Színházi Élet, 1934. július 15–21. (24. évfolyam, 30. szám)
1934-07-15 / 30. szám
csoda beszéd az, kérem? ... Most beszéltem vele telefonon! ... AZ ASSZONY (Jobbról): Mi az?! SZOBALÁNY: Ez az úr. Nem hiszi el, hogy a méltóságos úr elutazott. (El balra.) FEHÉRVARI: Persze, hogy nem, kérem, persze, hogy nem! Csókolom a kezeit! AZ ASSZONY: Jó estét kivánok! ... FEHÉRVARI: Nevem Fehérvári: A második emeletről. Itt lakom a szomszédban, éppen méltóságodék fölött. AZ ASSZONY: Hogyne, örvendek!... Látásból ismerem Fehérvári urat... FEHÉRVARI: Kiszuhand! Sőt, ha jól emlékszem, már volt szerencsém méltóságodhoz az üzletemben ... AZ ASSZONY: Nem emlékszem... FEHÉRVARI: Dehogynem!... Ezt a két karosszéket is nálam tetszett venni... AZ ASSZONY (kezd emlékezni): Tényleg ... FEHÉRVARI: Teréz körút 28/B. Fehérvári: AZ ASSZONY: Persze ... Most már emlékszem •. FEHÉRVARI: Na úsyel két nádszékre is tetszett alkudni... AZ ASSZONY: Igen! Hozta Isten Fehérvári úr! FEHERVARI: Kisztihand, kezitcsókolom! AZ ASSZONY: Foglaljon helyet. FEHERVARI: Kisztihand köszönöm! (Leül.) Én tulajdonképpen a tanár úrhoz jöttem... AZ ASSZONY: De az uram nincs itthon! FEHERVARI: Tényleg nincs itthon?! Hát alig öt perce beszéltem vele telefonon ... AZ ASSZONY: Most telefonáltak neki Székesfehérvárról, hogy azonnal menjen oda... FEHÉRVARI (ijedten): Honnan telefonáltak neki? AZ ASSZONY: Székesfehérvárról. Most! Pár perce! És rögtön utazott! ... FEHÉRVÁRI (ijedten): Már el is utazott?! AZ ASSZONY: Hogyne! Autóval! FEHÉRVARI (kétségbeesve): Jaj, kérem... ez egy tévedés, kérem ... én telefonáltam neki a második emeletről, hogy legyen szíves sürgősen hozzám jönni... Mondtam, hogy itt Fehérvári... a székes Fehérvári!... A székes! . .. (Rámutat a székre.) AZ ASSZONY: Ön telefonált?! FEHÉRVARI: Persze, kérem, én! De ő még azt válaszolta nekem, hogy miután itt vagyok a szomszédban, hát egy-kettő ott igsz nálom » AZ ASSZONY: És i most elutazott szegény ... FEHÉRVARI: Szegény tanár úr, szegény tanár úri... Keres majd engem egész éjjel Fehérváron! ... Nahát! ... Legalább vitt magával élelmet? AZ ASSZONY: Dehogy! FEHERVARI: Jaj Istenem! Utána kéne küldeni egy rúd szalámit! AZ ASSZONY: Minek? FEHERVARI: Ha én utazom, mindig viszek magammal szalámit, keménytojást... FUT v minden rovar !/ N Kirtnc krtUU 'A? m 107