Színházi Élet, 1937. november 7–13. (27. évfolyam, 46. szám)

1937-11-07 / 46. szám

m tett színhelyén írta: MEGYERY SÁRI Muráti sztár lett anélkül, hogy komornákat és fodrászokat gyötört volna a színházban, filmműterem­ben soha senki se hallotta ideges­kedni munká­sokkal, személyzettel. Hogy az ő szavait idézzem: »imád­ja« a tűzoltókat, legjobb barátai a bicikl­isták, kihordok, kocsimosók. És ha a rendőr megállítja a kocsi­ját, megköszöni, »mert biztosan a rendőrnek volt igaza.« Ez a lány nemcsak vérbeli mű­vész, de még jó ember is, ezt érez­tem, ahányszor csak beszéltem vele és nem tudtam magamban elfoj­tani a mellékgondolatot — na, csak rá ne fizessen. Most ráfizetett. Ki­rabolták a lakását. Én már úgy elintéztem, hogy ezentúl csak jót és csak a művészetével kapcsola­tos dolgot fogunk róla hallani. Meglátogattam a kirabolt lakás­ban. A »kirabolt« szerepben is olyan előkelő, olyan halk, olyan stílusos volt, amilyen hasonló hely­zetben kevés nő tudna lenni. Mér­téktartó volt a szavakban, a gesz­tusokban, sőt még a »rablóról« is azon az elnéző hangon beszélt, ahogy egy jólnevelt háziasszony a megfeledkezett vendégéről nem mond semmi rosszat. Csak szomo­rúság* volt benne, egyéb semmi. Szomorúság, ami, ő maga sem tudja miért, hetekkel­­ ezelőtt kez­dődött benne, ami gyűlt, gyűlt, s amit ez a nagy anyagi veszteség most betetőzött. — Miért nem volt az ellopott nercbunda kifizetve? — kérdezem tárgyilagosan. Mint aki nem érti a kérdést, rámnéz nagy, nyitott, csodálkozó szemekkel. Felugrik és egy keményfedelű, vonatozott ki­adási könyvvel jön vissza. Olvasni kezd ... Csupa kis tétel, 20 pengő gáz... 20 villany... 25... 30.. 45... Bólogatok. A kiadás mindig semmi a jövedelméhez még ké­pest. A házitartás alig kerül vala­mibe, hisz nem főzet otthon. A fű­szert sokallom egy kicsit. Havi 100 pengő. — Primőrök — mentegetődzik Muráti. Rossz számoló vagyok, igyekszem követni az adatait. Kezdem érezni, hogy baj van. — Autórészlet 500, bútor 200... kalapos részlet 150... divatszalon­részlet 300 ...és már nemcsak hogy felesleges pénzünk nincs, de nyakig úszunk az adósságban. Kívülállónak ez persze rejtély. Megyery Sári Muráti Lilinél (Foto Pálházy)

Next