Színházi Hét, 1913. január 5–12. (4. évfolyam, 1. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1. szám 17. oldal hoztak a váradi lapokba, és még nagyobb hangoságot az amúgy is lármás éjszakákba, mert Váradon még ma is rebesgetik, hogy soha olyan hatalmas „züllések" még nem történtek a Körös két partján, mint eme ifjú óriások idejében . . . * 1902. szeptember 27-én érdekes színházi est volt a váradi Szigligeti színházban. Három „helyi szerző"-nek, Ady Endrének, Biró Lajosnak és Dénes Sándornak adták egy egy egyfelvonásosát. Az irodalmat persze csak a két első szerző érdekli ma már. Megkérdeztük Biró Lajost, hogy miként emlékszik vissza első darabjára. — Az egész dolog Fehér Dezsőnek, a „Nagyváradi Napló" szerkesztőjének volt az ideája. Hárman, helyi szerzők írtunk három egyfelvonásost. Egy éjjelen át megírtam. A címére már nem emlékszem (Leányok volt a címe), de a tárgya még világosan emlékezetemben van. Egy elszegényedett úri családnak leánytagja, hogy továbbra is jó módban élhessenek, eladja magát egy kufár asszonynak. A lányba szerelmes lesz egy férfi, aki feleségül akarja venni. A szerelmes embernek egy barátja tud a lány ballépéséről és meg akarja akadályozni a házasságot. Rábírja a lányt, hogy még egyszer, utoljára menjen el találkahelyre és barátját is felviszi a oda. Vőlegény és menyasszony találkoznak és hatalmas drámai jelenettel végződik a darab. Talán még ennél a darabnál is érdekesebb Ady Endrének „A műhely" című színképe. A műhely, a szerkesztőség, az a hely, amely a poéta sok szép vágyát szürkére koptatja, megsemmisíti. Nehezen lehetett Adyt a darabírásra rábeszélni. Sehogy sem ment a dolog. Egy este aztán Fehér Dezső lecsukta a szerkesztőség egy szobájába és kellő étel, ital, dohány és kétszáz forint mellett elkészült az egyfelvonásos. A darab egy vidéki lap szerkesztőségében játszódott le, két főszereplője a szerkesztő és a barát, az egyikben önmagát, a másikban Biró Lajost rajzolta Ady. Az első jelenetet ide írjuk: „Szerkesztő lapokat forgat. Egy lapban mintha olvasna valamit. A lapot leteszi. Csendesen beszél , de ugy, hogy a többi tüntetően szorgoskodó alakok hallják. Győrben még mindig irnak verseket. Becsületes, naiv fiuk másutt is vannak még. (Hangosabban, direkt hangnyomással az egyik asztal felé.) Vigasztalódjék kedves Nádasi ! Nádasi (Fiatalember: Jámbor és szürke, de nagy hajú): Nem irtam verset már régi idő óta, szerkesztő ur. (Komikus szomorúsággal.) Azt hiszem nem is irok többet. Szerkesztő: No, no! A vasárnapi számba mégis csak szánt egyet. Ne gyógyuljon fiam oly hamar. Verset nem irni . . . Második alak: Szerkesztő úr, mit csináljak a kancsal Wichterrel? Muszáj legalább tíz sort irni a beszédjéről. A múltkor is nagyon lármázott. Szerkesztő : Dicsérje jól meg. Féléves előfizető. Harmadik alak: Tegnap hirdetést is küldött. (Telefon cseng.) Nádasi telefonhoz rohan): Halló! Halló ! Igen a szerkesztőség ! . . . Nádasi . . . Igen ! Bájos és nagy