Színházi Élet, 1936. január 5–11. (26. évfolyam, 2. szám)
1936-01-05 / 2. szám
^Helyet Öt ifjúságnak! írta: FARKAS IMRE — Nincs utánpótlás. Évek óta hallatszik ez a sirám a színházak körül. Nincs, aki a beérkezettek nyomába lépjen. Nincs új csillag ... mi lesz, ha a régiek lehullanak az égről? Nos, erre az aggodalomra, erre a panaszra alaposan rácáfolt az elmúlt színházi hét. Egyszerre három ifjú tehetség ragyogott föl, három ifjú színésznő tűnt föl három különböző színházban: Lendvay Márta az Andrássyútiban, László Lola a Royal Színházban és Raffay Blanka a Bethlen-téri Színházban. — Ujjé. Titokban iratkoztam be. Csak anyuka tudott a dologról. G egyengette az utat. — Színésznői múlt? ... — Hál' Istennek — pár szó az egész! Márkus László látott az Olympiában, leszerződtetett azonnal a Nemzetihez, aztán jött Vojnovich és én mentem. — ?? — ötperces jelenetem volt.. . nagy siker! Utána: felmondó levél. — És aztán? — Aztán! Az Andrássy-úti Színház . . . premier ... én nem tudom, olyan ez, mint egy álom... — A papa mit mondott? Lendvay mere-utcai Márta a Szóban végzett gimnázium-Kissé pirulva vallja be, hogy mindig kitűnő tanuló volt. Olyan ifjú, olyan törékeny, mint korai nyáron az első liliom virág. — Mikor volt először szerelmes? Meglepi a kérdés. Kutat az emlékeiben: — Tizennégyéves koromban. Egy szép, ifjú grófba. — Csakugyan? — Csakugyan. Elgázolt az autójával a Balaton mellett, — szerencsére épp csak elütött egy kicsit — rögtön fölvett az autójába, virág, fagylalt... kitört a szerelem! .. . — Nehezen ment — színésznőnek lenni? Lendvay Márta, a »Méltóságos asszony« Hirschfeldje (Foto Angelo) Lendvay Márta otthon (László foto)