Színházi Élet, 1935. október 13–19. (25. évfolyam, 42. szám)
1935-10-13 / 42. szám
és / jön egy nap... Írta: MEGYERY SÁRI A legelső verskötetemet annak idején ismeretlenül elküldtem Erdős Renének. Néhány nap múlva megjött a várva-várt válasz. Mér a megszólítás is olyan buldoggá tett; Kedves Költőnő. Hát még, — amit remélni sem mertem — meghívott magához. »A rákoshegyi állomástól a házáig öt perc az egész út« — magyarázta. Mintha én bántam volna, ha akármennyit is kell gyalogolnom. Hiszen ha ő sejtené, az iskolában hányszor kerültem az osztálykönyvbe miatta, hányszor nem figyeltem az órán, mert a pad alatt faltam a betűit. És hogy egy gyöngyökkel hímezett gobelin albumban őrzöm az újságokból kivágott, sárgán fakuló verseit, pedig már kívülről tudom valamennyit. Az egyik versével de sokszor vigasztaltam magam egy nagyon szomorú korszakban. Minden reggel elmondtam biztatásul: »És jön egy hajnal, melynek kapujában felragyog izzón a mi álmunk ... És jön egy nap, melynek kapujában remegő szívvel meg kell állnunk ...« Nem akarom idézni az egészet, talán el is tévesztem egy-egy sorát, annyira az enyém lett, de az is milyen szép benne, hogy jön egy reggel, amikor megint virágot fogunk a hajunkba tűzni és egy este, amikor imádságot susogva, mosolyogva tudunk elaludni. Hogy férkőznek hősei az olvasókhoz ennyire közel, hogy nem lehet őket elfelejteni, más regényhősnővel összecserélni? Mitől ilyen igazak, őszinték és mégis annyira egyéniek, ezt és még annyi mindent akartam kérdezni tőle, amikor először indultam hozzá. Meggyújtja-e a lámpát, felkel-e éjszaka egy szép mondatért, mert fél, reggelire elfelejti? Izgatja-e egy jelző?.. . Én akartam kérdezgetni és ő belém látott kérdezés nélkül is. De nem a költőt kereste bennem, hanem megtalálta, ami ennél is erősebb, az — asszonyt. — Maga annyira csak nő, — mondta kicsit talán sajnálkozva is és rögtön vigasztalólag hozzátette — de nem baj, hiszen magában éppen ez a kedves. Boldogan és büszkén meséltem el neki az akkori rögeszmémet. Kibuggyant belőlem és csak mi.krív már megkönnyebbülve, felszabadultan a vallomástól, vártam a hatást, vettem észre, hogy jóságos, ebben a percben a szinte anyáskodón aggodalmas arca elkomolyodik, csóválja a fejét, sajnál engem. Elkedvetleníteni persze nem akart — sokkal bölcsebb annál, hogy szerelmes embernek adjon tanácsot — csak könnyedén megsimogatta az arcomat és búcsúzóul letépte és csokorba kötve a kezembe adta a kertjének legizzóbb színű tűzpiros virágait. Június volt. Ezekre a virágokra és az én akkori nagy örömömre gondoltam fanyar, még kissé fájdalmas, de már beletörődött — mindent úgy venni, ahogy van — érzéssel a napokban, amikor Erdős René megengedte, hogy meglátogassam. — Már nem vagyok olyan boldog — így mutatkoztam be neki újból és ő, aki nemcsak a regényeiben, de az életben is annyira tisztán lát, ezen se csodálkozott. Most talán egy kissé kevésbé voltam már csak asszony, újságírói kegyetlenséggel faggattam munkáiról és ő, mintha csak magának beszélne, el is árult egy és mást most készülő regényéről. Izgalmas bűnügyi regényt ír most, ami parallel visz és oldja most a legrejtettebb lélektani problémákat. Szinte nem tudtam elszakadni a témától és csak aztán jutott eszembe, hogy a feladatom nem a készülő, de a most megjelent Teano Amaryll egyszerű életes regényéről kérdezősködni. Ennek a könyvének a sikeréről már maga a könyv beszél és semmi sem bizonyítja jobban, minthogy új kiadásban most kerül megint a közönség elé, így én az időt kihasználva, önzőn, megint csak kapkodva, a véleményét akartam hallani annyi mindenről, ami érdekelt... Gyermek és szülő közötti viszonyról... Elmúlásról .. . öregségről ... És néhány szelid, csendes megjegyzéseivel olyan sok szépet, gazdagítót mondott ezekről is, hogy úgy látszik mégis vagyok annyira irigy és csak asszony, — hogy egyelőre szeretném a szavait nem szétszórni, de megőrizni csak magamnak. Jó lesz tartaléknak a közelgő hideg télre, mint ahogy olvasmánynak a hosszú estékre a Teano Amaryll mind a három kötetét is már odakészítettem magamnak az éjjeliszekrényemre. Megyery Siri Erdős Renénél (Pálházi foto) 67