Színházi Élet, 1937. július 18–24. (27. évfolyam, 30. szám)

1937-07-18 / 30. szám

örvendő mosollyal. Kerekesné az ágyhoz vonul és nagyon fenyegető hangon­ : Mi van te veled? TERI (túlvilági hang) : Anyukám, én nem tudom . . . nagyon rossz előérzet . . . azaz köz­érzetem van ! . . . És magas láz ! . . . Hatá­rozottan érzem ! . . . KEREKESNÉ : Ügy ! .•. . . Vésztjóslón.) Mari, hozza be a hőmérőt ! . . . MARI (helyeslőleg bólint) : Igenis. (Kimegy.) TERI (kicsit bizonytalanul) : Vagy az is lehet­, hogy nincs lázam, csak . . . csak úgy érzem ! . . . KEREKESNÉ : Adja az Isten, kislányom, hogy ne legyen lázad ! . . . De neked ne adja az Isten, kislányom ! . . . MARI (jön) : Tessék a hőmérő! (Átadja.) KEREKESNÉ (átveszi, erélyesen lerázza, aztán Teri hóna alá teszi) : Nna ! . . . (Megnézi a karóráját.) Már fél nyolc ! . . . Elég, ha öt percig bent van ! . . . KEREKES (bejön. Hivatalnok. Vicces ember. Még öltözik, most gombolja föl az ingre a gallérját. Hátul lóg a nadrágtartója. A lányának jó pajtása igyekszik lenni. Harsányan­ : Na, mi van öcsém­, Bendegúz? ! . . . Még mindig az ágyban? KEREKESNÉ : Állítólag beteg ! KEREKES (ijedten) : Na ! Csak nem? (Leül az ágy szélére.) Hát mi baj, békás? Hol fáj? TERI (elhalás) : Mindenütt ! . . . . (Szomo­rúan néz rá, szövetségest keres Megsimogatja Kerekesnek a párnán nyugvó kezét.) KEREKES: Barátom, ennek a lánynak láza van ! Egész forró a keze ! . . . ( Teri hom­lokára fekteti a tenyerét.) A homloka is !.. . (A saját homlokai fogja, aztán me­int Teriét.) Határozottan meleg­­ KEREKESNÉ : Már benne van a hőmérő! KEREKES: Attól nem fog elmúlni!... Azonnal orvost kell hivatni ! KEREKESNÉ : Ugyan, már megint jesz ezekkel a túlzásaiddal ! TERI (meg van ijedve, hogy túllőtt a célon) : Orvos nem kell, apuka ! . . . Egész biztos, hogy ez csak múló baj ! KEREKES: Nim múló baj ! Azt csak akkor lehet mondani egy bajra, mikor már elmúlt!... Betegséggel nem viccelődünk öcsém ! . . . (Har­sányan.) Mari ! Azonnal menjen, hozzon egy orvost ! MARI ( Kerekes né­hez) : Menjek? KEREKESNÉ : Dehogy menjen ! Ki akarsz dobni legalább tíz pengő! ! TERI: Igazán nem kell orvos!... Hol­napra nem lesz semmi bajom ! (Közben titok­ban pöcköli a hőmérőt, hogy felmenjen.) KEREKES : Nincs vita ! Valaki nem jól érzi magát, megy az ember az orvoshoz! Mari­ nem hallotta, hogy rohanjon? MARI (bizonytalanul) : Igenis. (Kérdőn néz Kerekesnére.) KEREKESNÉ : Várjon ! Legalább várd meg, hogy tényleg van-e láza. (Óráját nézi.) Már ki is lehet venni ! TERI : Igen. (Kiveszi a hőmérőt, megnézi és ijedten.) Azért nem kell mindjárt megijedni... KEREKES (gyorsan kiveszi a kezéből, meg­nézi, izgatottan) : Le volt rendesen rázva ez a hőmérő? KEREKESNÉ : Én ráztam le ! (Kiveszi Kerekes kezéből, megnézi.) Harminchét kilenc ! KEREKES : Ha én egyszer mondom, hogy láza van ... Én a szemén meglátom ! . . . KEREKESNÉ (dühösen) : Mari ! Süket maga? ! MARI: Igenis. (Elrohan.) KEREKES : Én csak ránézek, megmondom: láza van, nincs vita ! ... De ők mindent jobban tudnak ! KEREKESNÉ : Hát ez borzasztó ! . . . (Forog.) Valamit, be kellene venni! Vagy priz­nicet ! . . . KEREKES : Most semmit ! . . . Majd az orvos megmondja ! . . . Hol van már? TERI: De ne nézzetek ilyen kétségbeesetten!... Harminchét kilenc az egy kis hőemelkedésl... És most már jól is érzem magam, semmi bajom, semmim nem fáj ! . . . Egyebem sincs, csak ez a kis lázam ! . . . KEREKES : Csak azért ne ugrálj ! . . • Takarózz be rendesen ! . . . Közben el fogok késni a hivatalból ! . . . (Kimegy.) KEREKESNÉ (nagyon ijedten ül le az ágy szélén) : Kicsi szivecském, hát mi bajod lehet, biztosan valamit ettél, mutasd a nyelved . . . na ez elég jól néz ki !.. . Ne haragudj, kis bogaram, én azt hittem, hogy csak szimulálsz!... TERI (fájdalmas, elnéző mosoly): Nem baj, anyuka, nem haragszom . . . (Szenvedőn.) Meg­próbálom megenni ezt a zsömlyét . . . (Farkas­étvággyal beleharap.) KEREKES (bejön a nyitva hagyott ajtón, mellény van rajta, a kezében levő holmiját : óra, tárca, bicska stb. most osztja el a zsebei közt, aztán begombolja a mellényt) . Mért szimulálna az én lányom?, Az én lányom imádja az iskolát, az én lányom a hatodikból tiszta jelest hozott haza két­ kettessel, meg egy hármassal ! . . . »Szimulál !« KEREKESNÉ : Mert ez a hülye Mari is úgy jön az emberhez : Nagysága kérem, a kisasszony nem akar felkelni, azt mondja, beteg­­ és vihog hozzá ! . . . És az is, hogy nagysága!... Hogy nem tudja megtanulni, hogy nagyságos asszony ! Elsején kirúgom ! . . . TERI (szenvedő hangon): Nagyon pimasz lány a Mari. KEREKESNÉ : Jó drágám, csak te most ne izgasd magad a lázaddal ! . . . Ne hozzak egy limonádét? TERI: Egy kis mazsolát. KEREKES: Semmit, amíg nem jön az orvos ! KEREKESNÉ : Szent Isten, rögtön itt lesz és itt micsoda rendetlenség ! . . . (Felugrik, mindent szekrénybe dobál, rendezget.) Sose fogod megszokni, hogy rendesen elrakd a holmidat, mikor lefekszel ! . . . KEREKES : Akkor neveld, mikor egész­séges !. . . Harminchét kilenccel nem lehet valakit nevelni ! . . . Különben is az én lányom ne legyen pedáns ! . . . Az én lányom egy dolgozó nő !.. . egy szórakozott tudós ! . . . Igaz-e öcsém? TERI (nevet): Igen, apuka!... Ülj ide mellém ! . . . KEREKESNÉ : Csak rontsátok el egymást még jobban ! Beretvás pasztilla fejfájás ellen 100

Next