Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-10-19 / 22. szám

1 t­árgyjegyzek: £ In­ttudomany. A’ Kereszténység' eillapitásáról " (Fraissynous után ) Sujánszky. — Történet- £ tár. Magyarország. Az iskolai év' meg-­­ nyitása a' Testi egyetemben. Stankovits János 1 Gyári püspök e méltóságának Testre érkezése.­­ —• A’ Felség­­­elenczébe menete. — Olasz-­­ ország: Urbárium Collegium’ növendékei ’ Rómában. — Australia: A' Gambiers-i ’ sziget lakóinak lelki újjá születése. 1 S шишахвшдвпг» I yr’ t­er­metszet’ törvénye. A’ hajdani Róma bölcsei és szónoki’ ? legelsőbbikének a’ természet’ törvényéről­­ elég magas és tiszta fogalmai voltak ,­­ midőn monda : ,,A’ valódi törvény a’ józan r­ész ’s a’ mindenikünknek közös természet’­­ szózata , örök és változhatlan törvény, melly­­ kötelességinket meghatározza ’s az igazság-­­ talanságot kárhoztatja. Hatalma alól a’ né-­­ рек is tiszthatóságok sem szabadíthatnak “ fel. Nincs szüksége kívülünk más hirde-­­ tőre, más tolmácsra, ugyan az Róma mint­­ Athénéban, ugyan az vala régente , mint­­ most. Általa igazgatja Isten az embereket a főhatalommal, ő egyedül szerzője, birója,­­ és boszulója. Mindenik ki szerinte nem­­ cselekszik magával ’s a’ természettel ellen- £ kezik , ’s ön keblében fogja vétke’ bü­nte­­s­tését érezni, ha bár mind azon fenyítéke-­­ két, mellyeket az emberektől szenvedhet, s kikerülhetné44. Ekkép szóla hajdan Cice- í­ro ,,köztársasága44 harmadik könyvében. " Lactantz, ki nekünk ezen töredéket meg-­­­őrzé olly szépnek találd, hogy azt szinte | Istentől sugallottnak lenni vélte. Valóban | milly szózatok , m­illy világsugárok maga | a’ pogányság’ ölében | de , egyszersmind | milly nyalázatot hárítanak azotti gonosz rend- | szerekre, mellyek a’ jót és roszat össze- | keverve az erkölcsiség’ szabályait szabad ^ akaratunkra hagyják. Annyira kellett tehát­­ már vetemednünk, hogy a’ kereszténység’­­ legfényesebb sugárzása közti fölelevenedni­­ lássuk azon képtelen rendszereket, mellyek a magok a’ pogányoknál legelőre boszonkor­ó­dást és gyűlöletet ébresztve , a’ Görögök­­ és Rómaiaknál csak akkor tudának hitelt ? szerezni magoknak , midőn megromlások , és enyészetök felé gyors lépésekkel halad-­­ tak. A’ gonoszságnak mennyi titkaira kellene fátyolt lebbentenem, ha mind azo­kat előszámlálni akarnám, mik az erény, szenvedélyek , emberi cselekvés szabályi és annak* vezető okai felől a’ jelenkor istente­len íróinak bősz tolláikból folyának ! Elég legyen tudni, hogy tanítások szerint, az erény és vétek nem gyökerzik az izek’ ter­mészetében , hogy változhatnak miként a’ szokás és éghajlatok, hogy az erköltsiség­­nek politika a’ szüléje, miként a’ törvé­nyek’ és hóhéroknak, hogy csupán a’ szen­vedélyek lelkesítnek nagy tettekre, hogy az marad az igazi bölcs , ki kényökre bíz­za magát ’s ném­ bajlódik hasztalan levivá­­sakor, hogyha reggel jók és estve roszak vagyunk, azt csupán a’ vér lassúbb vagy sebesb kerengésének kell tulajdonítanunk, hogy azon erénypap a’ ki a’ bujához ekkép szól ,,légy mérsékletes, azon gyógyászhoz hasonlít, ki betegének mondaná ,,a’ hideg ne leljen44. I­lyenek az egykori reformá­torok’ tulságai. Mennyi álokoskodás, meny­nyi két értelműségek, hogy sötétségük el­enyésszék ’s kártékony következményei