Színházi Élet, 1933. február 19–25. (23. évfolyam, 9. szám)
1933-02-19 / 9. szám
1. Jelenet: József majd Chandlos asszony, majd Günther, Kolowrat. (Mikor felmegy a függöny, a császár az íróasztal előtt ül és ír és ír és aláír időn, és téren kívül, s elmerülve a papírok tömegében. S megint egy akta s megint egy másik akta, s amint egy harmadik aktát rántana elő, látszólag szüksége van valakire. Akkor türelmetlenül kopog az asztalon.) JÓZSEF : Hát nincs itt senki?! Günther! Kolowrat! (Feláll s jobbfelé siet.) Maga az Chanclos ? . . . boszorka ! . . . (Mert Chanclos megjelent. Ünnepiesen kiöltözve, egy nagy ezüsttálcán a császár reggelijét hozza.) Ne tegye le azt a tálcát... mit áll itten? CHANCLOS: Sire! nézzen meg ... (A tálca már az asztalon.) JÓZSEF: Hol vannak ezek az urak? CHANCLOS: Tudja ki küldte ezt a ruhát? Párizsból a francia királyné! Marie Antoinette! JÓZSEF (csak egy kézmozdulat): Kora reggel óta itt ülök egyedül... (S a tálcának dől.) CHANCLOS: Mint egy utolsó hivatalnok! JÓZSEF: Mint az első az államban! CHANCLOS: Óh pokol! JÓZSEF: Mit mondott? CHANCLOS: Azt mondom, nősüljön meg s akkor majd nem lesz egyedül . . . JÓZSEF (heves és meggyőződéssel): Hát van nekem időm, őrült?! Hát van egy nő, aki . . . CHANCLOS: No nézd csak, meg sincs borotválva megint! A könyökén és itt, nézze, csupa rongy. JÓZSEF: Miért nem varrja meg? CHANCLOS: Ha folyton ez van rajta... Ha ezt nyűvi folyton... miért nincs gondja magára? Miért nem soignirozza magát egy kicsit?! . . . Felséged nem Louis XV., de nem ! Csak agyondolgozza magát itten . . . JÓZSEF: Ha nem végzem el a kötelességem, legfölebb penzióba mehetek s egy klastromba mint V. Károly. (S vígan falatozik.) CHANCLOS: Inkább egy nőhöz menjen! Szépen öltözzön fel és borotválkozzon meg. JÓZSEF: Vén satrapa! Hogyan merészel . . . CHANCLOS Parancsom van, hogy vakmerő legyek. "JÓZSEF: A parancsnak megfelel. CHANCLOS: így szoktuk ezt reggeli közben. " JÓZSEF: No csak nem ilyen közel . . . boszorka! Eretnek! CHANCLOS (nagyon élénken, egy árnyalat eretnek): Óh Sire tudja! A pápa látható lesz! Látható lesz! Ma délben az erkélyen. (A háttér felé megy.) JÓZSEF: Itt maradjon! CHANCLOS (aki visszajön): Azt kérdezem, miért nem nősül meg? JÓZSEF: Elég! CHANCLOS: Kétszer volt nős, felséged. Miért ne lehetne harmadszor is? A gyakorlat megvan! JÓZSEF: Szemtelen! CHANCLOS: Tudni szeretném ... ne mondja meg... kíváncsi vagyok... Hátha megírom én is egy nap, mint Mme de Sevigné, a memoirjaimat. " JÓZSEF (belemegy): Nem nősülök soha többet. Chanclos, mert utálom azt a sok mindenféle családi bajokat és civódást és vitákat, ami úgy egy nővel a házaséletben van. (És a gyümölcs után nyúl.) CHANCLOS: No de gyereke lehetne... JÓZSEF: Inkább nem... inkább az se legyen . . . Vége! A kisleányom meghalt és megszoktam az özvegységet. (És már beleharap egy körtébe.) CHANCLOS: Remek körte, mi? JÓZSEF: Augarteni termésem?! Csak volna egy jó kiadós eső a gyümölcsfáimra ... a rózsatövekre s az olasz orgonákra... a gladiolákra — mi van ott még? CHANCLOS: Gardénia! JÓZSEF (halk): Igen. CHANCLOS: Emlékszik felséged, mikor úgy járt közöttük, mint egy nagy fehér szőnyegen e gardéniák között. pármai Izsibella ! JÓZSEF (meghatva): Az első feleségem ... Ezt szerettem, Chanclos... ezt szerettem • « % CHANCLOS: Óh a szép idők! A császárnő még élt — a császár is . . . JÓZSEF: A szüleim . . . CHANCLOS: Schönbrunn micsoda zajos volt! Tizenhét főherceg és főhercegnő, soha ennyi a világon nem volt — JÓZSEF: Testvéreim . . . CHANCLOS: Aztán jött a második felesége, Síre... Ezt nagyon utálta felséged. JÓZSEF: Szívből! CHANCLOR: Métr a holttestét sem nézte meg mikor ki volt terítve... JÓZSEF: Az életben is förtelmes volt — hát még! A halál se illik csak ahhoz, ami szép! (S egy második körte.) Beretvás pasztilla fejfájás ellen 102