Színházi Élet, 1934. július 15–21. (24. évfolyam, 30. szám)

1934-07-15 / 30. szám

TANAR: Mit éreztél! KALOCSAI: Két pofont. TAN­AR : Hogy?, hogy? KALOCSAI: A feleségem talált egy leve­let a kabátomban. Mondd drága sört még mindig nem szabad innomi, öregem. TANÁR: Nem, azt nem! KALOCSAI: Kár! Dohányozni szabadt TANAR: Azt szabad! KALOCSAI: Kár! TANÁR: Mondom, hogy szabadi KALOCSAI: Tudom, de én nem vagyok dohányos. És mondd, vacsorázni szabadi TANÁR: Persze, hogy szabad! KALOCSAI: Nővel is?, TANÁR: Nővel is! Sőt! KALOCSAI: Akkor talán ma este . . . TANÁR : Ne beszélj! ... És ki az?, KALOCSAI: Egy angyal! Egy drága, aranyos asszonyka! Marienbádban ismer­tem meg és együtt jöttünk haza! És ma este . . . megengedte, hogy meglátogas­sam . . . TANÁR: És a férjet KALOCSAI: Fogorvos. De nincs otthon. Valami gyűlésre utazott Kaposvárra és csak éjfél után jön haza!... (Feláll.) TANÁR (nevet­­­gem! ... És légy Hát sok szerencsét­ére­nyugodt, mert olyan egészséges vagy, mint a makk! « KALOCSAI: És garantálod, hogy nem lesz gutaí TANÁR: Garantálom! . . . KALOCSAI: És ha megint jönne olyan erős szédülésem, mint a múltkor?­ egy TANÁR: Akkor vegyél be a csöppekből, amit felírtam, vagy telefonálj nekem ... KALOCSAI: JÓ! Köszönöm, öregem!... Szervusz!... (El balra.) TANÁR: Szervusz, Kalocsai! (Kikíséri, a színpad néhány másodpercig üres, a telefon csönget.) SZOBALÁNY (Jobbról jön­ a telefonhoz): Halló?... Thurmayer tanár úr lakása... Ki­csoda?... Székesfehérvár?... Azonnal ké­rem!... TANÁR (balról): Ki az! SZOBALÁNY: Interurbán. Székesfehérvár­ról keresik a tanár urat... (El balra.) TANÁR: Halló!... Igen, én vagyok!... Jó­estét kívánok!... Igen... Még ma este?... Hát miről van szó!. Esetleg műtéti beavat­kozás szükséges­?... Nem indulhatnék holnap reggel?... Olyan sürgős?... Hát kérem, ak­kor én azonnal indulok!... Most rögtöni... Hogyne!... Értem!... Fehérvár!... Itt van nem messze!... A szomszédban!... Székes­fehérvár! Egykettőre ott lehetek!... Viszont­látásra! (Leteszi a hallgatót, csönget!) SZOBALÁNY (balról): Tessék parancsolni. TANÁR: Szóljon fiam a feleségemnek hogy sürgősen utaznom kell!... (Tárcsázik.) SZOBALÁNY: Igenis!... (Jobbra el.) TANÁR: Ejnye! Elfelejtettem megkérdezni a címet... Mindegy!... Fehérváron csak egy kórház van!... (Telefonál.) Halló?... Szürke taxit Székesfehérvárra akarok Kaphatok most rögtön egy kocsit? menni... Igen? Akkor kérem azonnali Andrássy út 98. Dr. Thurmayer: Igen. Várom! (Leteszi a hall­gatót.) AZ ASSZONY (jobbról jön, csinos, fiatal): Te utazol fiam? TANÁR: Igen, szívecském. Most telefonál­tak Székesfehérvárról, esetleg sürgős ope­rációt kell végeznem. (Közben műszereket rak a táskájába.) Reggelre itthon leszek!... AZ ASSZONY: És nem jössz a színházba? TANÁR: Milyen színházba? AZ ASSZONY: A Vígszínházba. Ma es­tére páholyunk van. TANÁR: Ugyan, édes fiam, annak a be­tegnek nagyobb szüksége van rám, mint a Vígszínháznak!... AZ ASSZONY (idegesen): Direkt kérdez­telek délben... TANÁR: Délben még nem tudhattam, fiiam... AZ ASSZONY (mint feljebb): Soha nem tudod! Megigéred és aztán mindig közbejön­nek a betegeid! TANÁR: De angyalkám, én orvos va­gyok, ha beteghez hívnak, mennem kell!... AZ ASSZONY: Küldj magad helyett va­lakit!... TANÁR: Ha egy betegnek hozzám van bizalma, nem küldhete­k magam helyett mást!... SZOBALÁNY (balról): Méltóságos úr ké­rem, itt van az autó...­­TANÁR: Igen! Szervusz, szívecském!... (Megcsókolja.) Ne haragudj és mulass jól! Sietek haza, lehet, hogy még az éjszaka Itthon leszek! Ha keresnének, telefonálj a helyettesemnek, Doktor Bartha, a naptáron fel vann írva a telefonszáma. Pál... Csókol­lak, angyalkám!... (Elsiet balra.) Juliska! Gyorsan a kabátomat!... (A szobalány utá­namegy.) AZ ASSZONY (az íróasztalhoz megy, ide­ges, cigarettára gyújt, a naptárt nézi, aztán tárcsázik): Halló?... Jóestét, doktor úr! ... Itt Thurmayernél... Az uram most utazott Székesfehérvárra, sürgősen beteghez hív­ták. Azért telefonálok, hogy ha az éjszaka folyamán esetleg szükség lenne, lesz szí­ves helyettesíteni, igen? ... Jó estét, doktor úri... (Leteszi a hallgatót, átmegy a másik szobába. (Kis szünet jobbra.) után az előszoba felől erős csöngetés. Megint kis szünet.) SZOBALÁNY (hangja kívülről): De ké­rem, mondom, hogy nincs itthon a tanár úr... FEHÉRVÁRI (hangja): Dehogy nincs itt­hon, kérem! Az előbb beszéltem vele tele­fonon! SZOBALÁNY: Elutazott, kérem!... FEHÉRVÁRI: Dehogy utazott! Hallja, engedjen be, mert olyan botrányt csinálok, hogy összeszalad a házi... SZOBALÁNY (bejön balról): Hát tessék bejönni... (Jobbra megy és beszól az aj­tón): Nagyságos asszony, kérem... FEHÉRVÁRI (bejön, télikabátban, nélkül, kicsit ideges): Nincs Itthoni ... kalap Mi-Beretvás pasztilla fejfájás ellen 114

Next