Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Bozsinka Damascenus Th - Bozzai Pál (bozzai) - Böckh György
1291 Bozóky—Bozzai 1292 igazgató-tanára volt. 1872. aug. a budapesti V. kerületi főreáliskolához tanárrá neveztetett ki; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, azon év nov. 25. fekete himlőben meghalt Nagy-Kállóban. — Számos czikket irt német nyelven a vegetarianismusról, melynek egy ideig buzgó hive volt; német versei közül több jelent meg és néhány magyar verse a Vasárnapi Újságban látott napvilágot. — Munkája: Koronásás-könyv. Pest, 1867. — Szerkesztette a nagy-kállói alreáliskola Értesítőjét 1871. és 1872-ben. — Kéziratban német versei a család birtokában. Nagy-Kállói alreáliskola Értesítője 1873. 21. 1. — Petrik könyvészete és fia dr. B. Endre szives közlése. Bozóky Mihály (bozóki), falusi kántor és jegyző, B. Alajos jogakadémiai igazgató nagyatyja, szül. 1755-ben Kicsinden esztergommegyében; iskoláit Esztergomban végezte, azután egy ideig mint nevelő és iskolasegéd működött. 1773-ban Dömösön kántor lett; 1776-ban a vármegye Marót helység kántorává tette meg, hol mint a betegeknek orvosa, a szegények gyámolítója közkedveltségnek örvendett. Meghalt 1839-ben. — Munkái: 1. Katolikus korbéli kótás énekes könyv. Vácz, 1797. — 2. Faon és Hersse. Lafontaine után. Széphalom, 1803. — 3. Téli rege. Wielandtól. Pozsony, 1804 — 4 A jól meghalásra serkentő magyar egyházi énekes-könyv. Vácz és Nagyvárad, 1806. (Ujabb kiadása. Pest, 1857.) — 5. Az estvének természeti rajza. H. és év n. — Levele Kovachich Márton Györgyhöz Marótról 1806. szept. 4. és verse Hajóssy Kovachich Johanna arczképére (a m. n. múzeum kézirattárában.) — Kéziratban: Evangyéliomi szent lant, az év 52 vasárnapjára rendelt evangyéliumok versekben. Jeremias siralmait tartalmazó kézirata a család birtokában van. Munkálatok XLVI. — M. Könyv-Szemle 1882. 51. — Petrik Bibliogr. és unokájának B. Jánosnak jegyzeteiből. Bozsinka Damascenus Th., a legfel sőbb táblai szék esküdt jegyzője. — Munkája : Animadversio in dissertationem Hallensem sub titulo : Erweiss, dass die Walachen nicht römischer Abkunft sind. Pest, 1827. (Rumén fordítása. Buda, 1828.) Petrik Bibliographiája. Bozzai Pál (bozzai), fiatalon elhalt költő, szül. 1829. jan. 10. Kővágóörsön Zalamegyében, hol atyja földbirtokos volt; a pozsonyi ev. iskolában tanult; a jogot Kézsmárkon 1847 nyarán végezte be, hol Hunfalvy Pál tanársága vonzotta őt az irodalom felé. Ezután Gulácson a Balaton partján patvaristáskodott; az 1847. pozsonyi országgyűlésen mint gyakornok ő is jelen volt és az 1848. országgyűléssel Pestre költözött. Itt megismerkedett az ifjúság irodalmi törekvéseivel s kiválóbb egyéneivel; versei magukra vonták Petőfi figyelmét is. Midőn fegyverre szólították az ifjúságot, ő is a honvédek sorába lépett és végig szenvedte a szabadságharcz viszontagságait. Erdély határán adta meg magát; onnan Temesvárra, azután Csehországba szállították s már 1849. okt. 16. Josephstadtban volt mint besorozott osztrák katona. A különben is betegeskedőnek sorsa az idegen éghajlat alatt rosszabbra fordult és az 1852. év tavaszán mint gyógyíthatatlan beteget bocsátották el a hadseregből; ekkor testvér -bátyjához Zánkára a Balaton partjára vonult pihenni s gyógyulni, hol azonban már azon év jún. 24. meghalt. Több modern nyelvet tudott. Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben (1847.) jelentek meg és ott közölte műveit tovább is; itt jelentek meg (1848.) Kelet könyvei cz. költői elmélkedései, melyeket szabadságharczunk eszméinek hatása alatt Lamennais modorában irt; a Losonczi Phönixben (1851.) és a Budapesti Visszhangban (1852.) is jelentek meg versei. Munkáit Lévay József gyűjtötte össze és adta ki a költő életrajzával: Bossai Pál hagyományai.