Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)

1947-02-22 / 8. szám

KABOS ILONKA, A LONDONBAN ÉLŐ HÍRES MAGYAR ZONGORAMŰVÉSZNŐ NYILATKOZIK A SZIVÁRVÁNYNAK ANGLIAI ÉLMÉNYEIRŐL K­abos Ilonka, a Londonban élő híres magyar zongoramű­vésznő a háború alatt számos hangversenyt adott Ang­liában. A háború megpróbáltatásait szenvedő angol nép­nek jóleső lelki felüdülést és kikapcsolódást nyúj­­tottak Kabos Ilonka hangversenyei. A mű­­vésznő játszott különböző katonai táborokban, kikötőkben, gyárakban, ipar­ l London pusztító bombázása idején előfordult, hogy egyik-másik hang­versenyét a légitámadások alatt a Ximzrli Képtár pincéjében tartotta. A Szivárvány londoni munkatársának kérdésére Kabos Ilonka elmondta, hogy legérdekesebb háborús élménye a német rakéta­­bom­bákkal kapcsolatos. Win márciusában K­urtók kétzongorás szonátáját játszot­ták Londonban — meséli mosolyogva s midőn a lassú tételt bevezető ütőhangszer megszólalását vártuk, szokatlan ütőhangszer dördült el: beütött a közelben egy V-bom­ba. Játék után azt kér­dezte tőlem a rendező, nem zavart-e meg a váratlan élmény ? Kissé bosszantott feleltem, mert a dörrenés nem volt a többi hangszerrel összehangolva. Az angliai magyarokra terelődik a szó. Kabos Ilonka lelkese­déssel vett részt az angliai demokratikus magyar egyesületek munkájában, így éreztük mondja Ka­bos Ilonka, hogy a háborúban ránk, külföldi magyarokra fontos kötelesség hárult. Hangot kel­lett adnunk az elnémított magyar nép igazi érzelmeinek. Igyekez­tünk barátokat toborozni, megértést és jóindulatot szerezni az igazi Magyarországnak. Gondolataim most is mindig otth­on járnak, édesanyámmal együtt keseregtünk a budapesti rombolások miatt. Nekem még külön fájt a Vígadó elpusztulása, hiszen olyan sok szereplésem emléke fűződik ehhez az épülethez. Hiszem és remélem, hogy a felszabadult Budapest fokozott mértékben vesz majd részt a nemzetközi életben és remélem, mielőbb ismét otth­on hagver­­senyezhetek Budapesten. ■ " ;;; V. _ " .'V .; v-■ ; * A cikk megérkezése után kaptuk a hírt, hogy Kabos Ilonka édesanyja, Kabos Edének, a híres írónak özvegye időközben tragikus hirtelenséggel elhúnyt. V­incent Auriol, a negyedik francia köztársaság szocialistaa elnöke a legkiemelkedőbb francia politi­kusok közé tartozik. Tevékenyen részt vett e­ maquisardok ellenállási mozgalmában, amelynek egyik, legharcosabb irányítója volt. Pétain áruló rezsimje 1940 őszén elfogatta s egy ideig börtönben tartotta Vincent Auriolt, aki kiszabadulása után újult erővel látott hozzá a náciellenes moz­galom megszervezéséhez. Börtönélményeit naplószerűen örökí­tette meg a szocialista politikus. Könyve, amely „Hier Demain” címmel nemrégiben jelent meg Párisban, érdekes részleteket tartalmaz az akkori, szinte borotvaélen táncoló francia belpoli­tikai viszonyokról. A francia köztársasági elnök rendkívüli érdekességű könyvének legizgalmasabb fejezetéből adunk az alábbiakban ízelítőt a magyar közönség számára. LÉON BLUM HŐSIESEN KITART A VÁRTÁN ... 1940 augusztus vége felé Lavaiék és a hozzájuk tartozó haza­áruló jobboldali klikk, különösen Carbuccia és Bérard egyre hango­sabban követelték a még szabadlábon lévő ellenzéki politikusok letartóztatását —írja Vincent Auriol.— Daladier letartóztatása után Mandel és Reynaud következett. Szeptember elsején felkerestem Léon Blumot . — Csomagoljunk — mondottam neki. — Mandel és Reynaud sorsa nemsokára a miénk is lesz, ha nem sietünk. Blum meglepődötten nézett rám : — Ugyan miért, kedves Vincent ? — kérdezte megütődve. — Hogy miért? Mert Laval és pribékjei gyűlölik önt. A „Grin­­goire” (szélsőjobboldali hecclap) mai száma közli a gyanús szemé­lyek listáját. íme ! Léon Blum nagy nehezen beleegyezett annyiba, hogy óvóintézke­déseket tesz, de semmiképpen sem akart Londonba menekülni, mint Renée Blum és én tanácsoltuk neki. — Nem — mondta nekünk — és újra nem ! Itt maradok,­­bármi történjék is velem. Ha úgy hozza a sors, fel kell lépnem a köztársaság és a szocializmus védelmére. 10 nappal beszélgetésünk után Blumot internálták, Bourassolba vitték. Szeptember 25-én engem is letartóztattak. Meglehetősen csinos „díszkísérettel” — ha jól emlékszem 15 rendőr vonult fel­­— vittek Pellevoisinbe.­­Léon Blum — mint ismeretes — később egy német­ telepeken és a walesi bánya­vidéken is.

Next