Színházi Élet, 1936. február 23–29. (26. évfolyam, 9. szám)
1936-02-23 / 9. szám
ILONA : Angyalom, e pillanatban gyönyörű családi ünnepet ülünk. Gyémántjubileumot. Hetvenötödször közlöm magával, hogy nem megyek lokálba. JÁNOS (inas, öreg házibútor, belép) : Méltóságos gróf úr kérem, a Pál gróf úr van itt . . . Azt mondja, feljött egy csésze feketére. ILONA : Mondja, kedves János, hol szolgált maga azelőtt ? JÁNOS : Hiszen tetszik tudni : húsz éve szolgálom a családot. ILONA : Azt csodálom, mert rendes házban tudja a személyzet, hogy vendéget a háziasszonynak szokás bejelenteni. Különben pedig ma nem fogadok. GABI : Dehogynem. Rögtön megkérdezhetjük Pál véleményét holnapról. JÁNOS : Ahogy a méltóságos gróf úr parancsolja. (El.) ILONA (elmélázva) : Félek, hogy mielőtt örök álomra hánynám le szemeimet, még egyszer érzékeny kárt teszek Jánosban. Ami pedig Pált illeti, tisztább szívből még nem utáltak embert. GABI : De szívem ... Az egyetlen rokonom, aki szóba áll velünk . . . ILONA : Addig jár a rokon a házhoz, amíg a házasság beletörik . . . PÁL (belép. Negyvenöt körüli. Tipikus agglegény, klubember, kényelmes, sima, fölényes és cinikus) GABI : : Jó reggelt . . . Nem zavarok? Ellenkezőleg. ILONA (ridegen) : Jó reggelt . . . Parancsol egy csésze kávét? PÁL : Köszönöm, kérlek. (Gabihoz.) A Ritzben ettem North barátoddal. ILONA : Milyen az asszony? PÁL : Nagyon kedves, csinos, kellemes. ILONA : Lord Burlington lánya, úgy-e? . . . Az anyja született . . . született mi is? GABI : Szívem, hagyja születni azt az anyát. Most másról van szó. Pál, ítélj te . . . Northék a holnapi estét nálunk töltik és én szeretném vacsora után kicst megmutatni nekik az éjjeli életet... (Idegesen himbálódzik.) ILONA : Ha szórakoztatni akarja őket, előhimbálódzhatik nekik. Lokálba pedig nem megyek. PÁL : Feleségednek elvei vannak . . . ILONA : Vannak, kedves rokon — ugyanazok, mint magának. A különbség, hogy maga olyankor szokott osztályönérzetről és az arisztokrácia feladatairól beszélni, amikor egy polgári hölgyet előbb kompromittált, majd nem vesz feleségül. Ilyenkor jól jön a családi hagyomány. Én viszont úgy tartom, ha az ember kiváltságos osztályhoz tartozik, becsülje meg magát. PÁL : Attól, hogy egyetlenegyszer kiruccan . . . ILONA : Tudtommal a maguk törökverő templomalapító ősanyái nem rombáztak a Manchester Gr Üben. GABI (Pálhoz) : A Manchester úgy hirdet, hogy a főváros legrégibb szórakozóhelye, de azért azt hiszem, a török időkben még nem volt . . PÁL : Ezerhatszáznyolcvanhatban verték ki Budáról a törököt. Ungvár S. Leo ezerkilenc-Százhúszban jött fel Sátoraljaújhelyről fővárosunkba és alapította a Manchester Grillt. GABI : Hát ha nem volt Grill, akkor ősmama nem is mehetett és a Grillbe minden társaságbeli nő elmegy manapság. ILONA : Nem tudom, mit nevez maga társaságbeli nőnek — de aki történelmi nevet visel, mint mi — az becsülje meg. A név kötelez Én százszor inkább ülök estéről-estére itthon, olvasok, pasziánszot rakok, rádiót hallgatok . . . PÁL (közbeszól) : Hősnő ... Ül és őrzi a hagyományokat, amíg megöli az unalom . . . GABI : De angyalom, csak egyetlen estére hagyja ezt a vacak hagyományt őrizetlenül. Esküszöm, nem lopja el senki — manapság nem érték. INAS (belép, látható izgalommal). ILONA : Mi az? INAS : Méltóságos gróf úr kérem, interurbán ... Bagotáról, az öreg méltóságos grófné telefonált GABI: ILONA (egyszerre) : Lehetetlen. GABI : Az Istenért, csak nem történt valami baj ! (Sietve el.) ILONA : Ezt hallani akarom. (Utána.) PÁL : Mi az, János? Máskor is telefonált már az öreg méltóságos asszony? JÁNOS : Á, dehogy, kérem, soha ! Egy esztendeje, hogy a gróf úr elvette ezt a . . . ezt a . . . PÁL : Ki ne mondja. JÁNOS : Nem mondom ki, lenyelem ezt is, mint sok mást . . . Nem, kérem — az öreg méltóságos asszony egy esztendeje se nem telefonált, se nem ír, még csak Pesten se volt, nehogy az utcán találkozzék a gróf úrral . . . PÁL : Tudom, sose bocsájt meg Gabinak . . . JÁNOS : Pedig hogy imádta a fiait, milyen büszke volt rájuk. És most még a Gyurka úrfiról is hallom, hogy valami táncosnővel . . . Ilyen nőket a családba . . . PÁL : Maga nagyon gőgős. János. Ha én itt ülök, maga is elviselheti. JÁNOS : Kérem, méltóságos gróf úr, ez a nő sokkal gőgősebb, mint mi vagyunk. Még ez tanítja a Gabi grófot, hogy mi illik, mi nem. Egy jó szót nem hall tőle ez a szegény fiú. Érdemes volt ezért feláldozni a mamáját, a birtokot? PÁL : Nem tudom, kedves János, hallott-e már az úgynevezett szerelemről . . . JÁNOS Mit szeretett ezen? Idősebb is, mint ő, meg milyen gonosz szekáns . . . PÁL : Nem volt mindig ilyen. Nagyon kedves lány volt. (Inkább magában, érzelemmel.) Nagyon-nagyon kedves . . . (Sóhajt.) Kár érte. ( Ilona és Gabi látható izgalommal jönnek vissza.) PÁL : Mi történt? Csak nincs valami baja Olga néninek? ILONA : Miért lenne baja? Az anyósom felhívta Gabit valami üzleti ügyben. (Inashoz, aki látott szájjal bámul.) Ha netán helyet óhajt foglalni körünkben, kedves János, ne feszélyezze magát . . . JÁNOS : Igenis, megyek már. (El.) ILONA : Lia majdan a főváros szobrot emel a fizetett ellenségnek, Jánost díjmentesen rendelkezésére bocsájtom, mint modellt. Gabi, angyalom, maga pedig most siessen, mentse ki magát a bankban és jöjjön hátra haza. GABI : Csak még a holnap esti kiruccanás miatt határozzunk, ítéljen Pál . . . ILONA : Szívem, én világéletemben szerény ibolya voltam, megelégszem a magam kis ítéletével. át PÁL : A kérdés különben se aktuális. Éppen akartam adni Northék üzenetét. Holnap, sajnos, fontos üzleti vacsorájuk van és holnapután elutaznak. North persze még telefonál . . . ILONA (mindent megértve néz Pálra) : Úgyúgy-úgy, ne mondja ! PÁL : Úgy bizony ! GABI (tehetetlenség mozdulata) : Kár ... de hát ha nem — nem. Hát akkor én most rohanok . . . Pál, jössz velem? PÁL : Ha szabad, még egy kicsit maradok. GABI : Hát akkor ég veled, szeretett hit- 122