Színházi Élet, 1934. május 20–26. (24. évfolyam, 22. szám)

1934-05-20 / 22. szám

WEISZ : Mintha kiköpték volna ! Vigye ki ezt a figurát és öltözzön fel Don Juan ruhájába... KONDOR (rémülten): Azután ideálljak? WEISZ : Persze ! Mozdulatlanul! Itt áll kilencig, amíg zárunk. Nem fog magának megártani . . . KONDOR (rémülten néz körül): Ebbe a tár­saságba álljak? WEISZ : Talán a tőzsdén jobb társaságban volt? Gyorsan ! Ha nem áll ide a talapzatra, mint Don Juan, akkor mehet vissza a tőzsdére ! KONDOR: Akkor inkább ideállok. (Fel­nyalábolja az összetört szobrot.) Mit meg nem­tesz az ember manapság a családjáért! ( Ki­sompolyog.) MICIKE (csinos, húszéves pesti lány. Bejön­ Jónapot ! Kíváncsian néz körül. Mindegyik figurát megnézi.­ WEISZ : Kit tetszik keresni kisasszony? MICIKE: Egy urat keresek. WEISZ : Gyilkos? Rabló? Politikus? MICIKE: Hivatalnok. WEISZ : Hivatalnok csak egy van kérem. A Czinóber. A másik teremben van. MICIKE : Kérem, én egy élő hivatalnokot ker­resek. Itt van alkalmazva a panoptikumban. Randevúm van vele a Don Juan szobra alatt, Kondor urat keresem . . . WEISZ : Maga az, aki a snidlinget teszi a vajaskenyérre? MICIKE : Én vagyok kérem.­ Melyik a Don Juann szobrfl ? WEISZ : Renoválás miatt zárva. A műhely­ben van. Új ruhát kap, A régit már kinőtte. Tessék talán addig megnézni a sziámi ikreket, vagy erdei Manót. MICIKE : Itt van az Erdei Manó is? Ismerem. Fűszerkereskedése van a Nefelejts­ utcában. Azelőtt Ehrensteinnek hívták . .. WEISZ : Az egy más család. Csak tessék velem jönni és a gyűjteményt megtekinteni, amíg a Don Juan elkészül.. . KONDOR­­ visszajön Don Juannak öltözve. Cvikkel van rajta és a középkori ruha. Kalocsnit visel. Kétségbe van esve. Kard van az oldalán. Az üres állványra áll, mint egy mártír­. WEISZ (bejön): Ahogy maga kinéz ! Ha az ember magára néz, akkor örökre elmegy a kedve a szerelemtől. Hogy áll ott? KONDOR (pózt változtat): Nem jó? WEISZ: Tegye le a cvikkerét. KONDOR : Nem volt neki cvikkerje? WEISZ (ordítva): Tegye le ! KONDOR (leteszi a szemüveget). WEISZ : És miért van magán kalocsai? KONDOR : Mert sár van. WEISZ : Tönkretesz ! Hát mit gondol, volt a középkorban kalocsni? Maga állat, a közép­korban nem ismerték a gumit ! KONDOR : Mivel radíroztak akkor a fő­könyvben? WEISZ : Nézze Kondor, meggondoltam ma­gam. .Menjen le szépen arról az emelvényről és menjen haza a nejéhez. KONDOR : Akkor itt halok meg állva ! WEISZ : Nem is kell többé bejönnie az üzletbe ! Ennyi kárt csinálni az embernek ! Keressen magának más állást ! KONDOR (menni akar): Hála istennek! WEISZ (mintha lépteket hallana): Ne men­jen Kondor !