Színházi Élet, 1937. március 14–20. (27. évfolyam, 12. szám)
1937-03-14 / 12. szám
(A lift búg és megáll, a házmester kinyitja az ajtaját. Fiatalasszony száll ki a liftből, elegáns tenniszruhában, kezében rakott.) Tenniszruhás : (nagyon idegesen) : Melyik ajtó? .Házmester (Péter ajtajára mutat) : Az kérem! Tenniszruhás : Köszönöm. (Pénzt ad a házmesternek. Péter ajtajához siet, csönget, többször, röviden.) (A házmester beteszi a liftajtót, a lift búgva leereszkedik.) Bözsi (kinyitja Nincs itthon senki! Polgárék lakásának ajtaját) : Tenniszruhás (ijedten hátranéz, aztán gyorsan visszafordul, a rakettet az arca elé tartja, újra csönget.) Feri (kinyitja Péter ajtaját, bizonytalanul) : Kezicsókolom... (A hölgy egy pillanat alatt eltűnik az ajtó mögött, az ajtó becsukódik.) Bútoros (nagyon dühös) : Ugy?... Szóval már megint nincsenek itthon!... Már megint hiába másztam fel ezt a három emeletet... Bözsi: Hát haggjon itt egy befizetési lapot!. Bútoros : Jó, ezt már ismerjük... Azt mondja meg nekem, hogy mikor jöjjek? Bözsi: Hát... elsején!... Úgy ebédidőben... Bútoros : Na jól van!... De többet nem jövök!.. (Jegyez ceruzával a nyugtára.) Azt mondja meg a nagyságának, fiam! (Két fiatalember jön, a fiatalabbnál nagy csomag, papírba pakkolva. Bentről jöttek, a lépcsőn. Megállnak szerényen.) Bútoros : Mert ha én elsején is hiába jövök, az már perköltségbe fog kerülni... (Bentről női hang, élesen) : Bözsi!... Bözsi! Bútoros: És mondja meg a nagyságájának, hogyha nincs itthon, akkor ne kiabáljon!... Jónapot... (lemegy a lépcsőn.) Fiatalember : (közelebb lép Bözsihez, finoman) : Príma angol szövetünk van, kérem! Bözsi (dühösen) : Gratulálok!... (Be a lakásba, bevágja az ajtót.)! Fiatalember (grimasszal) : Szellemes! (Undorral.) Trampli! (Becsönget Péter ajtaján.) Feri (kis szünet után nyit, kinéz) Fiatalember : Príma angol szövetem van kérem... Rendkívül jutányos... Feri : Köszönöm, most nem kell! (Be akarja tenni az ajtót.) Fiatalember: Pardon!... (A zsebéből veszi elő) Önműködő cigarettatárca, legújabb német szabadalom, piros, sárga, kék kivitelben!... Feri : Köszönöm, nem dohányzom. Fiatalember: Ez egy ajándéktárgy, ingyen adjuk, csak a szabadalmat kell megfizetni. Kettő ötven ! Feri (becsukja az ajtót.) Fiatalember (becsönget a másik ajtón.) Lakó: Ki az? Fiatalember: Itt a príma angolszövet kérem... Lakó : Menjen a fenébe ! Kató fiatal leány, a fején kis baszk sapka, olcsó és kopott kis ruhát hord, a hóna alatt irattáska van. Komoly és hivatalos arckifejezéssel jön fel a lépcsőn, az irattáskából valami iratot keres elő. Azt megnézi, aztán körülnéz a lépcsőházban. Polgárék ajtaja elé lép, a csengő felé emeli a kezét, de még nem mer csengetni, egy kicsit még igazit a sapkáján, egy kicsit megköszörüli a torkát, aztán nagy elhatározással megnyomja a gombot. Bözsi ajtót nyit, nézi Katót, még sose látta, nem tudja, barát vagy ellenség.) Kató (nagyon kedvesen) : Jónapot kívánok ! (Indul az ajtó felé.) Bözsi (még elállja az ajtót) : Jónapot... Mi teccik? Kató : A nagyságos asszonnyal szeretnék beszélni. (Be akar jutni.) Bözsi: Milyen ügyben? (Kicsit hátrál, de védi az ajtót.) Kató: Fontos ügyben... Csak egy percig fogok zavarni... Legyen szíves bejelenteni... Csak mondja, hogy Kató... (már bent van). Cseléd (jön fel a lépcsőn a kutyával, nagyon jó kedvűek): Jól van kiskutya, jól van!... Kap a kiskutya cukrot odafönn... Cukrot kap a jó kiskutya... (Felmennek.) Bözsi (kinyitja az ajtót és Katót tuszkolja dühösen kifelé) : Mondtam, hogy nincs itthon senki !... Alászolgája !... Jöjjön elsején !... Na... (még egy erélyes nyomás, Kató kint van, becsapja az ajtót.) Kató kétségbeesve néz vissza a csukott ajtóra. Azután áll itt tehetetlenül az üres lépcsőházban. És lassan, nagyon elkeseredetten sírni kezd. Rozner bácsi jön fel a lépcsőn. Kis, kopott ember, nagy irattáskában kotorász, közben fütyül valamit. Maglátja Katót. Elhallgat és ijjedten nézi. Részvéttel : Pardon, nagysád... Valami baj van, kisasszony? Kató (Polgárék ajtajára mutat, szipogva) : Számlával jöttem... Rozner: Kidobták? Kató : Igen. Rozner: És ezért sír, mert kidobták?... Na, akkor maga mánia van először inkasszálni ! Kató: Először!... Tegnap vettek fel próbaidőre... És ma még sehol sem kaptam egy fillért se ! (Újra sír.) Nekem olyan pechem van!... Sehol sincs otthon senki! Rozner: Hát hogy jut eszébe egy ilyen kislánynak, hogy pénzbeszedő legyen? Kató : Én már egy éve vagyok a Kollerits cégnél. Én írtam a felszólító leveleket. Rozner (legyint) : Nem ér az semmit ! Kató: Kollerits úr is azt mondta... Ezért mondott fel... Azt mondta , mit csináljak magával Katóka, én nem fizethetek egy felesleges alkalmazottat, nálam mindenki hitelbe vásárol, aztán mikor megy az inkasszáns, azt kidobják. És akkor jött ez az ötletem... Én ismerem az összes vevőket az üzletből. Csupa elegáns fiatalemberek... Gondoltam, ezek könnyebben dobnak ki egy kimondottan csúnya férfit, mint egy csinosnak mondott fiatal lányt. Hiszen nekem az összes kuncsaftok udvarolnak ott az üzletben. Megkínáltak cukorral... Rozner : Tessék? Kató : Sőt olyanok is voltak, akik belesugdostak a fülembe, hogy így, meg, úgy, meg mért nem megyek fel egyszer a lakására. (Lassan újra elpityeredik.) Hát én ma már négy fiatalembernek akartam felmenni a lakására, egyiknél se engedtek be ! Rozner : Na, na, na... Nem pityeregni ! És nem kétségbeesni !... Minden foglalkozás nehéz, amíg az ember bele nem tanul... És ezt nem olyan nehéz megtanulni... Nincs benne semmi boszorkányság... (Mint egy tanár vagy bűvész a mutatvány előtt.) Figyeljen ide !... Beretvás pasztilla fejfájás ellen 112•