Színházi Élet, 1935. június 16–22. (25. évfolyam, 25. szám)
1935-06-16 / 25. szám
Neve: Vári Gyöngyi. Húsz éves, igazi szőke haja van, szép kék szemével lelkesen nézi a szigorú szerkesztőt, aki szembe ül vele, hogy tollával lerajzolja s megörökítse azon a napon, amikor a Vígszínház, tagjai sorába szerződtette. Vári Gyöngyi most végezte a Színiakadémiát, regénybe illő karrier hősnője lett, a pereiben szerződtette a Vígszínház. Ez nagy szó. A végzett kis színpadon színinövendékek először szoktak gyakorolni, vidékre utalják őket, meg kell szokniok a színpadot, le kell győzni a lámpalázat, meg kell tanulni könnyedén mosolyogva beszélni, harsogva szavalni, nevetve sírni, sírva lihegni, csókolódzni, haldokolni és újra megszületni, parancsszóra. A színiiskola után személyvonatra szokott ülni a végzett növendék, elnyeli őt a vidék. Legtöbbjük vissza se tér. A legnagyobb szerencse, ha évek múlva, lejön a pesti direktor s talán észreveszi. De ez a legnagyobb ritkaság. Álom. Vári Gyöngyi nem ül fel személyvonatnál, nem játssza el Bajor Gizi szerepeit Forróeroson. Nem kell évekig várnia, hogy eljöjjön érte a mesebeli színidirektor, Pestről. Levizsgázott s hipp-hopp már tagja is a Vígnek. Sándor, a színházi portás beírta a nevét s a telefonszámát a regiszterbe: Vári Gyöngyi lakik... stb. • A Színházi Élet kiküldte hozzám Gyöngyit, hogy beszélgessek kissé vele, írjam le, hogy indul el egy karrier! Itt van előttem, kis kerti házamban szemben ülünk, nézem a kis boldog kezdőt, kipirulva, ahogy felelget kérdéseimre. — Szép haja van, ez igazi szőke? — Persze, tessék megnézni, csak feltűztem, mert túl hosszú volt, nem akartam borzasan mutatni magam. Komoly interújút nem lehet csinálni egy ilyen kis kékszemű, szőke lánnyal. Nem illik keresztkérdéseket szegezni neki, inkább csak csevegünk. Mindenekelőtt cseresznyével kínálom meg. Először eszik egy táliból cseresznyét szerkesztővel s nagyon meg van ihatva. Megtudom róla, hogy pont húsz éves. Tizennégyben született és 1932-ben érettségizett a Bajusz-féle lyceumban. — Ilyen súlyos adatokat tetszik rólam írni? — mondja « «1 pirul. — Na, írjuk le a külsejét — mondom — diktálja fiam! — Az útlevelemben az áll, szeme kék, arca kerek, haja szőke, különös ismertetőjelem nincs. — Hogy lett színésznő? — Ahogy már szokás, én akartam, szüleim ellenezték, de aztán belenyugodtak. — Ki volt színpadi ideálja? Határozottan azt feleli: nem volt ideálom. Az egészet szerettem, az egész színészetet. Gyerekkoromban, ha egy színészt láttam, nagy nap volt. Azután alábbhagyott a láz. Nagyon tetszett Bajor. Most legújabban Bulla, Muráti— Szülei ellenezték? — Különösen a papa, aki MÁV. főtanácsos. Aktív. — Jól le van sülve, nyaral? — Még nem. Nagynénémnél szoktam nyaralni Szentendrén. Idén Belgrádba megyek, nagyszüleim ott laknak, anyuskám szerb származású. Egyéb adatok. Magassága 164. Súlya 561/«—57. — Fogai? Megmutatja, de hirtelen eltakarja, mert a cseresznye kissé sötétpirosra festette a fogakat. — Egyébként épek! — Na és most mondja meg, kedves Gyöngyi, maga egy úgynevezett mai lány? — A középúton vagyok. — Mit szabad egy középutas lánynak? — Hát szabad ... Társasággal elengednek, garde nélkül. — Garde? Drágám, hiszen maga színésznő! Elfelejti! — Csak még most lettem. Arról beszélek, hogy eddig hogy volt. Eddig is mehettem fiúkkal, lányokkal együtt, de csak társaságban, kettesben nem szabadott jártam vacsorázni, táncolni, de inkább zártkörű társaságba. — Tanárai között ki volt, aki felfedezte? — írjuk be Hettyeyt, — feleik — Ő volt, aki vizsgáztatott. Nagy Adorján is tanított- És úgy érzem,