Színházi Élet, 1934. február 18–24. (24. évfolyam, 9. szám)
1934-02-18 / 9. szám
SANDRO (gúnyosan) : Jó pálya ! JOHN : Tessék röhögni. Azért mégis nekem van igazam. Pénz van elég, csak aki hozzávaló, az kevés. GÉRARD (csúfolódva) . És te hozzávaló vagy. JOHN : Mondom, arra születtem. (Vihogás.) ROUBY : Benne van a születési bizonyítványodban? JOHN : Benne van a véremben. GÉRARD : Há, há. Egy kellemes vérbaj ! JOHN (abbahagyja a munkát, feléjük fordul. Szélesen) : Nem is olyan kellemes. Mit tudtok ti ! Mintha egy hajcsár volna a hátam mögött. Ha megállok, nyakamba sóz. (A többiek mindinkább felfigyelnek rá.) Az ember megszületik azon pucéron. Ahogy az anyja kiejti a méhéből. Semmije sincs. — Nincs? Dehogy nincs ! Bennevan, belül. Az útravaló, egész életére. Az , hogy mire születik. ROUBY : Fenét. Csak ha az esze meggyütt, akkor választja ki, hogy mi legyen ! JOHN : Marhaság. Soknak csak negyvenéves korában jön meg az esze. Akkor is csak súrolja, oszt megy tovább. — Kiválasztja ő már azt az anyja szive alatt. (Ujján mutatja.) Az egyik arra születik, hogy a gramofonba énekeljen. A másik arra, hogy ő legyen a Lenin meg a Trotzkij. A harmadik megint feltalálásra. A negyedik, hogy festőművész legyen. Az ötödik, hogy mindenféle zenéket kombináljon ki, amit az operába játszanak. A hatodik (Gérardra mutat.), hogy örök életében a fazékban kotorásszon GÉRARD (közbe) : A hetedik meg (Vigyorogva mutat vissza Johnra.), hogy a tányérokat csutakolja ! (Röhögés.) JOHN : Kitartás. Monsieur Gérard összetéveszti a nokedlit a hokedlival. Mert miért? Mert ő szereti a szakmáját. GÉRARD (büszkén) : Mi az hogy szeretem ! Hát van ennél szebb? Ez barátom igazi művészet. Sőt még több : ez már vegyészet. Hát kérem : csak az volt örökbecsű, aki a gőzgépet feltalálta? A bécsiszelet az kutya? Azt is fel kellett találni. FELÍRÓ : Még a lágytojást is ! SANDRO : Még az aludttejet is ! GÉRARD : Na és a rántott csirke . . .? Azt maga Edison találta fel ! (Csípőre rakott kézzel John elé áll.) Mondok én egyet neked : hol lesz már akkor a gőzgép, amikor "még mindig zabálni fogják a rántott csirkét ! JOHN (szélesen) : Na ugye. Odavagytok a szakmátoktól. Mert arra születtetek ! Én? Én utálom a mosogatást. Mert másra születtem. HARMADIK PINCÉR : Mozgás, mozgás ! A maharadzsa nagyon zabos, összeveszett a tyúkjával ! (Kisiet.) (Molly kedves mosollyal jobbról Csinos, gusztusos fiatal nő, Mr. Bell besomfordál. hotelvendég leányának komornája. Első blikkje Johnra esik, pillantást váltanak. John visszahajol a tányérok fölé. MOLLY : Jóestét . . . MIND (felderülve feléje, majdnem egyszerre) : Jóestét ! MOLLY : Mit kapok vacsorára? GÉRARD : Halljátok? Mit kap a Molly? SANDRO (vigyorogva) : Engemet. Egészbe. MOLLY (nevet) : Ó maga nyám-nyám ! Pont magára vagyok éhes ! GÉRARD (Sandrohoz) : Azt kikérem, tudod. Hagyj békit a menyasszonyomnak. MOLLY (nevetgélve) : Menyasszonya, magának? Sz' két felesége van ! MOLLY (kacéran, John felé) : És Jonnie? Maga nem pályázik? Egy szót sem szól? JOHN : Én sose ajánlkozok. Akkor megyek, ha hívnak. GÉRARD : Há, há, a tengeri rabló ! Majd a miss Bell komornája fogja őt hívni. (Nagy gesztussal kvázi tálalja Mollyt.) Egy kimondott szűzlány ! MOLLY (szemtelenül) : Honnan tudja? GÉRARD : Megérzi azt a férfi. Tíz kilométerről. SANDRO (széles pofával) : Igaz, kisasszonyka? ROUBY : És ha igaz? Az olyan nagy érdem? JOHN (dörmögve) : Attól függ, hogy a férfiak mennyire kívánják. MOLLY (vidáman) : Na, elég a malackodásból. Életembe nem hallottam annyi pikáns disznóságot, mint most a nyolc hét alatt, amióa ideérkeztünk. GÉRARD (érdeklődve odaáll) : Meddig maradnak, Mollyka? MOL.LY (egy oldalpillantással Johnra) : Sajnos, nem sokáig. A gazdámnak megjött az üzletfele, épp ma reggel. Az a bizonyos Filipszky. Megköti a sejtet, aztán (egy mozdulattal) megyünk haza ! SANDRO (Mollyhoz) : Mondja , mi a maga gazdája? JOHN: Hát mi. Mister Bell. Úr. Gazdag ember. MOLLY : Olajba dolgozik. Kőolaj. Most egy olyan botot csinál... ha sikerül, milliókat keres. Hallottam, mikor az úrnőmnek mondta. Mert a lányának mindent elbeszél. JOHN (felkapja a fejét. Irigy nevetéssel) : Hhö ! Milliókat ! MOLLY: Bizony. (Mulatva.) Meg fogja nyúzni a Filipszkyt. Megnyúz az mindenkit. Rém nagy esze vani a happoláshoz. Attól olyan gazdag. JOHN : Az annak a módja. Másé nélkül senki se gazdagodik meg. MOLLY (Gérard felé) : Szóval , mit kapok vacsorára? GÉRARD : Amit akar, ártatlan angyal ! MOLLY (hangosan kacag) : Jaj de jól adja ! A kövér betörő ! (A nevetés a tempó eláll. Miss Lilian Bell: •A roppant elegáns és előkelő fiatal lány, jobbról be ; utána két jóltáplált, idősebb frakkos úr : mister Bell és monsieur Filipszky. A konyhai társaság egyszerre szolgapózba merevedik.) LILIAN (még az ajtóból hátraszólva) : Na, gyere, papa ! BELL : Hallo chef. . . GÉRARD (bizalmas mosollyal meghajol) : Jóestét, mister Bell ! SZAKÁCSOK (egyszerre) : Jó estét ! (Meghajolnak.) BELL (üdvözletet int a kezével. Közben) LILIAN : Nos, Molly? (Kedvesen.) Mi újság, mit csinál itt? MOLLY : A vacsorám miatt, miss Lilian . .. LILIAN : Áhá. (Szíves modorban Gérardhoz) : Remélem jót adnak a komornámnak? GÉRARD (mosolyog, meghajol) : Ó kérem. Méltóztassék megbízni bennünk ! MOLLY (főhajtással) : Köszönöm, miss Lilian. (Jobbra el.) BELL (a szájában füstölgő vastag szivar mellől) : Well. Hát talán nézzük meg . .. FILIPSZKY (aki közben körülnézett): Csakugyan pompás. Tiszta. Modern. BELL (gőgösen): Ha nem az lenne, ittlaknék? FILIPSZKY (nevetve) : Amit öntől hallottam, nem hinném. 122