Színházi Élet, 1936. augusztus 23–29. (26. évfolyam, 35. szám)

1936-08-23 / 35. szám

Kopócsiné: Iíren. Lajos: Hát nem nekem való dolog... Be ha muszáj?! Kopócsiné: Megmondtam, hogy állandóan hevesen ostromol... Lajos (ő folytatja Kopócsiné mondatát): Fűt-fát ígér... Kopócsiné: Miért igér fűt-fát! Lajos: Egy nagybirtokost Hát annak annyi fűje-fája van ... Igazán ígérhet.! Kopócsiné: És én csak azért nem men­tem­ eddig a nagybirtokoshoz, mert süket! Lajos: Síiket? Hát az minek ke­ll? Kopócsiné: Mert mialatt ők bent lesznek, te váratlan betoppansz, hogy mint nagy­birtokos megkérd a kezemet... Én egy-két percre itt hagylak benneteket, ők azt hi­szik, hogyha süket vagy­ nyugodtan beszél­hetnek előtted és én majd megtudom tő­led, hogy a vőlegényjelölt szándékai ko­molyak-e? Lajos: Hogy mennyi ész kell ma egy há­­­zassághoz! Kopócsiné: A nő részéről! Lajos: Tudom. Minél okosabb a nő és mi­nél butább a férfi, annál biztosabban jön létre a házasság! Kopócsiné: Te vigyázz, nehogy eláruld magad ... Mert ha elárulod magad, én rit­kán szoktalak megütni, de most három olyan pofont kapsz, amilyet az életedben nem láttál!... Tehát te süket vagy... Lajos: Melyik fülemre! Kopócsiné: Mind a kettőre. Lajos:­­Tó, nem kell úgy Most még nem vagyok süket... kiabálni... Kopócsiné: S­rket vagy, nagybirtokos és szerelmes! Lajos: És hü­lye ... Kopócsiné: Hülye? Lajos: Jobban elhiszik, hogy el akarlak venni! Kopócsiné: Egy fél óra múlva itt lesz a két úr, én addig átmegyek Benedekékhez, kérek tőlük egy két szőnyeget hogy mutasson valamit a lakás... kölcsön. (Indul.) Lajos (utána szól): Etelka! Kopócsiné: Tessék ! Lajos: Olyan csinos vagy ma ... És üde... Kopócsiné: (az örök nő felébred benne egy pillanatra): Csakugyan­! Tetszem? Lajos: Fenét... Csak a heves udvarlást gyakorlom... Kopócsiné: Ezek a te buta vicceid. (El.) Juliska (bejön): Lajos úr kérem, akkor most el tetszik mesélni az Iff­ várát? Szőrszálakat karokról és lábakról gyerekjáték a Leton szőrtelenítő vízzel Elt&volitani. Elegendő, ha a szőrtelenítendő testrészt kis Leton-vízbe mártott vattával megnedvesítjük. Egy perc múlva látjuk, hogy a szőrszálak összezsugorodnak és a következő percben a szőröket egyszerűen letöröl­jük. Hidegvizes lemosás után a szőrtelenített testrész márványsimaságban tű­­ököl. Egy ki­adós üveg Laton szőrtelenítő­­ Ara P 2.70. Lajos: Hát tudja az úgy volt, hogy az Iff-vára a tenger kellős közepén állott. Juliska: Odacsinálták? Lajos: Oda ... Egy sziklaszigeten állott s ott, volt az új földesúr becsukva az egyik pókhálós cellába. (Kint csengetés.) Juliska: Azonnal jövök ... Ne tessék el­felejten­­, a cellánál tetszett tartani kedves jó Lajos úr! (El. majd egy-két másodperc múlva vissza.) Egy úr van itt! Lajos: Nem kettő? Juliska: Csak egy. Lajtos: Akkor ez nem fiz a kettő, akit várunk. Juliska: Valami Kenéz! Lajos: Ödön? Juliska: Nem látni rajta... ö meg n­em­ mondta, Lajos (az ajtóhoz megy): Kenéz! Kenéz­ként ... Szervusz! Kenéz (bejön): Szervusz, édes öregem,­ Lajos: Nahát, ez kedves tőled, hogy eszedbe jutottam... Hiába, a régi katona­kam­erádság ... A harctéri élmények... Kenéz: Hiszen te nem is voltál a harc­téren ... Lajos: De tájékoztattam magam. Kenéz: Igazán, örülök, hogy látlak, alig változtál valamit... Lajos: Te sent változtál! öregedni sem­mit se öregedtél, csak egy kicsit mintha csúnyultál volna... De jól áll nek­ed... Mondd, megnősültél? Kenéz: Nem, most készülök! Lajos (rosszat sejtve): Most? Kenéz: Most. Lajos: Csak nem itt? Kenéz.­ De igen! Lajos: Jaj ... Te vagy a­ két úr, akit vá­runk ... s melyik vagy te? Csak nem a vőlegényjelölt? Kenéz: De igen! Lajos (kezet nyújt): örvendek! A süket, nagybirtokos vagyok! Kenéz (nevet): Te, hiszen te nem vagy süket?! Lajos: És nagybirtokos talán vagyok? Kenéz: Se süiket, se nagybirtokos? Lajos: Ilyen az élet! Kenéz: Ho­gy-hogy ilyen az élet? Amit te csináltál, az csalás! Lajos: Hasonlít hozzá, az biztos! Kenéz: "Hiszen te félrevezetted és csú­nyán becsaptad azt az asszonyt! Lajos (ez a fordulat váratlanul éri): Kit csaptam én be? Az asszonyt? 199.

Next