Színházi Élet, 1937. június 13–19. (27. évfolyam, 25. szám)
1937-06-13 / 25. szám
nem adhatunk percentet, nagyságos asszonyom ... Második hölgy: Ugyan kérem, a múltkor is kaptam ... Hammerschmidt: Nálunk !! Második hölgy: Maguknál Hammerschmidt: Csodálom!... És ha szabadna kérdeznem, mennyit! Második hölgy: Tíz százalékot. Hammerschmidt: Az csak tévedés lehetett. (Mosolyogva.) Akkor, Asztalos úr kérem, tessék most tíz százalékkal többet számolni ... Asztalos (átnyújtja a csomagot): Méltóztassék parancsolni, kassza, tizenhat pengő hetven!... Molnár: Tizenhat pengő hetven! Második hölgy (a pénztárhoz megy): Rendőr (benyit az utcáról): Jó estét. Hammerschmidt: Jó estét, biztos úr. Rendőr: Kérem szépen, már félnyolc is elmúlt... Hammerschmidt: Már zárva vagyunk, biztos úr, már zárva vagyunk!... Asztalos, mert nincs kitéve a táblát Asztalos: Bocsánat, főnök úr, öt óra óta levegőihöz sem tudok jutni... Rendőr: Hát tessék kérem mingyár bezárni! Jó estét kívánok! (Kimegy.) Hammerschmidt: Micsoda dolog ez, kérem? Mért kell nekem minden áldott szombaton figyelmeztetni magukat, hogy hét órakor tegyék ki a táblát?! Asztalos (kicsit idegesen): Kérem, főnök úr, azt sem tudom, hol áll a fejem, még a táblával is én törődjek? Második hölgy (fizetett a kasszánál, most elmegy): Jó estét... (A kórus: Csókolom a kezeit, volt szerencsém, magamat ajánlom!) Hammerschmidt: A viszontlátásra! A kórus: Alázatos szolgája!... (Most, hogy az utolsó vevő is kiment, hirtelen megváltozik az üzlet hangulata. Hammerschmidt, aki eddig udvarias és derűsen előzékeny volt, egyszerre ideges lesz, majdnem goromba.) Hammerschmidt: Már nem egyszer figyelmeztettem magát. Asztalos, hogy a vevők előtt ne feleseljen nekem vissza!... Asztalos: Kérem szépen, főnök úr... Hammerschmidt (szinte érthetetlen izgalommal): Ne kérjen szépen, hanem ne feleseljen niekem vissza Ertit! Itt én vagyok a főnök és nem maga, ez az én üzletem és nem is magáé! Azért, mert maga a legrégibb alkalmazottam, ne vindikáljon magának külön jogokat! Sőt! Elvárnám, éppen magától várnám el, hogy jó példával járjon elől! Asztalos (sápadtan, csöndesen): Kérem, a főnök úr most igazságtalan volt velem szemben... Hammerschmidt: Mi az, hogy igazságtalan?! Mért! Mért! Maga olyan tökéletes ember, hogy magának mindent szabad! Maga nem csinálhat rosszul semmit?! Hát vegye tudomásul, hogy igenis csinálhat és csinál is, mert ha maga nem éri rá iitemni a táblát, attól még odaszólhat a Kádár úrnak, vagy ha Sipos úrnak, vagy a Rátz kisasszonynak, hogy hét óra elmúlt, legyen szíves kolléga kitenni a táblát!... (Dühvel.) Hiszem még most sincs kint a tábla, még most sincs kint!... Asztalos (leakasztja a pénztárfülke oldaláról a »Zárva« felírású kartonlapot és a bejárati ajtóra függeszti.) (Csönd, szünet.) Hammerschmidt: Mit törődnek magank azzal, hogy én fizetek-e büntetést vagy nem! Mit érdekli ez magukat?! Az én zsebemre megy! (Gúnnyal.) És ez az üzlet olyan remekül megy, hogy én mindent elbírok! Igazuk van! Ha magukat elbírom, mindent elbíróik! (Csönd. Szünet. Valamennyien állnak a helyükön, szótlanul, megdöbbenve, mereven. Szinte szikrázik a levegő a feszültségtől) Asztalos (a köremeit rágja): Én nem tudom, hogy a főnök úrnak egyszerre mi kifogása van ellenem? Sipos (a legidősebb segéd, negyven körüli, szemüveges, kicsit kopott, lerí róla, hogy otthon nagy családot tart, csöndes, mindig nyugodt ember. Most meglöki a mellette álló Asztalost és egész halkan mondja: Hallgasson!... BMo&scifi, öcönt és Több a szerencséje és oromé a szép és jól ápolt embernek. Mindenki előzékeny és kedves hozzá. Ápolja tehát külsejét, különösen haját a szappan és lugmentes NEO-SHAMPOON-al. Neo-Shampoon "folyékony" is kapható, P..90 és P. 2.40 Óvakodjunk a lelkiismeretlen utánzatoktól! Mindenütt kapható! Mihály Ottó, Podmanicky u. 45 101