Színházi Élet, 1935. december 29–1936. január 4. (26. évfolyam, 1. szám)
1935-12-29 / 1. szám
Megszólaltak a vészcsengők. Rendőrök rohantak be a banképületbe és Dirck felügyelő elsápadt, amikor megtudta a titokzatos rablást. Aztán Ted Shirpeyre villant a szeme. — Különös dolgokat művelt ma éjjel, Shirpey. Azokkal a kulcsokkal ! Van valami bizonyítéka rá, hogy megvoltak még a trezorban éjszaka a Kilkingtonkincsek? Úgy hiszem, magának volt egy kis ideje itt, rá zárásig! Vagy amíg hozzám került! Ted Shirpey őszinte, becsületes arca elpirult, a két igazgató pedig egyszerre tiltakozott- Igen, a kincs ibiifkosítva volt, őket nem éri nagyobb baj. De a rablás mégis rablás marad. — Lehet, hogy néhány percemről nem tudok szlámot adni, felügyelő úr. — mondta a fiatal pénztáros az izgalomtól remegő hangon. — De megkísérlem. Úgy tudom, este a menyasszonyomnál voltam fél kilencig. Akarom mondani, Grace Bliack kisasszonynál, hiszen most gyanúsított vagyok! Később Jean, Thompson asszony villájában mulattunk nagy társasággal, úgy tizenegyig. Aztán a kocsiban eszembe jutott a rendőrség és az, hogy ott vannak a legjobb helyen a kulcsok! A többiről már önni is tud, felügyelő úr! Jegyezték minden savát és megígérték nneki, hogy alaposan utánanéznek az alibijének. De ezt mind nem elég. Sam Thompson igazgató megfigyelte az innfravörös sugarak biztosítókészülékének jegyzését. A sugarak körébe éjszaka senki sem kerülhetett! A készülék azt is bizonyította, hogy ide volt állítva ezen az éjiszakán és szabályosan működött. Morton Black igazgató pedig a híres Push-trezor zárójelzését vette vizsgálat alá. Csak egy pillanatra tekintett rá, aztán felsikított, különös, vékony hangon: — Hajjanali három óra! Hallatlan! — Micsoda három órát — kérdezte Dirck felügyelő. — A trecztorzár mutatja, hogy mikor zárták le utoljára!' ,Tüs itt is, a jelzése! Hajnali három órakor eresztették le ismét a trezor csaparollóját, a megfúrhatatlan Bilgey-acélfedőt! Hajnali három órakor hát mégis járt itt valaki. És az vitte el a Killington-kincseket, felügyelő úr! — Három órakor! De hiszen .. . Megnézte a zárjelzést. Csakugyan. Órakészülék működött a rolló belső oldalán és az félreismerhetetlenül mutatta, hogy hajnali három órakor leeresztették a trezor védőlapját! Ugyanakkor, amikor ő erre járt és amikor tán éppen benézett a megvilágított üvegen! Cormick rendőrkapitány is kinn volt már, nagyképű, okoskodó ember, aki mindenáron híressé akart lenni. Hosszan bámult a zárra, meghallgatott mindenit, aztán vizsgálódott. Később hirtelen Mike Dirck felé fordult és hallkan mondotta: — Mike Dirck felügyelő. Vegyen, maga mellé két embert és menjen be a központba. Az épületet nem hagyhatja el, megértette — Kapitány úr! . — Minden síró fölösleges. A szolgálati revolvere két óra hosszat még magánál maradhat és amit akar, megírhatja. Másnak nem kell tudnia róla. Úgy intézte, hogy a Killington-kincset én találhassam meg. Én tisztán akarom tartani a bronxvillei rendőrség hírnevét. Mehet! Ilyenkor aztán nem lehet több szó. Dirck sötétvörös arccal tisztelgett és kisietett a nagy teremből. Hát őt gyanúsítják! Ide jutott azáltal, hogy éjszaka álruhában settenkedett a bank körül és vigyázott, hogy bbaj ne lehessen! Ostobaság. Nem, nem lesz öngyilkos, nincs okla rá! Hiszen csak egy kulcsot kapott meg az átkozott Ted kezéből és a trezort csak három kulcs nyitja! Kétségtelen azonban, hogy Shirpey sem lehetett Hiszen ő le volt zárva a rendőrségi foghászban éppen akkor, amikor a betörő ráeresztette a redőnyt a kifoszített trezorra. Ez ördöngösség! Miért nem jelzett az infravörös sugárkészülék is detektívregény IRTA : LELESZY BÉLA (Ennek az izgalmas detektívtörténetnek első része a Színházi Élet karácsonyi számában jelent meg.)