Színházi Élet, 1938. október 8. (28. évfolyam, 42. szám)
1938-10-08 / 42. szám
Szobalány vázába tette a virágot és az ágyhoz ment. Most a vázát leteszi az ágy elé, a másik kezében levő papucsot pedig az asztalra: Tessék!... Pincér: Megbolondult! Sobalány: Jaj!... Már azt se tudom, hol áll a fejem!... (Az asztalra teszi a virágot, az ágy elé a papucsot. Sír.) Hát ki hitte volna, hogy ez a Ferdinánd erre képest! Pincér: Én nem hittem volna! Boy: Én se hittem volna! Pincér: Senki se hitte volna!... Ne sírjon, Anna!... Szobalány (szipogva): Azt csak egy ilyen szegény lány tudja, hogy milyen óriási... hónapokig tartó ... szerencse kell hozzá... hogy egy ilyen nászéjszaka létrejöjjön!Telefon cseng.) Pincér: Halló... Igen... Igenis... (Leteszi a kagylót.) Már beszálltak a liftbe!... (Körülnéz.) Minden rendben van!... Gyerünk! ... (Elsiet.) Boy: Gyerünk! (Kimegy a pincér után.) Szobalány (még egyszer visszanéz, nagyot, fájdalmasat sóhajt és kimegy. Ajtó nyitva marad.) (A szín pár pillanatig üres.) Klári (belép. Szabályos menyasszony, talpig fehérben, koszorúban, fátyolban. Megáll és körülnéz. Némán mosolyog,túlboldog. Hátrafordul. Simkó (belép Klári mögött. Kicsit divatjamúlt, kicsit kihízott frakkban van. Beteszi maga mögött az ajtót. Klári körüllibeg a szobán. Mindentől el van ragadtatva. Egy pillantás a két ágyra, lesüti a szemét. Azután megáll egy szekrény földig érő tükörajtaja előtt. Hosszasan, boldogan nézi magát. Halkan: Simkó Lajosné ... Simkó Alajosné!... Klári: Alajosné!... * Simkó Alajosné, született Ács Klári... (Megfogja Simkó és a tükör elé húzza.) Simkó Alajos és neje!... Holnap szívesen látjuk önöket feketére ... Simkó Alajos és neje ... Felszólítjuk Simkó Alajos és neje budapesti lakosokat, hogy hátralékos adótartozásukat 3 napon belül fizessék be... Az elhunytat gyászolják még Simkó Alajos és neje... Leányunk eljegyzésére meghívjuk ... Simkó Alajos és neje... Itt nyugszik Simkó Alajos és neje... Ez olyan szép! — Mától ez lesz az egész életünk!... Simkó Alajos és neje!... (Hozzásimul.) Simkó: Kész vagy? Klári: Kész. Simkó: Leülhetek? Klári: Le!... Simkó: Nna!... (Beleveti magát ezj székbe, felordít.) Klári (rémülten): Jaj ! ... Mi történt?!... Simkó: Ez a vacak keménying becsípte a nyakamat!... Klári: Szegénykém!... (Simogatja.) Hogyhogy becsípte?... Simkó: Tudod, az Ingen úgy körül van egy ilyen izé, ami kőkemény... Most azon van a kőkemény gallér... Most ha az ember megmozdul, akkor ez a kettő így le-föl jár, mint az olló... és közbe van a bőr! % Klári: Milyen bőr? Simkó: A saját bőröm. A nyakamnak a bőre! Klári: Borzasztó!... Szóval neked az egész esküvő kínszenvedés volt!... Simkó: Határozottan! Klári: Nekem felejthetetlen boldogság! Simkó: Ez így szokott lenni. Ez olyan kis jel a jövőre nézve!! A menyasszony úgy megy az esküvőre, hogy ezentúl az életben nem lesz semmi gondja... A vőlegény tudja, hogy ezentúl kétszer annyi gondja lesz... Naja! Klári: Úgy látszik, ezért van a menyasszony fehérben és a vőlegény feketében!... (Sóhajt.) Simkó: Valószínüleg!... Mondhatom, ez egy tortúra!... Ez az örökös zsebbenyúlás... borravaló itt, borravaló ott... taxisoffőr, harangozó ... szegényeknek, vakoknak ... a kocsik, a virágok... És itt ácsorogni egy órát étlen-szomjan a gratuláción ... Százhúsz pengőbe kerültek a szendvicsek és italok... és én egy kortyot nem tudtam inni és egy falatot nem tudtam enni... mert állandóan mind a két kezeimet szorongatta valaki!... Klári: Hát akkor most először is vacsorázunk ... (A csengőhöz fut.) Simkó: Nem! Várj! Halt!... Először átöltözünk ... (Ragyogó arccal.) Felveszem a pizsamámat, ha megengeded... Te pedig valami pongyolát... Klári: Nem!... Még ne!... Nézd... én ezt a menyasszonyi ruhát soha többé nem vehetem fel... Szeretném egy kicsit elhordani!... Simkó: Hát akkor én mindenesetre ... Klári: Nem... kérlek!... Maradj te is így!... Frakkban!... Legalább a vacsoránál ... Ez így olyan szép ... olyan finom ... elegáns ... Mint egy álom ... mint egy film ... Clark Gable és Greta Garbo! ... Simkó: Azok még, sose játszottak együtt! Klári: Nem baj!... Óriási szenzáció!... Clark Gable és Greta Garbo együtt!... ezúttal először!... Üljünk le, sweetheart!... Csöngessen a személyzetnek!... (Előkelően asztalhoz ül.) Simkó (gyanakvóan nézi, kis szünet után): Nézd... én nem akarok veled első este vitatkozni... Csak a jövőre vonatkozólag akarom megjegyezni... Én ki nem állhatom az ilyen hülyéskedést!... (Csönget.) Klári: Jó, nem hülyéskedek!... Csak rém boldog vagyok!... Elvégre, ami most Itten van, ez a happy end!... Simkó Alajos, a Szent Jónás gyógyszertár tulajdonosa feleségül vett egy szegény, de okleveles gyermekkertésznőt... Fényes esküvő ... Nászéjszaka egy főúri apartementben! ... Reggel fél nyolckor indulás Velencébe!... Tegnapelőtt fél nyolckor még a Strasser-gyerekeket kísértem iskolába!... Hát én hetenként kétszer jártam moziba, én már láttam egypár heppy-endet, de nekem ennyire még egy sem tetszett!... (Kopognak.) Tessék! Pincér (belép): Tessék parancsolni. Simkó: Vacsorázni szeretnénk. Pincér (kártyát vesz elő): Talán a monat, ha megfelel... Beretvás pasztilla fejfájás ellen