Színházi Élet, 1934. november 18–24. (24. évfolyam, 48. szám)

1934-11-18 / 48. szám

kalimpálgattam, akkor beiratkoztam a Zene­akadémiába, ahol öt évet töltöttem. Tavaly június elsején vizsgáz­tam. Radnai Miklós igazgató úr meghallga­tott, magához hivatot­t és június 17-én imár alá­írta­m a szerződésemet az Operaházzal. — Volt egy kis pro­tekciói Ijedt tiltakozás a vá­lasz. — Dehogy volt ké­rem! Az igazgató urat akkor volt szerencsém megismerni, újságíró sem tud­ta a nevemet. El­ámultam, amikor a szonyról olyan nagyszerűket írtak rólam a leghíresebb kritikusok. — Mikor olvasta a­­ kritikákat? — Másnap reggel korán az ágy­ban. Felhozattuk az összes lapokat és a mamával olvastuk a bírálato­kat. Kérem szépen, azt tessék be­írni, hogy mindent az édesanyám­nak köszönhetek, ő serkentett en­gem, ő tanított, vigasztalt, ha pil­lanatnyi kudarcok értek és igazi jó barátnőm volt. Nagyon muzikális, minden szerepemet átveszi velem. A fiatal énekesnő ezután elmon­dotta operaházi startját. Neddát énekelte, majd megkapta második szereposztásban a Ciuditta címszere­pét. Az igazi szereppel csak az idén találkozott, a Pillangókisasszonnyal. Hónapokig tanulta a legnagyobb szorgalommal és lelkesedéssel, most boldogan könyveli el a sikert. — Beszéljen egy kicsit a magán­életéről is. — Az énekesnőnek nem szabad, hogy magánélete legyen — mon­dotta, egy kicsit szavalva, mint egy idézetet. Előadta, hogy előadás után még eddig mindig hazament. Ágyban vacsorázott ,valami utána rögtön elaludt. könnyűt« és A könnyű vacsoráról áttérünk az énekesnők Dobay Lívia fehér laány«fiaSI­iHlnn Dobár Lívia, Tutsek Piroska és Madnyászky Mariann a >Pillangókisasszony<-ban (Foto Vajda M. Pál)

Next