Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 12. kötet
S - Schulcz Ferencz - Schulcz József - Schulek Bohuslav
627 Schulcz—Schulek 628 Schulcz Ferencz, műépítész és műegyetemi tanár, szül. 1838. márcz. 22. Pécsett, középiskolai tanulmányait szülővárosában elvégezvén, a bécsi műegyetemre ment, majd pedig a bécsi akadémia építészeti osztályába lépett át, melynek legkiválóbb tanítványai közé tartozott. 1865-ben a m. tudom. Akadémia Römer és Henszlmann társaságában Szatmár és Máramaros vármegyék régiségeinek kutatására küldötte ki. Ekkortájt készítette a szekszárdi és szinérváraljai egyházak tervezetét is. Majd megkapta a nagy császárdíjat (évi 1260 frt), hogy külföldi tanulmányutat tegyen. Utazásaiból visszatérve a pesti műegyetem építészeti tanárává nevezték ki. 1868-ban a vajdahunyadi vár restaurálásával bízták meg. Ezzel egyidejűleg megbízták egy királyi vadászkastély építésével a mácsai erdőség egy regényes pontján s ezt 1870-ben be is fejezte. Meghalt 1870. okt. 21. Pesten. — Czikkei az Arch. Értesítőben (1869—70. Jelentése erdélyi útjáról, Két elitélt hazai emlék, Vajda-Hunyad, és Könyvism.); a M. mérnök-és építész-egylet közlönyében (1870. A vajda-hunyadi vár helyreállítása körül ez időpontig eszközölt munkálatokra vonatkozó hivatalos Jelentése). — Munkája : Denkmäler der Baukunst in Originalaufnahmen Leipzig, 1869. (Nagy illusztrált munka, mely egyidejűleg francziáúl is megjelent.) Ország Tükre 1864. 18. sz., 1865. 12. sz. arczk. — Arch. Értesítő 1869. 306., 1871. 211., 255., 1870. 476., 565. 1. — 1870: Magyarország és a Nagyvilág 47. sz. arczk., Vasárnapi Újság 47. SZ. arczk., Reform 310. SZ., Századok 642., 655., 1869. 191., 429., 749. 1. — Hazánk és a Külföld 1871. 1. sz. arczk. — Kayser, Bücher-Lexikon, Leipzig, 1872. XVII. 222. 1. — Pallas Nagy Lexikona XIV. 984. l. Schulcz József. — Munkája: A vajdahunyadi vár restaurálásának története. Különös tekintettel a történt károk és visszaélésekre. Pécs, 1876. (Ángyán Györgygyel együtt.) Kiszlingstein Könyvészete. Schulek Bohuslav, hirlapíró, szerkesztő, szül. 1816. ápr. 20. Szobotisten (Nyitram.), hol atyja Sch. János ág. ev. lelkész volt; 12 éves koráig a helyi iskolát látogatta s a latin nyelvet tanulta; innét Pozsonyba ment az ev. lyceumba, tanulmányait folytatandó; itten Hodzsa, Húrban és Stúr Lajos társaságában a szláv ifjak egyesületének buzgó tagja volt; tót verseket írt és szavalt; a szláv rokonnyelveket tanulta. Kilencz évet töltött Pozsonyban, mely idő alatt bölcseleti, jogi és theologiai ismereteit gyarapította. Midőn atyja betegeskedni kezdett, visszatért szülőhelyére és atyját helyettesítette papi és tanítói hivatalában; ennek halála után Bródba (Slavonia) költözött testvérbátyjához Sch. Mihályhoz, ki ott orvos volt; ott 1838-ban megtanulta a horvát nyelvet és nyolcz havi tartózkodás után 1839 nyarán Zágrábba utazott, hol Zsupán Ferencz nyomdájába állott beszedőnek; éjjel olvasott és írt czikkeket az ottani Croatia cz. német lapnak. 1841-ben már horvátul kezdett írni s így ismerkedett meg Gaj Lajossal, ki saját nyomdájába vette fel nyomdavezetőnek; írt a Gaj által kiadott Narodne Novine és Danica cz. lapokba s az utóbbinak 1843-tól 1846-ig szerkesztője is volt. Egyszersmind egy nagy könyvészeti munkán (Bibliographia illyrica) dolgozott, mely magában foglalta az összes illyr könyvészetet. Ekkor szerkesztette s tulajdonképen írta a Branislaw politikai hírlapot, mely Belgrádban jelent meg és melyben a magyarok ellen izgatott. 1846-ban Gajtól átvette a Narodne Novine szerkesztését; ebben Kossuth Pesti Hírlapja ellen heves polémiát folytatott és a horvát népet a magyarok ellen folytonosan lázította. 1849. júl., midőn a lap hivatalos lappá alakult át, megvált annak szerkesztésétől és megindította a szabadelvű párt orgánumát Slovenski jug (A déli szláv-