Színházi Élet, 1933. május 28–június 3. (23. évfolyam, 23. szám)

1933-05-28 / 23. szám

MÁRIA : Mit csináltam ? GARDONI : Nekem ne simogassa ezt a gyereket . . . Nem szeretem én, amikor a nők a kezükkel kezdenek rajongani. Rajong­jon csak kérem továbbra is a szemével, a bókjaival. Ez éppen elég. A szituáció úgyis kezd már tarthatatlan lenni. Az emberek nem hülyék. Két évig be lehetett adni nekik ezt a mesét, hogy a zeneimádó grófnő áhítatos rajongással utazik városról városra egy csodagyerek után, de ennek a mesének egyszer vége lesz és . . . egy szép napon . . . (Melegen­) arra ébredünk . . . MÁRIA : Hogy a csodagyerekből férfi lesz. GARDONI (dühösen) : Nem bírom ! Az fog kiderülni, hogy maga . . . hogy mi ket­ten .. . hogy . . . MÁRIA : Még csak az kellene ! GARDONI : Ezért találtuk ki azt a mesét, hogy maga mint zenerajongó utazzon velünk. Mint a nagy Háry Richard művészetének a bűvöltje. De csak a művészetének ! Ért engem grófné? Csak a művészetének ! Ha e bűvölet keretei kibővülnek ... és simoga­tunk ... és a kezünkkel bűvölünk . . . úgy magára vessen, ha ebből botrány lesz . . . Vigyázzon kérem ! A reklámfőnök ! REKLÁMFŐNÖK­­ fürge, agilis ember, aktatáskával, jobboldali felső ajtón jön sietve. Olyan ember, aki állandóan lázasan tevékeny­kedik és ügyesen tudja feltüntetni minden lépését, mintha döntő fontosságú volna. Ehhez mérten hadar, hogy ezzel is jelezze, mennyire, nincs ideje­ : Alázatos szolgája, Gardoni úr... Csókolom a kezét méltóságos grófné. ( Ki­nyitja az aktatáskát.) Tessék ... Itt vannak a lapok. Olvassa el a Matint. Ilyen barát­ságos fogadtatást még nem kaptunk a párizsi sajtótól. . . Szerénységem tiltja, hogy rá­mutassak e körül szerzett érdemeimre. Hall­gassa csak meg a címeket. . . «Háry Richárd tenniszmeccse Gusztáv Adolf svéd király­ival . . .» És ez itt : «Charlie Chaplin és Háry Richárd barátsága.» (Még egy újságot kotorász elő az aktatáskából.) Ezt még nem is mutat­tam. (Olvassa a címeket.) «Mária Osborne g­rófnő hat hónap óta városról városra övezi a világhírű művészt». GARDONI (átadja a lapot Máriának). MÁRIA (végigfut a cikken, nyugodtan) : Köszönöm a figyelmét ... (A reklám­főnökhöz gúnyosan.) A rólam közölt adatok egyébként nem egészen pontosak. A férjem­mel, Osborne gróffal, nem volt a művész miatt botrányos jelenetem... És engem Háry Richárd közelébe a zene iránti rajon­gás terelt, nem amire ebben a cikkben céloz­nak . . . REKLÁMFŐNÖK : Sajnos, az emberek komiszak. Miért nem kíséri Paderevszkyt a körútján? Paderevszkyt, aki 70 éves. . . MÁRIA : A zenerajongást nem lehet vic­cel elütni. A zenéről különben sem vitat­kozom magával. Maga erre nem partner nekem. Magának a zene sokezer dollár fellépti díj, magának a zene jó ház, rossz ház, vagy pótszékes ház . . . Maga zene­kereskedő . . . REKLÁMFŐNÖK : Kérem hogy a zene miatt megy utána elfogadom, városról városra. MÁRIA : Csak azért. Megszerettem ezt a gyereket és a muzsikáját. GARDONI (élesen) : A grófnő éppen az előbb beszélt bizonyos korkülönbségről. Richárd tizennégy éves. MÁRIA : ön bizonyára látta a kereszt­levelét. Ne felejtse el, hogy az ilyen csoda­gyermekek gyorsan nőnek. GARDONI (inashoz, aki ismét keresztül­megy a színen) : Mi ez? Befejezik már egyszer ? INAS (szolgálatkészen megáll) : Azonnal, Gardoni úr ... A fodrász most fésüli a mű­vész urat . . . Ma ideges . . . Nagyon ideges... (Jobboldali ajtón el.) GARDONI : Ideges. Mindig ideges . . . MÁRIA : Hiába . . . nagy művész . . . GARDONI: Nagy művész? Lehet. Vagy ki tudja? Ahogy az embereknek beadják. Ez az egész. Hegedülni minden cigány tud. De így megszédíteni a világot — ehhez Gardoni kell. A hegedű nem elég ! . . Lon­donból hallott már valami újságot? REKLÁMFŐNÖK: Újság? Minden jegy elkelt. GARDONI : Az nálunk nem újság. ( Kopogás az ajtón.) Szabad ! ÖREG HÁRY (kissé lompos, 50 éven aluli, zilált külsejű ember) : Jó napot ! Kezeit csókolom ! GARDONI : Mi az? Magának mi a baja megint ? ÖREG HA­RY : Én vagyok a világ leg­szerencsétlenebb embere . . . REKLÁMFŐNÖK (nevet) : Nagyon jó ! A hírneves Háry Richárd édesapja a világ legszerencsétlenebb embere . . . Ezt elmon­dom az újságíróknak, úgyis kérnek aprósá­gokat a művész életéből. . . (El.) ÖREG HÁRY: A grófnő előtt meg­mondhatok mindent. (Meghajol.) őméltó­sága már a fiacskám környezetéhez tartozik. GARDONI : Röviden panaszkodjon. El­verte a pénzét. Nő, vagy kártya? ÖREG HÁRY : Halmozás. Nő nyerte el kártyán. Harmincezer frank becsületbeli adósság. GARDONI : Tegnap jöttünk Párizsba és máris sikerült ennyi adósságot csinálni. ÖREG HÁRY: Nagyon gyorsan kár­tyáztam. Beretvás pasztilla fejfájás ellen 106

Next