Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)
1933-05-28 / 23. szám
MÁRIA : Mit csináltam ? GARDONI : Nekem ne simogassa ezt a gyereket . . . Nem szeretem én, amikor a nők a kezükkel kezdenek rajongani. Rajongjon csak kérem továbbra is a szemével, a bókjaival. Ez éppen elég. A szituáció úgyis kezd már tarthatatlan lenni. Az emberek nem hülyék. Két évig be lehetett adni nekik ezt a mesét, hogy a zeneimádó grófnő áhítatos rajongással utazik városról városra egy csodagyerek után, de ennek a mesének egyszer vége lesz és . . . egy szép napon . . . (Melegen) arra ébredünk . . . MÁRIA : Hogy a csodagyerekből férfi lesz. GARDONI (dühösen) : Nem bírom ! Az fog kiderülni, hogy maga . . . hogy mi ketten .. . hogy . . . MÁRIA : Még csak az kellene ! GARDONI : Ezért találtuk ki azt a mesét, hogy maga mint zenerajongó utazzon velünk. Mint a nagy Háry Richard művészetének a bűvöltje. De csak a művészetének ! Ért engem grófné? Csak a művészetének ! Ha e bűvölet keretei kibővülnek ... és simogatunk ... és a kezünkkel bűvölünk . . . úgy magára vessen, ha ebből botrány lesz . . . Vigyázzon kérem ! A reklámfőnök ! REKLÁMFŐNÖK fürge, agilis ember, aktatáskával, jobboldali felső ajtón jön sietve. Olyan ember, aki állandóan lázasan tevékenykedik és ügyesen tudja feltüntetni minden lépését, mintha döntő fontosságú volna. Ehhez mérten hadar, hogy ezzel is jelezze, mennyire, nincs ideje : Alázatos szolgája, Gardoni úr... Csókolom a kezét méltóságos grófné. ( Kinyitja az aktatáskát.) Tessék ... Itt vannak a lapok. Olvassa el a Matint. Ilyen barátságos fogadtatást még nem kaptunk a párizsi sajtótól. . . Szerénységem tiltja, hogy rámutassak e körül szerzett érdemeimre. Hallgassa csak meg a címeket. . . «Háry Richárd tenniszmeccse Gusztáv Adolf svéd királyival . . .» És ez itt : «Charlie Chaplin és Háry Richárd barátsága.» (Még egy újságot kotorász elő az aktatáskából.) Ezt még nem is mutattam. (Olvassa a címeket.) «Mária Osborne grófnő hat hónap óta városról városra övezi a világhírű művészt». GARDONI (átadja a lapot Máriának). MÁRIA (végigfut a cikken, nyugodtan) : Köszönöm a figyelmét ... (A reklámfőnökhöz gúnyosan.) A rólam közölt adatok egyébként nem egészen pontosak. A férjemmel, Osborne gróffal, nem volt a művész miatt botrányos jelenetem... És engem Háry Richárd közelébe a zene iránti rajongás terelt, nem amire ebben a cikkben céloznak . . . REKLÁMFŐNÖK : Sajnos, az emberek komiszak. Miért nem kíséri Paderevszkyt a körútján? Paderevszkyt, aki 70 éves. . . MÁRIA : A zenerajongást nem lehet viccel elütni. A zenéről különben sem vitatkozom magával. Maga erre nem partner nekem. Magának a zene sokezer dollár fellépti díj, magának a zene jó ház, rossz ház, vagy pótszékes ház . . . Maga zenekereskedő . . . REKLÁMFŐNÖK : Kérem hogy a zene miatt megy utána elfogadom, városról városra. MÁRIA : Csak azért. Megszerettem ezt a gyereket és a muzsikáját. GARDONI (élesen) : A grófnő éppen az előbb beszélt bizonyos korkülönbségről. Richárd tizennégy éves. MÁRIA : ön bizonyára látta a keresztlevelét. Ne felejtse el, hogy az ilyen csodagyermekek gyorsan nőnek. GARDONI (inashoz, aki ismét keresztülmegy a színen) : Mi ez? Befejezik már egyszer ? INAS (szolgálatkészen megáll) : Azonnal, Gardoni úr ... A fodrász most fésüli a művész urat . . . Ma ideges . . . Nagyon ideges... (Jobboldali ajtón el.) GARDONI : Ideges. Mindig ideges . . . MÁRIA : Hiába . . . nagy művész . . . GARDONI: Nagy művész? Lehet. Vagy ki tudja? Ahogy az embereknek beadják. Ez az egész. Hegedülni minden cigány tud. De így megszédíteni a világot — ehhez Gardoni kell. A hegedű nem elég ! . . Londonból hallott már valami újságot? REKLÁMFŐNÖK: Újság? Minden jegy elkelt. GARDONI : Az nálunk nem újság. ( Kopogás az ajtón.) Szabad ! ÖREG HÁRY (kissé lompos, 50 éven aluli, zilált külsejű ember) : Jó napot ! Kezeit csókolom ! GARDONI : Mi az? Magának mi a baja megint ? ÖREG HARY : Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere . . . REKLÁMFŐNÖK (nevet) : Nagyon jó ! A hírneves Háry Richárd édesapja a világ legszerencsétlenebb embere . . . Ezt elmondom az újságíróknak, úgyis kérnek apróságokat a művész életéből. . . (El.) ÖREG HÁRY: A grófnő előtt megmondhatok mindent. (Meghajol.) őméltósága már a fiacskám környezetéhez tartozik. GARDONI : Röviden panaszkodjon. Elverte a pénzét. Nő, vagy kártya? ÖREG HÁRY : Halmozás. Nő nyerte el kártyán. Harmincezer frank becsületbeli adósság. GARDONI : Tegnap jöttünk Párizsba és máris sikerült ennyi adósságot csinálni. ÖREG HÁRY: Nagyon gyorsan kártyáztam. Beretvás pasztilla fejfájás ellen 106