Színházi Élet, 1934. július 15–21. (24. évfolyam, 30. szám)
1934-07-15 / 30. szám
TANAR: Mit éreztél! KALOCSAI: Két pofont. TANAR : Hogy?, hogy? KALOCSAI: A feleségem talált egy levelet a kabátomban. Mondd drága sört még mindig nem szabad innomi, öregem. TANÁR: Nem, azt nem! KALOCSAI: Kár! Dohányozni szabadt TANAR: Azt szabad! KALOCSAI: Kár! TANÁR: Mondom, hogy szabadi KALOCSAI: Tudom, de én nem vagyok dohányos. És mondd, vacsorázni szabadi TANÁR: Persze, hogy szabad! KALOCSAI: Nővel is?, TANÁR: Nővel is! Sőt! KALOCSAI: Akkor talán ma este . . . TANÁR : Ne beszélj! ... És ki az?, KALOCSAI: Egy angyal! Egy drága, aranyos asszonyka! Marienbádban ismertem meg és együtt jöttünk haza! És ma este . . . megengedte, hogy meglátogassam . . . TANÁR: És a férjet KALOCSAI: Fogorvos. De nincs otthon. Valami gyűlésre utazott Kaposvárra és csak éjfél után jön haza!... (Feláll.) TANÁR (nevetgem! ... És légy Hát sok szerencsétérenyugodt, mert olyan egészséges vagy, mint a makk! « KALOCSAI: És garantálod, hogy nem lesz gutaí TANÁR: Garantálom! . . . KALOCSAI: És ha megint jönne olyan erős szédülésem, mint a múltkor? egy TANÁR: Akkor vegyél be a csöppekből, amit felírtam, vagy telefonálj nekem ... KALOCSAI: JÓ! Köszönöm, öregem!... Szervusz!... (El balra.) TANÁR: Szervusz, Kalocsai! (Kikíséri, a színpad néhány másodpercig üres, a telefon csönget.) SZOBALÁNY (Jobbról jön a telefonhoz): Halló?... Thurmayer tanár úr lakása... Kicsoda?... Székesfehérvár?... Azonnal kérem!... TANÁR (balról): Ki az! SZOBALÁNY: Interurbán. Székesfehérvárról keresik a tanár urat... (El balra.) TANÁR: Halló!... Igen, én vagyok!... Jóestét kívánok!... Igen... Még ma este?... Hát miről van szó!. Esetleg műtéti beavatkozás szükséges?... Nem indulhatnék holnap reggel?... Olyan sürgős?... Hát kérem, akkor én azonnal indulok!... Most rögtöni... Hogyne!... Értem!... Fehérvár!... Itt van nem messze!... A szomszédban!... Székesfehérvár! Egykettőre ott lehetek!... Viszontlátásra! (Leteszi a hallgatót, csönget!) SZOBALÁNY (balról): Tessék parancsolni. TANÁR: Szóljon fiam a feleségemnek hogy sürgősen utaznom kell!... (Tárcsázik.) SZOBALÁNY: Igenis!... (Jobbra el.) TANÁR: Ejnye! Elfelejtettem megkérdezni a címet... Mindegy!... Fehérváron csak egy kórház van!... (Telefonál.) Halló?... Szürke taxit Székesfehérvárra akarok Kaphatok most rögtön egy kocsit? menni... Igen? Akkor kérem azonnali Andrássy út 98. Dr. Thurmayer: Igen. Várom! (Leteszi a hallgatót.) AZ ASSZONY (jobbról jön, csinos, fiatal): Te utazol fiam? TANÁR: Igen, szívecském. Most telefonáltak Székesfehérvárról, esetleg sürgős operációt kell végeznem. (Közben műszereket rak a táskájába.) Reggelre itthon leszek!... AZ ASSZONY: És nem jössz a színházba? TANÁR: Milyen színházba? AZ ASSZONY: A Vígszínházba. Ma estére páholyunk van. TANÁR: Ugyan, édes fiam, annak a betegnek nagyobb szüksége van rám, mint a Vígszínháznak!... AZ ASSZONY (idegesen): Direkt kérdeztelek délben... TANÁR: Délben még nem tudhattam, fiiam... AZ ASSZONY (mint feljebb): Soha nem tudod! Megigéred és aztán mindig közbejönnek a betegeid! TANÁR: De angyalkám, én orvos vagyok, ha beteghez hívnak, mennem kell!... AZ ASSZONY: Küldj magad helyett valakit!... TANÁR: Ha egy betegnek hozzám van bizalma, nem küldhetek magam helyett mást!... SZOBALÁNY (balról): Méltóságos úr kérem, itt van az autó...TANÁR: Igen! Szervusz, szívecském!... (Megcsókolja.) Ne haragudj és mulass jól! Sietek haza, lehet, hogy még az éjszaka Itthon leszek! Ha keresnének, telefonálj a helyettesemnek, Doktor Bartha, a naptáron fel vann írva a telefonszáma. Pál... Csókollak, angyalkám!... (Elsiet balra.) Juliska! Gyorsan a kabátomat!... (A szobalány utánamegy.) AZ ASSZONY (az íróasztalhoz megy, ideges, cigarettára gyújt, a naptárt nézi, aztán tárcsázik): Halló?... Jóestét, doktor úr! ... Itt Thurmayernél... Az uram most utazott Székesfehérvárra, sürgősen beteghez hívták. Azért telefonálok, hogy ha az éjszaka folyamán esetleg szükség lenne, lesz szíves helyettesíteni, igen? ... Jó estét, doktor úri... (Leteszi a hallgatót, átmegy a másik szobába. (Kis szünet jobbra.) után az előszoba felől erős csöngetés. Megint kis szünet.) SZOBALÁNY (hangja kívülről): De kérem, mondom, hogy nincs itthon a tanár úr... FEHÉRVÁRI (hangja): Dehogy nincs itthon, kérem! Az előbb beszéltem vele telefonon! SZOBALÁNY: Elutazott, kérem!... FEHÉRVÁRI: Dehogy utazott! Hallja, engedjen be, mert olyan botrányt csinálok, hogy összeszalad a házi... SZOBALÁNY (bejön balról): Hát tessék bejönni... (Jobbra megy és beszól az ajtón): Nagyságos asszony, kérem... FEHÉRVÁRI (bejön, télikabátban, nélkül, kicsit ideges): Nincs Itthoni ... kalap Mi-Beretvás pasztilla fejfájás ellen 114