Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 11. kötet
R - Rákóczi Ferencz (rákóczi és felső-vadászi II.)
470 Rákóczi—] •Rakodczay 494 teket keresett, azonban minden kisérlete dugába dőlt, és ami még nyugtalanítóbb volt, XIV. Lajos a teljesített föltételek daczára is vonakodott R.-val formaszerű szövetségre lépni. A porosz királyfi trónjelöltsége érdekében R. Sziléziába akart törni, 1708. aug. 3. azonban Viard és Pálffy Trencsénnél megrohanták és seregét szétverték. Ekkor az országban mindenféle jelei mutatkoztak a teljes fölbomlásnak. Minden nap egy-egy árulás hírét hozta. Ocskay egész csapatjával szökött Pálffyhoz. A legnagyobb pénzügyi zavarok köszöntöttek be. A sereg demoralizálva, sehol sem mer többé szembe szállni a császáriakkal. Odakünn pedig az 1709. malplaqueti vereség végkép eldöntötte az örökösödési háború sorsát s ezzel Rákócziét is. R. végső erőfeszítéssel 1710. jan. 22. Romhány és Vadkert közt eldöntetlenül maradt csatát vívott a császáriakkal. A. rakonczátlan lengyel zsoldosai rövid idő múlva megszöktek az országból. Ugyanekkor Heister az áruló Ocskay feje vételét használván ürügyül, Győrben 1710. jan. tíz kuruczot végeztetett ki, köztük öt törzstisztet. S mindezeknél nagyobb csapásként, egyre iszonyúbban terjedt a pestis, főleg a rosszul ruházott és élelmezett kurucz táborban. A kimerült ország a végromlás szélére jutott. «Hadaim majd mind elszéledtek, biztos helyekre szállítandók családjaikat.. .» írja R., ki most az orosz szövetséget kereste, de miután ez sem sikerült, békefeltételekkel kereste meg I. Józsefet. A császár Pálffy János tábornokra bízta az alkudozásokat. Végre ő maga, Károlyi Sándorra ruházván hadainak főparancsnokságát, visszavonult és 1711. febr. 21. elhagyta örökre hazáját. Károlyi megkötötte a békét és 1711. máj. 1. Szatmár mellett a nagy-majtényi mezőn 12.000-nyi fölkelő lerakta a fegyvert. R. a békeföltételeket nem erősítette meg, habár amnestiát és fiainak visszaadását ígérték. 1711. és 12-ben Lengyelországban maradt, hol a főurak részéről a legnagyobb kitüntetésekben részesült. Előbb jaroslawi uradalmában, majd, hogy ne kelljen fejedelmi udvart tartania, «Sárosi gróf» álnév alatt Danzigban lakott. Különösen arra irányozta figyelmét, hogy Magyarország a kötendő közbékébe foglaltassák, s ezért a nagyhatalmakkal alkudozásra fordította minden idejét. Párisi és londoni követei egyre azt tanácsolták, béküljön ki az udvarral, ha másért nem. 120 négyszögmértföldnyi birtokaiért, melyek kezében lévén, többet tehet a hazáért; de ő hajthatatlan maradt. 1712. nov. 16. Angolországba ment, hol a bécsi udvar tiltakozására, az angol királynő nem fogadta el. Ekkor Francziaországba távozott. 1713. január 13-án Dieppében partra szállt s már ápr. 27. emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, melyben szolgálataira hivatkozva kéri: ne feledkezzék meg a közbéke megkötésekor Magyarországról. A király ezúttal is csak a magánember kérelmeit vette tekintetbe. R. és társai számára 6000 frank évdíjat rendelt, hátralékai fejében pedig 600,000 frankot utalványozott neki, melynek értékesítésénél R. egyharmadánál többet elvesztett. A béke 1713. és 1714-ben Rasstadtban a nélkül köttetett meg, hogy R.-ról és hazájáról egy árva szó is foglaltatott volna benne. Míg a hazában a száműzöttek javait a kincstár számára lefoglalták, R. a franczia udvarnál a legnagyobb kegyben állott, maga a király is barátságára méltatta. Midőn 1715-ben Törökország és VI. Károly császár még Velencze közt háború volt készülőben, R. azonnal összeköttetésbe lépett Törökországgal és annak meghívására 1717. szept. 40 tagból álló kísérettel útnak indult és okt. 10. szállott török földre Gallipolinál; azonban kívánsága szerint nem állították keresztény sereg élére, azt pedig, hogy zendülést támaszszon Magyarországon, ő nem akarta. Az 1718. júl. 21. között passaroviczi