Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Bérczy Károly (gyarmati) - Berde Áron (laborfalvi)
907 Bérczy 908 Schedius, Zeitschrift 1803 IV. 123.1.) — 2. Nagym. gr. Széchenyi Ferencz nemzeti könyvházára irt ének. U. ott, 1803. — 3. Tanítása az oltalmazó himlő hasznáról. U. ott, 1805. — 4. A malagai járvány hideglelésről. Aresula után ford. U. ott, 1805. — 5. Az egészség barátja az öregségben. Struve után ford. U. ott, 1806. — 6. Kesergő versek ... id Plachy János urnak sirhalmára Mohorán. U. ott, 1820. Katona, Historia Critica XLII. 579. — 31. Kurír 1806. II. 22. Sz. — Szinnyei Könyvészete. — Petrik Bibliographiája. Bérczy Jenő, középiskolai tanár; utolsó éveit Sárdon, Somogymegyében töltötte, honnan az 1888—89. tanévre Kaposvárra helyettes tanárnak lett kinevezve; de elmezavara miatt, mielőtt tanári székét elfoglalhatta, szabadságoltatott. Meghalt 1889. elején Budapesten a Rókus-kórházban. — Munkája: Bacsányi János. Kaposvár, 1886. (Ism. P. Napló 115. sz.) Darnay Kálmán szives közlése. Bérczy Károly (gyarmati), a magyartudom. akadémia s a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1821. márcz. 2. Balassa-Gyarmaton, Nógrádmegyében, hol atyja B. János megyei orvos volt; iskoláit szülőhelyén kezdte, Váczon folytatta s Pesten fejezte be az egyetem jogi karán; jurátusi éveit szintén Pesten töltötte el, hol az ügyvédi vizsgát letevén, 1842. tavaszán a helytartó-tanácshoz neveztetett ki s 1847. jan. gr. Széchenyi István mellett a közlekedési bizottság tollvivőjévé lett. B. az év végéig maradt hivatalában, ugyanis ekkor egy téli utazás alkalmával veszélyesen meghűtvén magát, súlyos betegségbe esett. 1849 elején felgyógyult, de hivataláról lemondott, a tavaszt Nógrádban töltötte s összes erejét az irodalomnak szentelte. A m. tud. Akadémia 1859. decz. 16., a Kisfaludy-társaság 1862. jan. 30. választotta tagjai sorába. Ő felsége koronáztatása után 1867. jún. 12. magyar nemességet adományozott neki. Meghalt 1867. decz. 11. szivbajban, Pesten. Emlékbeszédet a Kisfaludy-társaságban 1868. febr. 5. Zichy Antal, az Akadémiában 1875. nov. 29. Arany László tartott fölötte. — Verseket és beszélyeket irt a következő lapokba, folyóiratokba s évkönyvekbe: Honművész (1840-43.), Regélő P. Divatlap (1842— 44.), M. Életképek (1843.), Honderű (1843. 1846.), Életképek (1844—48.), P. Divatlap (1844. 1846.), P. Hirlap (a magyar seregnek bevonulásakor 1849-ben az ünnepélyes eseményt szózatos költeménynyel üdvözölte), M. Hirlap (1850. 261. 1851. 373. 450. 594. 1852. 753.), Pesti Napló (1851—54. mely lapnak külföldi rovatát irta), Bud. Hirlap (1853.), Szépirodalmi Lapok (1853.), Délibáb (1853. 1855—57.), Divatcsarnok (1853-55.), Müller Gyula Nagy Naptára (1854—55.), Vasárnapi Újság (1855—56. 1865.), Remény, Zsebkönyv (1858 ), Nővilág (1858.), Szépirodalmi Figyelő (1860. Az irodalmi humorról), Budapesti Szemle (1858.), Kisfaludy-társaság Évlapjai (Uj Foly. III. 1866. Madách Imre emlékezete), Főv. Lapok (1866.), Nemzeti Képes Naptár (1856—57.), Koszorú (1863.) és a Részvét Könyve (1864. hol a Gyógyult seb cz. utolsó beszélye jelent meg.) A Politikai Újdonságoknak 1854-től főmunkatársa volt, hol a vezérczikkeket és a külföldi rovatot ő irta, e mellett a Nefelejtset és a Nép Könyvtárát történeti és szépirodalmi czikkekkel látta el. Munkatársa volt az Egyetemes Encyclopaediának is. — Munkái: 1. Élet és Ábránd. Beszélyek. Pest, 1852. Két kötet. — 2. Világ folyása. Beszélyek. U. ott, 1853. Három kötet. (Ism. Divatcsarnok 1854. Pesti Napló 171. sz.) — 3. Világ-krónika. U. ott, 1856. — 4. Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár. U. ott, 1860. — 5. Anyégin. Regény versekben. Puskin után oroszból ford. U. ott, 1866. (Ism. M. Világ 104. sz. 2. kiadás. Bpest, 1881. Olcsó Könyvtár 120.) — 6. A