Színházi Élet, 1931. november 22–28. (21. évfolyam, 48. szám)
1931-11-22 / 48. szám
Az éjszakai személyvonat hangos kattogással hagyta el a pesti sín rengeteg váltóit s lihegve, prüszkölve indult neki a koromsötét végtelen Alföldnek. Az egyik harmadosztályú fülkében szembenült egymással a két férfi. Az egyik elhanyagolt külsejű, ötven-hatvanéves, szakállas csavargóféle, a másik detektív, akinek az volt a feladata, hogy szülővárosáig kisérje az öreg toloncot s mikor megérkeznek, adja oda neki azt a husz pengőt, amit a rendőrkapitány szerzett részére valamilyen segélykasszából. Aludni egyik sem tudott, a detektívnek nem is volt szabad s eképpen hamar elkövetkezett az a hangulat, mikor az öreg mesélni kezdte a történetét. • Bizony, harmincöt éve, hogy először jöttem fel Pest felé ezen a vonaton ... Aztán három éven keresztül minden vakációkor haza, meg vissza. Nagyon szorgalmas, komoly filozopter voltam ez alatt a három év alatt. Hazulról tizenöt forintot kaptam havonta, tanítgattam is egy-két gimnazistát és késő estig tanultam, mert híres tudós akartam lenni. Délután tanítványaimhoz járogattam s esténként beültem egy csöndes józsefvárosi kávéházba. i6