Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)

1954-12-01 / 3. szám

Gálos Magda: Justh Zsigmondi parasztszínháza Az első magyar parasztszínház történetét és működését akarom az aláb­biakban ismertetni, a rendelkezésre álló egész irodalom s az általam még fel­kutatott források és adatok alapján. Justh Zsigmond rövidéletű pusztaszent­­tornyai színháza a magyar színjátszás történetében csak epizódnak tekinthető, mert hatása, szerves folytatása nem volt, mégis nagy jelentőségű, mert a ma­gyar parasztság adottságainak, akkor kiaknázatlan szellemi erejének, tehetsé­gének dokumentuma, és a maga korában igen érdekes kezdeményezés. Milyen célból, hogyan jött létre ez a színház, milyen volt műsora, színészei, közön­sége, ezt szeretném a korabeli sajtó, kéziratok és levelek alapján felvázolni. Ehhez természetesen Justhról is kell néhány dolgot tudnunk. Justh Zsigmond, ez a főnemességhez eleinte szívesen tapadó, magát közé­jük tartozónak érző gentry-ivadék, (szül. 1863) korának sajátos típusa. Már első fiatalságában a társadalmi problémák érdeklődésének legfőbb tár­gyai. Ezért végez közgazdasági és szociológiai tanulmányokat a budapesti, zürichi, és kieli egyetemen. A 85—86-os években még olyan naiv elképzelései vannak, hogy a maga osztályának megváltoztatásával a magyar életet fokoza­tosan szebb és jobb utakra lehetne terelni. Ezért alapítja meg széchenyieskedő gesztussal a Debating Societyt. A társaság célja a vezető rétegeknek „közéletre­­ való nevelése“ lett volna, lényegében szociális reformokra törekvő politikai vitakör volt. Ezt követte egy Magyar Műpártoló Egyesület, mostohán érté­kelt művészeink segítségére. Ennek elgondolása az volt, hogy a Magyarorszá­got akkor képviselő osztályokat s az igazi művészeket közel hozza egymáshoz, sőt egyesítse; a „társadalom“ mintegy támogatást találjon az irodalomban s művészetben, ezek pedig a „társadalomban“ — így mondja maga Justh.­ Nagy hatással voltak Justhra 1885-től kezdve ismétlődő párizsi tartózko­dásai. A „fény városá“-nak sok szerelmese volt a magyar irodalomban, de sok felismerés is gyökerezik a magyarnak a francia szellemmel való össze­hasonlításában. A századvégi Párizs túlérett kultúrájának, hazug társasági ra­gyogásának éles tükre Justh 1888 telén írt naplója, amelyet 1942-ben rendezett sajtó alá Halász Gábor. (Halász a naplónak 1889-ben Pesten írt folytatását is közli kötetében.) A pesti részben azonban már nemcsak a párizsi hatás alatt szervezett szalonélet és az előbb említett társaságok megalakítása szerepel, hanem a feudálkapitalista főváros életének kritikája is; új felismerések, meg­látások is mutatkoznak. Pestre érkezve azt írja naplójában: „...kezdődik a­ ­ Justh Zsigmond naplója. 1942. 337. old. 103

Next