Színházi Élet, 1935. április 21–27. (25. évfolyam, 17. szám)
1935-04-21 / 17. szám
A komplexum ÍRTA: FREUD ZSIGMOND HACSEK (ül a kávéházban, ami azt jelenti, hogy alsó tudatában a teaudvarban szeretne állni): Pincér! Pincér! PINCÉR (jön): Kávé tetszik? HACSEK: Igen. PINCÉR: Értem. Miután kávé, a* visszafelé évák, ez azt jelenti, hogy Hacsek úr Évákat szeretne kapni, öntudatlanul. Éva, mint ősanya, az elemző szimbolikában az anyát jelenti, csecsemőkori emlékekkel kapcsolatban, vagyis, Hacsek úr tulajdonképpen tejet akar. Mindjárt hozom. HACSEK: Aludteje van? PINCÉR: Van. HACSEK: Hát kérem, ha az aludtej felébredt, előbb küldjék analízisbe, kérdezzék meg, mit álmodott, fejtsék meg az álmot és aztán hozhatja. PINCÉR (el). SAJÓ (jön): Jónapot, Hacsek. HACSEK: Miért mondja, jónapot? Ezzel nyilván csak, hogy leplezni óhajtja azt a vágyát, hogy rossz estét kíván nekem. De miért kíván nekem rossz estét? Mert gyerekkorában szerelmes volt a feleségem unokanagyanyjáiba, akiről tudja, hogy este találkoztam vele a Szentkirályi-utcában, ahová ő a Dunapartról jött. Viszont a Szentkirályi-utcában van a szemészeti klinika s mivel a Duna egy folyó, egész világos és nyilvánvaló, hogy maga azt szeretné, hogy nekem folyjon ki a szemem. Szégyelje magát, illik így beállítani valahová, mindjárt ekkora gorombasággal kezdeni? SAJÓ (bűnbánattal): Igaza van, Hacsek. De nem tehetek róla, már megint nem bírok a komplexumommal. HACSEK: Hát menjen haza és váltson alsó tudatot. SAJÓ (dühös): Hacsek, én magát folyékonnyá pofozom, ha nem hagyja abba a hülyéskedést. HACSEK: No látja, már megint a folyó. Maga rettenetesen beteg, Sajókám. Azt mondom magának, amit Hamlet mondott a menyasszonyának. SAJÓ: Mit mondott? HACSEK: Menj analízisbe, Ofélia. Játék az Életben ÉLET A JÁTÉKBAN ÍRTA: MOLNÁR FERENC ELSŐ FELVONÁS (Szín: egy előkelő szállodai asztal alatt, félméternyire a perzsaszőnyegtől.) HACSEK LÁBA (türelmetlenül dobbant): Lakáj. LAKAJ LÁBA (jön): Tessék? HACSEK LÁBA: Hozzon nekem valamit. LAKÁJ LÁBA: Mit parancsol? Cipőfűzőt? Lábfürdőt? Egy másik cipőt? HACSEK LÁBA: Egyiket se. Hozzon nekem valami altatót. LAKÁJ LÁBA: Altatót? HACSEK LÁBA: Igen. Nem tudok elaludni, két hete nem hunytam le a tyúkszememet. LAKÁJ LÁBA (el). (Függöny.) MÁSODIK FELVONÁS (Szín: ugyanaz az asztal, de fél méterrel az asztallap SAJÓ FEJE (megjelenik): fölött.) Jónapot. Hacsek: Nem tudja, ki vagyok? HACSEK: Nem. SAJÓ: Miért? HACSEK: Mert harminc éve ismerem. Harminc évvel ezelőtt még tudtam. Most nem tudom. SAJÓ: Én vagyok, a Pesti Erkölcsökből az a humoreszk, amiből az egész Hacsek-műfaj keletkezett. HACSEK: Vagy úgy. Azért nem ismertem fel. Azt tudniillik a lábammal csináltam. (Függöny.) HARMADIK FELVONÁS (Szín: mennyország.) HACSEK: Holnap bejön? SAJÓ: Nem. Én soha többé nem jövök be. Megyek a pokolba, bűnhődni, amiért kettőnket világrahoz-