Színházi Élet, 1938. október 8. (28. évfolyam, 42. szám)

1938-10-08 / 42. szám

Szobalány­­ vázába tette a virágot és az ágyhoz ment. Most a vázát leteszi az ágy elé, a másik kezében levő papucsot pedig az asztalra­: Tessék!... Pincér: Megbolondult! Sobalány: Jaj!... Már azt se tudom, hol áll a fejem!... (Az asztalra teszi a vi­rágot, az ágy elé a papucsot. Sír.) Hát ki hitte volna, hogy ez a Ferdinánd erre ké­­pest! Pincér: Én nem hittem volna! Boy: Én se hittem volna! Pincér: Senki se hitte volna!... Ne sír­jon, Anna!... Szobalány (szipogva): Azt csak egy ilyen szegény lány tudj­a, hogy milyen óriási... hónapokig tartó ... szerencse kell hozzá... hogy egy ilyen nászéjszaka létrejöjjön!­­Telefon cseng.) Pincér: Halló... Igen... Igenis... (Le­teszi a kagylót.) Már beszálltak a liftbe!... (Körülnéz.) Minden rendben van!... Gye­rünk! ... (Elsiet.) Boy: Gyerünk! (Kimegy a pincér után.) Szobalány (még egyszer visszanéz, na­gyot, fájdalmasat sóhajt és kimegy. Ajtó nyitva marad.) (A szín pár pillanatig üres.) Klári (belép. Szabályos menyasszony, talpig fehérben, koszorúban, fátyolban. Megáll és körülnéz. N­émán mosolyog,­­túl­boldog. Hátrafordul­. Simkó (belép Klári mögött. Kicsit divat­jamúlt, kicsit kihízott frakkban van. Bete­szi maga mögött az ajtót­. Klári­­ körüllibeg a szobán. Mindentől el van ragadtatva. Egy pillantás a két ágy­ra, lesüti a szemét. Azután megáll egy szekrény földig érő tükörajtaja előtt. Hos­­szasan, boldogan nézi magát. Halkan­: Simkó Lajosné ... Simkó­ Alajosné!... Klári: Alajosné!... * Simkó Alajosné, született Ács Klári... (Megfogja Simkó és a tükör elé húzza.) Simkó Alajos és neje!... Holnap szívesen látjuk önöket f­eketére ... Simkó Alajos és neje ... Fel­szólítjuk Simkó Alajos és neje budapesti lakosokat, hogy hát­ralékos adótartozásu­kat 3 napon belül fizessék be... Az el­hunytat gyászolják még Simkó Alajos és neje... Leányunk eljegyzésére meghív­juk ... Simkó Alajos és neje... Itt nyug­szik Simkó Alajos és neje... Ez olyan szép! — Mától ez lesz az egész életünk!... Simkó Alajos és neje!... (Hozzásimul.) Simkó: Kész vagy? Klári: Kész. Simkó: Leülhetek? Klári: Le!... Simkó: Nna!... (Beleveti magát e­zj székbe, felordít.) Klári (rémülten): Jaj ! ... Mi történt?!... Simkó: Ez a vacak keménying becsípte a nyakamat!... Klári: Szegénykém!... (Simogatja.) Hogyhogy becsípte?... Simkó: Tudod, az Ingen úgy körül van egy ilyen izé, ami kőkemény... Most azon van a kőkemény gallér... Most ha az ember megmozdul, akkor ez a kettő így le-föl jár, mint az olló... és közbe van a bőr! % Klári: Milyen bőr? Simkó: A saját bőröm. A nyakamnak a bőre! Klári: Borzasztó!... Szóval neked az egész esküvő kínszenvedés volt!... Simkó: Határozottan! Klári: Nekem felejthetetlen boldogság! Simkó: Ez így szokott lenni. Ez olyan kis jel a jövőre nézve!! A menyasszony úgy megy az esküvőre, hogy ezentúl az életben nem lesz semmi gondja... A vőlegény tudja, hogy ezentúl kétszer annyi gondja lesz... Naja! Klári: Úgy látszik, ezért van a menyas­­szony fehérben és a vőlegény feketében!... (Sóhajt.) Simkó: Valószínüleg!... Mondhatom, ez egy tortúra!... Ez az örökös zsebbenyú­lás... borravaló itt, borrava­ló ott... taxi­soffőr, harangozó ... szegényeknek, vakok­nak ... a kocsik, a virágok... És itt ácso­rogni egy órát étlen-szomjan a gratulá­ción ... Százhúsz pengőbe kerültek a szend­vicsek és italok... és én egy kortyot nem tudtam inni és egy falatot nem tudtam en­ni... mert állandóan mind a két kezeimet szorongatta valaki!... Klári: Hát akkor most először is vacso­rázunk ... (A csengőhöz fut.) Simkó: Nem! Várj! Halt!... Először át­öltözünk ... (Ragyogó arccal.) Felveszem a pizsamámat, ha megengeded... Te pedig va­lami pongyolát... Klári: Nem!... Még ne!... Nézd... én ezt a menyasszonyi ruhát soha többé nem vehetem fel... Szeretném egy kicsit elhor­dani!... Simkó: Hát akkor én mindenesetre ... Klári: Nem... kérlek!... Maradj te is így!... Frakkban!... Legalább a vacso­ránál ... Ez így olyan szép ... olyan fi­nom ... elegáns ... Mint egy álom ... mint egy film ... Clark Gable és Greta Garbo! ... Simkó: Azok még, sose játszottak együtt! Klári: Nem baj!... Óriási szenzáció!... Clark Gable és Greta Garbo együtt!... ez­úttal elő­ször!... Üljünk le, sweetheart!... Csöngessen a személyzetnek!... (Előkelően asztalhoz ül.) Simkó (gyanakvóan nézi, kis szünet után): Nézd... én nem akarok veled első este vitatkozni... Csak a jövőre vonatko­zólag akarom megjegyezni... Én ki nem állhatom az ilyen hülyéskedést!... (Csön­get.) Klári: Jó, nem hülyéskedek!... Csak rém boldog vagyok!... Elvégre, ami most Itten van, ez a happy­ end!... Simkó Alajos, a Szent Jónás gyógyszertár tulajdonosa fele­ségül vett egy szegény, de okleveles gyer­mekkertésznőt... Fényes esküvő ... Nász­éjszaka egy f­őúri apartementben! ... Reg­gel fél nyolckor indulás Velencébe!... Teg­napelőtt fél nyolckor még a Strasser-gyere­keket kísértem iskolába!... Hát én heten­ként kétszer jártam moziba, én már láttam egypár heppy-endet, de nekem ennyire még egy sem tetszett!... (Kopognak.) Tessék! Pincér (belép): Tessék parancsolni. Simkó: Vacsorázni szeretnénk. Pincér (kártyát vesz elő): Talán a monat, ha megfelel... Beretvás pasztilla fejfájás ellen

Next