el­­takartassanak, hogy gyűlöletessé vagy ne­vetségessé tétessenek az örök rendszabá­lyok, mellyek e’ világon a’ béke és igaz­ságnak őrzőji. — Tudjuk milly hévvel hall­gattattak a’ hazugság’ ezen tanításai a’ tár­saság’ minden osztályitól ’s milly szomorú pusztításokat tőnek. Szándékom az igaz­ságot az álokoskodás ’s a’ csalóka szenve­d helyek’ minden fellegeiből kiburkoltan éle­tökbe tüntetni, ’s a’ jó és rész közötti lé­nyeges és alapkü­lönséget megállapítani, melly nélkül minden erkölcsiség, törvény és társaság elenyészik. Három tárgyat fo­gok megállapítani. Először hogy van egy, az embernek minden frigykötéseit megelő­ző törvény; másodszor, hogy ezen törvény teljes joggal neveztetik természetinek; har­madszor, hogy az első, mire ezen törvény minket kötelez , hajlandóságinknak féken­­tartása : ez leszen , a’ természet törvénye felöli értekezésnek foglalatja. Ámbár a’ vallás és erkölcsiségben az ész , lelek ismeret az érzelem egymással gyakran felcseréltetnek­, vagy csak gyönge , árnyéklatokkal választatnak el egymástól, s mi mindazonáltal azokat itt meg fogjuk kü­­l­­önböztetni , hogy eszméink kifejtésének­­ több rend - és érthetőséget kölcsönözzünk. f Esznek nevezem azon világosságot,­­ melly nekünk az izék eredetét az erköl- s csók’ zsinórmértékét felderíti , lélekisme­­­­retnek nevezem azon bölitéletet, mellynél­­ fogva cselekvése után az embert ön magát­­ dicséri , vagy kárhoztatja , ’s az érzelem I alatt azon benyomások­­ és mindenikünk­­£ nek közös hajlandóságokat értem, mellyek I az elmélkedést megelőzik, és természetünk­­­­től elválaszthatlanok. Már az ész , lélek­­£ ismeret és érzelem’ hármas bizonyítmányá- s ra hivatkozom, hogy megállapítsam a’ jó I és résznak lényeges kü­lönségét , cseleke­­£ detű­nkre nézve egy, az emberek minden f egyezkedéseit megelőző törvénynek már a kezdettől lételét.­­ Először az észre hivatkozom. Van egy­­ világosság melly minden elmét felderít, ’s­­ melly olly kevéssé emberi találmány, mint s a’ nap melly világít. Gyöngébb néhányak,­­ és élénkebb más­oknál , de közös mindnyá­j jóknak , az eredeti igazságokat mindnyá­ 4 funkkal közli, ’s innen vagyon, hogy az­­ emberek minden időben ’s minden tartá­­s Hiányban bizonyos pontokban megegyeznek , és a’ nélkül hogy valaha egymást ismer­­£ nék , a’ nélkül hogy a’ barátsági körülmé­­n nyele vagy köznevelés által érintésbe jönné-­­ nek, még is felölök úgy egyetértenek, s hogy őrültnek tartanák azt, ki nem úgy­­ gondolkodnék, mint az emberiség’többi ré­­­­sze. A’ külön századokban is a’ föld kü­­£ lön vidékein az emberek véleményökben s számtalan kevesbbé világos tárgyak fölött­­ megoszolhatnak, de m­é­ mindig egy fe­­­­nebbi ellenállhatlan világosság, melly raj­­­­tok uralkodva, ’s magához hódítva őket,­­ bizonyos mozdulatlan középpont köréhez­­ lánczolja, ’s bizonyos változhatlan törvé- 4 nyek által, mellyeket eredeti elveknek ne­­£ vezü­nk, a’ közöttök támadó érzelmek’ vég­­s­hetetlen változatossága, szenvedélyeik, ér-4 dekök és szeszélyük’ daczára , egyesíti.­­ Azon világosság az , így szoll Fénelon, melly f által a’ Canadai vadember minden butasá- í-í G- у а г in a t It у J­ános. ег - •'• Pesten, Pénteken. October’ 19-én 22. szám. g-dik félév. Szerkeszti ’s kiadja :

Next