Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)
1954-12-01 / 3. szám
Gálos Magda: Justh Zsigmondi parasztszínháza Az első magyar parasztszínház történetét és működését akarom az alábbiakban ismertetni, a rendelkezésre álló egész irodalom s az általam még felkutatott források és adatok alapján. Justh Zsigmond rövidéletű pusztaszenttornyai színháza a magyar színjátszás történetében csak epizódnak tekinthető, mert hatása, szerves folytatása nem volt, mégis nagy jelentőségű, mert a magyar parasztság adottságainak, akkor kiaknázatlan szellemi erejének, tehetségének dokumentuma, és a maga korában igen érdekes kezdeményezés. Milyen célból, hogyan jött létre ez a színház, milyen volt műsora, színészei, közönsége, ezt szeretném a korabeli sajtó, kéziratok és levelek alapján felvázolni. Ehhez természetesen Justhról is kell néhány dolgot tudnunk. Justh Zsigmond, ez a főnemességhez eleinte szívesen tapadó, magát közéjük tartozónak érző gentry-ivadék, (szül. 1863) korának sajátos típusa. Már első fiatalságában a társadalmi problémák érdeklődésének legfőbb tárgyai. Ezért végez közgazdasági és szociológiai tanulmányokat a budapesti, zürichi, és kieli egyetemen. A 85—86-os években még olyan naiv elképzelései vannak, hogy a maga osztályának megváltoztatásával a magyar életet fokozatosan szebb és jobb utakra lehetne terelni. Ezért alapítja meg széchenyieskedő gesztussal a Debating Societyt. A társaság célja a vezető rétegeknek „közéletre való nevelése“ lett volna, lényegében szociális reformokra törekvő politikai vitakör volt. Ezt követte egy Magyar Műpártoló Egyesület, mostohán értékelt művészeink segítségére. Ennek elgondolása az volt, hogy a Magyarországot akkor képviselő osztályokat s az igazi művészeket közel hozza egymáshoz, sőt egyesítse; a „társadalom“ mintegy támogatást találjon az irodalomban s művészetben, ezek pedig a „társadalomban“ — így mondja maga Justh. Nagy hatással voltak Justhra 1885-től kezdve ismétlődő párizsi tartózkodásai. A „fény városá“-nak sok szerelmese volt a magyar irodalomban, de sok felismerés is gyökerezik a magyarnak a francia szellemmel való összehasonlításában. A századvégi Párizs túlérett kultúrájának, hazug társasági ragyogásának éles tükre Justh 1888 telén írt naplója, amelyet 1942-ben rendezett sajtó alá Halász Gábor. (Halász a naplónak 1889-ben Pesten írt folytatását is közli kötetében.) A pesti részben azonban már nemcsak a párizsi hatás alatt szervezett szalonélet és az előbb említett társaságok megalakítása szerepel, hanem a feudálkapitalista főváros életének kritikája is; új felismerések, meglátások is mutatkoznak. Pestre érkezve azt írja naplójában: „...kezdődik a Justh Zsigmond naplója. 1942. 337. old. 103