Színházi Élet, 1933. július 30–augusztus 5. (23. évfolyam, 32. szám)
1933-07-30 / 32. szám
A nagy lovagias írta: Kálmán Jenő Ketten utaztak a tágas, szellős Pullmann-kocsiban : Caligula és Sumik. Caligula fölényes egykedvűséggel ropogtatta a zabot és a téglalap alakú rácson át elnézte a haladó, zöld mezőket. Sumik illatos szénaágyat vetett magának a kocsi sarkában. A feje alá nyerget tett, hogy kényelmesebb fekvése legyen. Időnként felrettent álmodozásából és gyors tekintetet vetett Caligula felé, hogy ott van-e még. Alig fél órája indultak el Freudenauból Pest felé, Wilkins a tréner átment az első osztályba, hogy megbeszélje a gróffal a Derbydisszpozíciókat. Utaztak együtt: Caligula és Sumik. Caligula, a Derby favoritja hároméves korára is teljes, kifejlett férfi és Sumik, a huszonegyéves korára is csenevész istállófiú. Kettőjük közül minden bizonnyal Caligula volt az élet kedvence. Származása is volt, apja Garázda, anyja Slamasztika. A mamája révén fölmenő ágon rokonságban volt az angol telivértenyésztés legarisztokratább családjaival, de apja sem volt kutya. Késő ősz óta Caligula nevével aludtak el az összes fogadók. Szerepelt minden halmozásban. A programokban a neve mellé oda volt biggyesztve: «&m». Egyesek szerint ez annyit jelentett, hogy «siötét mén». De Caligula tisztelőinek szemében megnőttek ezek a betűk és ezt jelentették: «Seine Majestät Caligula.» Ezzel szemben Sumik családfáját csak anyai ágon ismerte az anyakönyv. Született az Angyalföld egyik piszkosi bérkaszárnyájában és már születése pillanatában nélkülözte az apai szeretet melegét. De egyebekben is annyi mindenfélét volt kénytelen nélkülözni, hogy ez a hiány egyáltalán alig érintette. A szomszéd gyerekek pedig egyenesen irigylésre méltónak találták helyzetét, mert a kis Sumik nevelését csak anyai pofonok irányították, az apai szíj hathatós támogatása nélkül. nadrág-Egy baj volt csupán, hogy a gyerek nem akart nőni, pedig Sumik Rozália, aki kétségbeesve figyelte gyermekének satnyaságát, tízéves koráig egy csepp pálinkát sem adott neki. Sumik Rozália sokszor sopánkodott a szomszédság előtt, hogy milyen szerencsétlenséggel verte meg az Isten. Más fiú tízéves korában már segít az anyjának, ez meg olyan nyápic, hogy szinte ölbe kell vinni. Ekkor jutott eszébe Havlicseknek, a szomszéd szabónak a mentő gondolat. Havlicsek szenvedélyes lóversenylátogató volt és legendás történeteket tudott a zsokék életéről. — Zsokénak kell adni a gyereket. Aki tízéves korára nem nyom többet huszonhárom kilónál, azt az Isten is zsokénak tette. Én mondom teremmagának, asszonyság, hogy a gyereke burokban született! 5.* A Sumik-gyerek tehát Alagra került Wilkins mester kezei alá és odahaza a Gömb utcában tündéri regények sarjadtak életre. Havlicock, a szabó, amikor vasárnaponként megkoppasztva tért haza a turfról, könnyű szívvel megvigasztalta magát. Utaztak együtt: Caligula is Sumik .