Színházi Élet, 1931. november 22–28. (21. évfolyam, 48. szám)

1931-11-22 / 48. szám

Az éjszakai személyvonat han­gos kattogással hagyta el a pesti sín rengeteg váltóit s lihegve, prüsz­kölve indult neki a koromsötét végtelen Alföldnek. Az egyik har­madosztályú fülkében szemben­ült egymással a két férfi. Az egyik elhanyagolt külsejű, ötven-hatvan­éves, szakállas csavargóféle, a má­sik detektív, akinek az volt a fel­adata, hogy szülővárosáig kisérje az öreg toloncot s mikor megér­keznek, adja oda neki azt a husz pengőt, amit a rendőrkapitány szerzett részére valamilyen segély­kasszából. Aludni egyik sem tudott, a de­tektívnek nem is volt szabad s eképpen hamar elkövetkezett az a hangulat, mikor az öreg mesélni kezdte a történetét. • Bizony, harmincöt éve, hogy először jöttem fel Pest felé ezen a vonaton ... Aztán három éven keresztül minden vakációkor haza, meg vissza. Nagyon szorgalmas, ko­moly filozopter voltam ez alatt a három év alatt. Hazulról tizenöt forintot kaptam havonta, tanítgat­tam is egy-két gimnazistát és késő estig tanultam, mert híres tudós akartam lenni. Délután tanítványaimhoz járo­gattam s esténként beültem egy csöndes józsefvárosi kávéházba. i6

Next