Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Böckh János - Böckh János - Bődy József
Böszörményi—Bracsinglevich 1314 Bpest, 1886. (I. Versek. II. Kelet könyvei. III. Levelek, melyeket 1850—52-ben Lévayhoz irt Csehországból és Innsbruckból, összesen 12. Olcsó Könyvt. 212. sz.) Kertbeny, Hundert Ung. Dichter. — Ferenczy és Dánielik, M. írók I. — Nagy Iván, Magyarország Családai II. 225. Böckh György, orvostudor és reálisk. tanár, B. János gyakorló-orvosnak a fia, született 1822. jún. 3. Pozsonyban; iskoláit szülővárosában végezte (közben a magyar nyelv megtanulása végett egy évet a tatai gymnasiumban töltött); orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen fejezte be, hol 1846-ban tudori oklevelet nyert; ugyanazon évben pozsonymegyei tiszt, főorvos lett és 1849-ben törvényszéki orvossá neveztetett ki, mely tisztét 1864-ig viselte. 1861. nov. 7. a pozsonyi főreáliskolához rendes tanárrá választatott és ott a természetrajzot és természettant adta elő; egyúttal a pozsonyi jogakadémiánál a törvényszéki orvostan rendkivüli tanára s gyakorló orvos volt. Meghalt 1874. jan. 12. Pozsonyban. A hazai s külföldi pókfauna gyűjtése és tanulmányozása volt tudományos pályájának fő tárgya; ezen gyűjteménye az 1873. bécsi kiállításon a szakértők méltánylásában részesült. Értekezéseit a bécsi akad. Sitzungsberichtekben (1857. 1859.), a Verhandlungen der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft (XI. XII. köt.) és a Corresp. für Naturf. zu Pressburg (1862—63.) cz. folyóiratokban tette közzé. A növények földrajzi elterjedése czímű értekezése a pozsonyi főreáliskola Értesítőjében (1871.) jelent meg. Pozsonyi Főreálisk. Éresitője 1874. — Felsmann Névkönyve. — Herman Ottó, Magyarország Pók-faunája Bpest, 1876. I. 4. és gyászjelentés. Böckh János, orvostudor, modorn származású, B. Antal orvos fia , Pozsonyban gyakorló-orvos volt. — Munkái : 1. Bissertatio inaug. medica de nonnullis circa morborum curam in genere. Viennae, 1813. — 2. Re cura cholerae Indicae in Europa. Posonii, 1831. Szinnyei Könyvészete. Böckh János, min. osztálytanácsos, a m. kir. állami földtani intézet igazgatója, a m. tud. akadémia lev. tagja, B. Adalbert somorjai orvos fia, szül. 1840. okt. 20. Pesten; 1850—54-ben a pozsonyi gymnasiumban tanult, mire 1854—55-ben egy évre a rajzolás elsajátítása végett az ottani főreáliskolába lépett át. 1855 őszétől 1858 nyaráig Kremsben a mérnökkari (genie) iskola növendéke volt. Ezután a selmeczbányai bányász- és erdészakadémiára ment és ezt 1862-ig mint rendes ösztöndíjas bányászati hallgató látogatta s oklevelet nyert. Ekkor mint bányász-gyakornok állami szolgálatba lépett a stájerországi Eisenerzen a bányamérnökségnél. 1863 őszén az alsó-ausztriai Reichenauba helyezték át a hirschwangi hengerműhöz, ahol 1864 őszéig működött; ekkor a tisztjelöltek sorába vétetett föl és a bécsi földtani intézethez hivatott be az ott életbe léptetett elméleti és gyakorlati geologiai tanfolyamra ; ekkor az egyetemnek és polytechnikumnak is hallgatója volt. 1865 és 1866 tavaszán Fetterle Ferencz főgeologus vezetése mellett meglátogatta Magyarország, nyugati Gácsország, Cseh- és Morvaország főbb bányatelepeit és ugyanezen év nyarán részt vett a Magyarországon folyamatban volt országos geologiai fölvételekben. 1866-ban a Reichsanstaltbeli tanfolyam bevégzése után a bécsi cs. kir. pénzügyminisztérium bányászati osztályába hivatott be szolgálattételre, mig 1867-ben saját kérelmére Budapestre a m. kir. pénzügyminisztériumba helyeztetett át. 1868 elején tiszt. fogalmazóvá, 1869 végén az állami földtani intézethez segédgeologussá nevezték ki; 1871-ben első osztály-geologussá, 1872-ben főgeologussá lépett elő; 1882. jún. pedig az intézet igazgatójává osztálytanácsosi czímmel és ranggal neveztetett ki. A m. tud.