Színházi Élet, 1936. augusztus 23–29. (26. évfolyam, 35. szám)
1936-08-23 / 35. szám
Kopócsiné: Iíren. Lajos: Hát nem nekem való dolog... Be ha muszáj?! Kopócsiné: Megmondtam, hogy állandóan hevesen ostromol... Lajos (ő folytatja Kopócsiné mondatát): Fűt-fát ígér... Kopócsiné: Miért igér fűt-fát! Lajos: Egy nagybirtokost Hát annak annyi fűje-fája van ... Igazán ígérhet.! Kopócsiné: És én csak azért nem mentem eddig a nagybirtokoshoz, mert süket! Lajos: Síiket? Hát az minek kell? Kopócsiné: Mert mialatt ők bent lesznek, te váratlan betoppansz, hogy mint nagybirtokos megkérd a kezemet... Én egy-két percre itt hagylak benneteket, ők azt hiszik, hogyha süket vagy nyugodtan beszélhetnek előtted és én majd megtudom tőled, hogy a vőlegényjelölt szándékai komolyak-e? Lajos: Hogy mennyi ész kell ma egy házassághoz! Kopócsiné: A nő részéről! Lajos: Tudom. Minél okosabb a nő és minél butább a férfi, annál biztosabban jön létre a házasság! Kopócsiné: Te vigyázz, nehogy eláruld magad ... Mert ha elárulod magad, én ritkán szoktalak megütni, de most három olyan pofont kapsz, amilyet az életedben nem láttál!... Tehát te süket vagy... Lajos: Melyik fülemre! Kopócsiné: Mind a kettőre. Lajos:Tó, nem kell úgy Most még nem vagyok süket... kiabálni... Kopócsiné: Srket vagy, nagybirtokos és szerelmes! Lajos: És hülye ... Kopócsiné: Hülye? Lajos: Jobban elhiszik, hogy el akarlak venni! Kopócsiné: Egy fél óra múlva itt lesz a két úr, én addig átmegyek Benedekékhez, kérek tőlük egy két szőnyeget hogy mutasson valamit a lakás... kölcsön. (Indul.) Lajos (utána szól): Etelka! Kopócsiné: Tessék ! Lajos: Olyan csinos vagy ma ... És üde... Kopócsiné: (az örök nő felébred benne egy pillanatra): Csakugyan! Tetszem? Lajos: Fenét... Csak a heves udvarlást gyakorlom... Kopócsiné: Ezek a te buta vicceid. (El.) Juliska (bejön): Lajos úr kérem, akkor most el tetszik mesélni az Iff várát? Szőrszálakat karokról és lábakról gyerekjáték a Leton szőrtelenítő vízzel Elt&volitani. Elegendő, ha a szőrtelenítendő testrészt kis Leton-vízbe mártott vattával megnedvesítjük. Egy perc múlva látjuk, hogy a szőrszálak összezsugorodnak és a következő percben a szőröket egyszerűen letöröljük. Hidegvizes lemosás után a szőrtelenített testrész márványsimaságban tűököl. Egy kiadós üveg Laton szőrtelenítő Ara P 2.70. Lajos: Hát tudja az úgy volt, hogy az Iff-vára a tenger kellős közepén állott. Juliska: Odacsinálták? Lajos: Oda ... Egy sziklaszigeten állott s ott, volt az új földesúr becsukva az egyik pókhálós cellába. (Kint csengetés.) Juliska: Azonnal jövök ... Ne tessék elfelejten, a cellánál tetszett tartani kedves jó Lajos úr! (El. majd egy-két másodperc múlva vissza.) Egy úr van itt! Lajos: Nem kettő? Juliska: Csak egy. Lajtos: Akkor ez nem fiz a kettő, akit várunk. Juliska: Valami Kenéz! Lajos: Ödön? Juliska: Nem látni rajta... ö meg nem mondta, Lajos (az ajtóhoz megy): Kenéz! Kenézként ... Szervusz! Kenéz (bejön): Szervusz, édes öregem, Lajos: Nahát, ez kedves tőled, hogy eszedbe jutottam... Hiába, a régi katonakamerádság ... A harctéri élmények... Kenéz: Hiszen te nem is voltál a harctéren ... Lajos: De tájékoztattam magam. Kenéz: Igazán, örülök, hogy látlak, alig változtál valamit... Lajos: Te sent változtál! öregedni semmit se öregedtél, csak egy kicsit mintha csúnyultál volna... De jól áll neked... Mondd, megnősültél? Kenéz: Nem, most készülök! Lajos (rosszat sejtve): Most? Kenéz: Most. Lajos: Csak nem itt? Kenéz. De igen! Lajos: Jaj ... Te vagy a két úr, akit várunk ... s melyik vagy te? Csak nem a vőlegényjelölt? Kenéz: De igen! Lajos (kezet nyújt): örvendek! A süket, nagybirtokos vagyok! Kenéz (nevet): Te, hiszen te nem vagy süket?! Lajos: És nagybirtokos talán vagyok? Kenéz: Se süiket, se nagybirtokos? Lajos: Ilyen az élet! Kenéz: Hogy-hogy ilyen az élet? Amit te csináltál, az csalás! Lajos: Hasonlít hozzá, az biztos! Kenéz: "Hiszen te félrevezetted és csúnyán becsaptad azt az asszonyt! Lajos (ez a fordulat váratlanul éri): Kit csaptam én be? Az asszonyt? 199.