Színházi Élet, 1934. április 15–21. (24. évfolyam, 17. szám)

1934-04-15 / 17. szám

SÁNDOR (nagyon unottan): Csak befelé hölgyeim és uraim! Csak befelé! SCHLEZINGER: Legyen szerencsém. Ala­dáry Aladár igazgató vagyok, mint mon­­dam­. A szerelvény menetrendszerűen mind­járt indul. (Leveszi a cilindert, leteszi a kesztyűt és a botot és undorral, ezekre, a tárgyakra érti, szemrehányással a felesége felé.) Mindent meg­esz a piszok ebben az üzletben! Szép gazdasszony vagy, mondha­tom! (Lejön a pódiumról.) SCHLÉZINGERNÉ: Ha folyton veszek­szel, itt hagyom a pénztárt. SÁNDOR: Csipkerózsika a királyfival, a párizsi rém, Danton lefejezése, Lindbergh megérkezése ... a hold a felhőkkel... (Egy hölgy be akar menni.) Szabad kérnem a jegyet ! EGY HÖLGY: Bérlet. SÁNDOR: Tessék! (Beengedi.) EGY HÖLGY (bemegy és leül egy padra). SÁNDOR: Az első és egyetlen budapesti barlangvasút mindjárt elindul! KÖVÉR ÚR (jön nejével, egy kövér hölggyel nagyon izgatottan): kérem a legközelebbi sárkányt Mikor indul SÁNDOR (hivatalos komolysággal az óráját nézi): Tizenkilenc óra tizenhét perc. KÖVÉR ÚR: Nem ráz! SÁNDOR: Aki megrázva érzi magát, an­nak visszafizetjük a menetdíjat. KÖVÉR Ú­R (nagy elhatározással): Eh mit, mi történhet velünk! (Jegyet váltanak és bemennek.) A ZENÉSZ (kis, kopott, sápadt ember, szakálla van, hegedű van a kezében, ame­lyen cincogni kezd. A közönség közül néhá­nyan krajcárokat dobmak a kalapjába). SCHLEZINGER (dühösen nekitámad): Mondtam már, hogy itt nem szabad hege­dülni! A ZENESZ: Azt a pár fillért is sajnál­ják szegény hegedűs embertől! SÁNDOR: Hagyja főnök úr, hadd játs­­szon... A ZENESZ: Hol j­átszak kérem, ha itt nem engedik meg! Itt mégis csak van egy kis forgalom. SCHLEZINGER: Azt én forgalmamon én akarok keresni. Hegedüljön a holdban! (Kituszkolja a zenészt és visszamegy a pó­diumra. És már rekedten.) Álomvilág ez, mesevilág ez nem a földről való! Főzene­igazgató úr, kapcsolja be a filharmóniát, ez az előadás azonnal veszi kezdetét SÁNDOR (bekapcsolja a nagy verklit, amely egy harsány ligeti indulót játszik. Aztán csenget egy csengetyűvel, mint egy perronindító. Beszállás Budapest, Csipke­rózsika, Hold, Lindbergh, vesztőhely felé, első vácrány. (A sárkányhoz Oldalt látható a plasztikon, megy, unottan megveregeti a vállát és olajozni kezdi.) SCHLESINGER (karszalagot tett a kar­jára )Ellenőri felirattal és most sorban ellenőrzi a jegyeket. Az utasok, vagy tizen, sorban beszállnak a kis kocsikba). AGNES (húszéves, nagyon csinos leány­. A haja egészen szőke, a szeme gyermeke­sen kék. Kis cukros tálcát cipel a nyakán. Nagyon egyszerűm van öltözve): Cukorka, csokoládé, savanyú, tessék! SÁNDOR (félvállról odaszól): Ágnes, egy savanyút! ÁGNES (felragyog az arca odarohan na­gyon szolgálatkészen Sándorhoz, aki még mindig olajozza a sárkányt): Ez a legsa­vanyúbb, Sándor úr. (Átad egy cukrot.) SÁNDOR (átveszi a cukrot és majszolja): Mennyivel tartozok? AGNES: Száznyolc pengő és negyven­nyolc­ fillér. SÁNDOR: írd föl! AGNES: Tavaly május óta száznyolc pengőért tetszett savanyút fogyasz­tani és nem tetszett fizetni egy vasat sem. SÁNDOR: Elsején kifizetlek. ÁGNES: Sokszor tetszett ezt már mon­dani! SÁNDOR (átnyújtja Ágnesnek a kannát): Fogd a kannát. ÁGNES: Köszönöm. (Magához szorítja a kannát.) Olajos lesz tőle a ruhám, de én mégis hozzászorítom. SÁNDOR: Baj van ezzel a sárkánnyal. Meg kellene nézni a szivét. ÁGNES: Van neki! SÁNDOR: Van bizony. ÁGNES: Talán több is, mint magának. SÁNDOR (ránéz): Mit akarsz már megint! ÁGNES (lehajtja a fejét): Ha az a gye­rek megvolna! SÁNDOR: Megint kezded! ÁGNES: Szegénykét biztos be sem enge­dik a mennyországba. Mit kezdjenek ott vele! Ember még nem volt, gyerek se volt még. Fázik, éhezik, rongyos, ki viselje gondját a másvilágon! Hová tegyék! A holdba! Pedig olyan szívesen a vil­ágra hoztam volna! Fel is neveltem volna! (Hir­telen, nagyon melegen.) Mit szólna hozzá, ha az a gyerek megvolna még! SÁNDOR: Agyonvágnálak. ÁGNES (félve Sándorra néz): A gye­rekeit is? SÁNDOR: Szandepéde. Minek az a gye­rek! Kinek! Jó, hogy így történt. Ágnes. AGNES: Most lenne huszonnyolc hónapos. SÁNDOR: Add ide a kannát. AGNES: Május óta etetem magát sava­nyúval. Mikor a pénzt kérem, mindig más­ról tetszik beszélni. Pedig kell a pénz, különböztetjük meg a valódi bankjegyet hamisítványtól a ASPIRIN­TABLETTÁKON is megvan a va­lódiság jele; a er-kereszt. Meghűlés el­ső jeleinél és fájdalmaknál Aspirin-Tabletták Gyógyszertárakban kapható

Next