­­ KONDOR : Én megyek ! WEISZ: Jönnek! Jönnek! KONDOR: Nem bánom, jöjjenek, percig sem töltöm be tovább ezt az állást. . . Egy WEISZ (izgatottan): Merevedjen meg! Mere­vedjen meg ! % KONDOR (felteszi cvikkerét) Én nem látok senkit ! WEISZ : Tegye le a cvikkerét és merevedjen meg, mert én odavágok valamit ! KONDOR (félszegen megmerevedik, de cvikke­rét nem veszi le). WEISZ : így maradjon ! KONDOR: Tüsszentenem kell ! WEISZ : Tüsszentsen akkor gyorsan ! KONDOR: Már nem kell. WEISZ (a kijárathoz megy és kiszólt): Paman­csoljanak uraim. Kérem a jegyeket. Itt látható Don Juan a világhírű ... KONDOR (abban a pillanatban, amikor a két úr belép, eltüsszenti magát). WEISZ,(előveszi a zsebkendőjét): Nagyon meg vagyok hűlve, Itt láthatók uraim a legnagyobb gyilkosok és a legnagyobb szerelmesek. "Csak tessék befáradni és megtekinteni gyüjtemé­ményünket, amely a legtökéletesebb a világon. MÜLLER (belép Kováccsal. Mind a kellő elegáns bankfiú. Izgatottak). WEISZ (átveszi a jegyeket): Köszönöm uraim ! (El.) MÜLLER (izgatottan körülnéz): Kérlek ház előtt a detektív. Figyeli a panoptikumot, a Téged nem fenyeget veszedelem, mert téged nem ismer. De engem látott ! Most ha megint ki­lépek a kapun, akkor letartóztat. KOVÁCS : Rettenetes ! Ha tudom, hogy ez ennyi strapával jár, akkor nem robbantom fel a kasszát, nyomorult tízezer pengő miatt. MÜLLER : Most el kell dugnunk a pénzt és a maradék ekrazitot... KOVÁCS : Ez a vacak ekrazit megőrjít Minden lépésemnél félek, hogy felrobban. MÜLLER : A pénz nálad van? KOVÁCS: Igen... MÜLLER : Halkabban beszélj ! KOVÁCS : A pénzt és az ekrazitot el kell rejteni. Tudod mit? A legjobban itt a panopti­kumban rejthetjü­k el. Nézd ennek a figurának mekkora zsebei vannak ! ( Kondorra mutat.) MÜLLER : Nagyszerű ötlet ! Dugd be gyor­­san az egyik zsebébe a pénzt. KOVÁCS : Te zseni ! (A rémüldöző Kondor zsebébe dug egy­­ köteg bankjegyet.) A másikba tegyük az ekrazitot. De óvatosan, mert fel­robbanhat MÜLLER : Nagyon félek ! (Óvatosan egy kis csomagot dug be Don Juan másik zsebébe.) KOVÁCS : És most fussunk ! Később vissza­jövünk a pénzért. Senki sem fog gyanakodni, hogy a pénz és az ekrazit Don Juan zsebében van". .. Ez a viaszfigura nem fog megmozdulni, nem lehet baj ! Menjünk, gyorsan .. . WEISZ (bejön) : Tessék talán a panoptikum többi részét is megtekinteni, uraim. MÜLLER : Köszönöm, mi már eleget láttunk. Majd­ később visszajövünk. (El Kováccsal.) WEISZ : No most jöjjön gyorsan Kondor és öltözzön át. (Megragadja Kondort és ráncigálja.) KONDOR rémülten, mereven­ : Ne nyúljon hozzám ! WEISZ : Ugorjon le gyorsan arról a talapzat­ról és jöjjön. KONDOR : Hogyne, majd ugrok ! WEISZ : Mi van magával. Kondor? KONDOR : Ne közeledjen hozzám ! WEISZ : Megőrült? No majd én leemelem magát ! (Segíteni akar neki, hogy lejöjjön a talap­zatról.) KONDOR : Menjen innen ! Menjen innen ! Ne érjen hozzám ! WEISZ: Megőrült? KONDOR (színre megbénulva a rémiUertől) : Öntsön egy pohár vizet a zsebembe ! 162 i

Next