Színházi Élet, 1935. október 6–12. (25. évfolyam, 41. szám)

1935-10-06 / 41. szám

kék-fehérek már rég túl lesznek azon a bizonyos »Minderwärtigskeitgefühl«-ön, amely a két csapat eddigi találkozá­sain döntő módon befolyásolta az ered­ményt. A Ferencvárosnak az a része, amely Bé-közép név alatt ismeretes, az őszi szezonban kétszer tanult a maga ká­rán. Először az Újpest-meccsen, am­ikor az első félidő nagy Fradi-fölénye alatt ötpercenként felharsant a kórus: »Ég az Újpest!« A Bé-közép ezúttal gúny­kacaj-kór­ussá alakult át. Egy-egy gixert, amely különösen a játék elején elég sűrűn kicsúszott a Hungária játékosok részéről, harsogó derűvel honorált­ helyzet úgy hozta, hogy a kölcsönt vég­­­zetes pontossággal egy percen belül mindig visszakapták. Tanulság: a drukker biztassa a saját csapatát, de ne ócsárolja az ellenfelet. Már csak azért sem, mert ha csakugyan olyan nagyfokú erődifferencia van a sa­ját és az idegen csapat játékosai között, akkor igazán nem dicsőség azt a csa­patot megverni. Vereséget szenvedni tőle pedig elviselhetetlen szégyen. • Végül egy érdekes és meglepő tény: abban az időpontban, amikor a Hun- Ket prominens drukker: Ábrahám Pál, Hungária Zsolt Béla. Ferencváros A Staokoon-csoport, tiana Kapaszkod­k a laouaoa, Hadrévi Hádába, Móré Hadrévibe és így tovább

Next