogy időnkint egy-egy mindenkit érdeklő kérdést vitassunk meg küsziísen. Az első, boncolás alá kerülő kérdés: Szerelem és féltékenység! A kérdéssel kapcsolatban meginduló vita keretén belül többek között azt szeretnénk eldönteni, hogy mi születik meg előbb: a szerelem vagy féltékenység? És melyik éli túl a másikat? Hogyan lehet megszüntetni a féltékenységet? Lehet-e valaki szerelmes féltékenység nélkül? Vagy féltékeny szerelem nélkül? Ki hogyan gyógyította ki féltékeny szerelmesét? Érdekes féltékenységi esetek. Jogos és jogosulatlan féltékenység. A vitát Forró Pál vezeti, aki az egyes érdekesebb beérkezett válaszokat megjegyzésekkel kíséri. A vitában mindenki részt vehet, aki a Színházi Élet olvasója, tehát nemcsak az előfizetők. A hozzászólásokat lehet névvel és jeligével küldeni. A borítékra azonban kérjük ráírni, hogy: problémaiskola. Nagyon kérjük olvasóinkat, hogy mondanivalójukat lehetőleg rövidre fogják, mert csak így lehetséges, hogy azokat csonkítatlanul vábbá mindenki közöljük lapunkban. Tokisérje a vitát állandó figyelemmel, hogy ne húszan vagy harmincan írják meg ugyanazt. Mindenkinek jogában áll bármelyik megjelent véleményre megjegyzéseit megtenni és az ilyen megjegyzéseket szintén közölni fogjuk. A legkitűnőbb válaszok beküldőit értékes jutalmakban részesítjük. Első díj: ezüst erőkészlet. Második díj: elegáns nécessaire. Harmadik díj: egy fényképezőgép. Ezenkívül tíz könyvjutalmat is adunk. Az első válaszok befutottak és azokat az alábbiakban közöljük. * Én Wilde-del tartok, aki azt mondta, hogy csak a kispolgári nő féltékeny, mert a hódító, nagyvilági nő erre nem ér rá. A szerelem elvesztésétől csak az fél, aki nem érzi magát egészen szilárdul a nyeregben, aki győzelmét véletlen és meg nem érdemelt szerencsének tartja. Balogh Márton Látszatra elmés és igaz paradokszonok, de az élet azt mutatja, hogy a szerelemben nincsenek olyan társadalmi kasztok, mint a mindennapi életben. A szerelem mindenkit egyformán emberré tesz, gyarlóságaival és kicsinyességeivel egyetemben. A szerelem lélektana független műveltségtől és társadalmi rangtól és így az olyan megállapítások, melyek a szerelem jelenségeit ebből a szemszögletből nézik, már kiindulásukban tévesek.) • Vérig sértve és a legnagyobb felháborodással adtam vissza jegygyűrűjét vőlegényemnek, mert ismételten meggyanusított azzal, hogy más férfiakkal flörtölök. Ha ismerőseim köszöntését fogadtam, már magánkívül volt. Ha mással táncoltam, napokig duzzogott. A szó szoros értelmében sasága és remegtem, már kínos volt a tárha láttam, mert tudtam, hogy nyomban rámtámad valamilyen alaptalan váddal. És mi történt? Eljegyzésünk felbontása után százszámra kaptam tőle a könyörgő, megalázkodó leveleket, melyekben bocsánatomat kérte és esküdözött, hogy meg van győződve, hogy ártatlanul gyanúsított és ha kibékülök vele, soha többé nem lesz féltékeny. Én a leveleit válaszolatlanul hagytam, mert többé nem tudok benne bízni. Aki hónapokon át kínzott, az bizonyára most sem gyógyult ki betegségéből. Szerintem a féltékenység gyógyíthatatlan. M. Irénke, Bratislava (A férfi féltékenységének gyakran a nő önkénytelen és minden rossz szándéktól mentes viselkedése az oka. Például ha a nő vidám, temperamentumos, a férfi pedig savanyú, életkedv nélküli, akkor a nő természetes vidámságát bár karérságnak tekinti. Az bántja és az gyötri, hogy érzi: hangulatban, kedélyben, életrimusban nem tudja a nőt követni, tehát valóban nem tudja a magáévá tenni és ez a gyötrelme, aggodalma jelentkezik féltékenység alakjában.) Szerintem valaki lehet féltékeny szere- 56