Színházi Élet, 1936. március 8–14. (26. évfolyam, 11. szám)
1936-03-08 / 11. szám
jcitenseo OPERA HANGVERSENY RÂDIÔ Az Operaház fölelevenítette Miklósnak egy régi és bemutatta Radnai Hubay Jenőnek egy új balettjét. A véletlen szeszélyénél fogva mind a kettő VíMe-meséből készült. Radnai maga írta át tánckölteménnyé. »Az infánsnő születésnapja« című elbeszélést, »Az önző óriás«-t pedig Márkus László és Mohácsi Jenő igazították színpadra Hubay Jenő számára, aki korát meghazudtoló frissenéggel komponál és hegedül ma is, és akinek vitalitását sok fiatalember megirigyelhetné. Szegény Radnai Miklóst, jóformán férfikora küszöbén ragadta el a halál, amely éveken keresztül alattomosan leskelődött körülötte. Az infánsnő születésnapját — még fiúkora küszöbén írta, — a világháború előtt, 1918-ban került színre, a mostani repríz az új igazgató kegyeletes aktusa volt az előddel szemben s e kegyeletes aktusban az Operabarátok Egyesülete szívvel-lélekkel támogatta. Új keretet, új koreográfiát adtak a műnek, új rendezői ötletekkel szerelték föl és a közönség melankólikus érzéssel állapíthatta meg, hogy a világháború előtti fiatal kezdő, — kivált hangszerelés dolgában — mennyire a kor színvonalán mozgott s hány magyar kar- és kartársát előzte meg. Balettszövegnek »Az infánsnő születésnapja« sokkalta alkalmasabb, mint »Az önző óriás«. »Az infánsnő születésnapjáéban van drámai mag, erotikus és dekoratív lehetőségekkel, a cselekmény egyszerű és világos, egy balettszövegnek, — ha nem is bőven — de mégis elegendő, ezzel szemben s Az önző óriás« tulajdonképpen erkölcsi példázat a szeretet megváltó erejéről és érdekes illusztrálása annak a nek, hogy Wildeben sok ténykörülményérzék volt a vallás, főképpen a katholicizmus iránt még mielőtt a readingi fegyház foglya lett volna. De a történet csupa merő epika, a színpadon is apró fejezetekre bomlik széjjel, hiányzik belőlük az erős, drámai drótfonál, ámbár az átdolgozók mindent elkövettek, hogy a színpad lehetőségeibe ágyazzák bele ezt a morális mesét. Kellő anyag kénytelenek voltak a dekoratív hiányában lehetőségeket kihasználni és kiaknázni, és igazán szemkápráztató dolgot hoztak létre, amelyhez Hubay eklektikus fortéllyal szinte percről-percre változó muzsikát írt, ahol az osztrák keringő békésen megfér a magyar gyermekdallal. Úgy látszik, a szövegírók épp úgy, mint a zeneszerző, nagyon tisztában, voltai: a mese soványságával, mert prózát és éneket is szőttek a balett-pantomimbe, hogy fokozzák az értelmességét és az érdekességét, de pótszerekkel nagyon nehéz elérni azt a hatást, amelynek a téma természetéből és a helyzet feszültségéből kell fakadnia. Más nehézségeket is támasztott a szöveg. A gyermekek, — akiket részben felnőtt balerinák személyesítenek meg — nagyobbak az igazi gyermekeknél. Szende Ferenc ellenben, akármilyen jó énekes és színész is egyébként, jóval kisebb, mint egy óriás. Nem is rosszul képzelték el a maszkját és a külsejét. Tündérek tánca »Az önző : Bordy Bella Foto Vajda M. Pál