Színházi Élet, 1938. július 16. (28. évfolyam, 30. szám)

1938-07-16 / 30. szám

„ASSZONYOK" írta: MEGYERY SÁRI (A Színházi Élet kiküldött munka­társától.) Stockholm, július. Már vonaton ültem és még min­dig fogalmaim se volt arról, mi is az a »Nemzetközi Asszonyhét«? Hozzá csatlakoztam, mert imádok utazni és mert olyan régen vágytam Svédországba. Eltűrtem, hogy ug­rassanak: »Nem szégyell magát, hát már olyan öreg, hogy gyűlése­zik?« »Aztán körülbelül hány ezer év lesz ott együtt?« »Hallotta, hogy az északi országokból a férfiak há­ny otthonulok menekülnek.« A vicce­lődöknek most legszívesebben meg­mutatnám a stockholmi jó Asszony­hét« hivatalos jegyzékén a kongres­­szustagok születési évét. Egész sereg háború utáni évszámot láthatnának. Engem is meglepett, milyen sok csi­nos, jólöltözött nő van a résztvevők között. És ami a legszebb — mind­egyik tud valamit. Még­hozzá ala­posan. A legtöbbnek van — vagy lesz — di­plomája, átlagon felül művelt, több nyelven beszél. Az egyik ügyvéd, a másik orvos, a har­madik pedagógus. Van ezüstkoszo­rús takácsmesterünk, porcellánége­tőnk, iparostanoncunk Nem, ebben a sokaktól lenézett asszonytársaságban nem lehet unat­kozni. De azt se higgje senki, hogy itt állandóan kötelező a »fenkölt társalgás«, összezárva, többnapos vonat- és hajóutazásokon, ezt nem lehetne kibírni. A gyűléseken min­denki megállja a helyét, előadást tart, javaslatokat terjeszt elő, ha érdekli a téma, hozzászól, vitatko­zik, jegyez, esetleg csak hallgat. A nők, úgy látszik, kevésbé hiúk mint a férfiak, még azt is megbocsátják, ha a napi nyolc-tíz ülésekről egyik­másikuk elmarad... — Ugy­e, nem haragszol, drágám, hogy ma nem hallgattam az előadá­sodat. Körülnéztem egy kicsit a vá­rosban... Vettem néhány ananász­konzervet, sínedényt... Már esedé­kes volt a fodrász... — így mente­getődznek, ha újra összetalálkoznak. De nincs harag, ezek olyan érvek, ami előtt meg kell hajolni. Csak a mi »Vezérünk«, a mindig mosolygó — a svédeknél is szőkébb — Spurné Bárdos-Féltoronyi Magda dr. nem mulaszt soha egy percet sem, kénytelen mindenről lemondani, mú­­­zeumról, kirándulásról, áruházlátoga­tásról, kirakatnézegetésről, délutáni teáról, esti táncról, sokszor még az étkezésről is. Az egész dolognak ő a lelke, az ő agyában született meg ez az egyszerűnek hangzó zseniális ötlet: az asszonyok barátságán ke­resztül közel hozni egymáshoz a kü­ Ai »Asszonyhét« résztvevői a stockholmi Nordisk múzeum előtt (Megyery Sári felvétele)

Next