Színházi Élet, 1936. január 5–11. (26. évfolyam, 2. szám)
1936-01-05 / 2. szám
— Azt mondta, hogy »azért ne bízd el magad!« — Premier után? ... — Vacsora a szülőkkel. — A vacsora? — Rakott káposzta és sör.. . — Tudott enni? — Istenem ... — És — boldog? Megint ragyogás, sugárzás, mosoly, amely betölti a szerkesztőségi szobát. — Nagyon. László Lola! Született színésznő. Máris unja az inervjút. Hanyagul leül szembe velem és megadja magát a sorsának. — Tessék kérdezni. — Kora? — Tizennyolc. — Mióta készül a színészi pályára? — Pont tizennyolc év óta. — Hogyan indult neki a színészi pályának? — Jelentkeztem Ódrynál, hogy megyenek föl az Akadémiára. Ugyanakkor az apám, László Aladár is jelentkezett Ódrynál telefonon. Arra kérte, hogy ha fölmegy hozzá a lánya ... dobja ki. — Erre mi történt? — Erre fölvettek. Ódry telefonál apámnak, hogy nagyon sajnálja, de nem tehetett eleget a kérésének. — Bravó. Azóta — játszott? — Hogyne. Bárdos szerződtetett. Angyalt játszottam. Öt percig voltam angyal. — És ez a mai siker? * László Lola, az »Ezüst menyasszonyiban (Angelo foto)