Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-02-22 / 8. szám
KABOS ILONKA, A LONDONBAN ÉLŐ HÍRES MAGYAR ZONGORAMŰVÉSZNŐ NYILATKOZIK A SZIVÁRVÁNYNAK ANGLIAI ÉLMÉNYEIRŐL Kabos Ilonka, a Londonban élő híres magyar zongoraművésznő a háború alatt számos hangversenyt adott Angliában. A háború megpróbáltatásait szenvedő angol népnek jóleső lelki felüdülést és kikapcsolódást nyújtottak Kabos Ilonka hangversenyei. A művésznő játszott különböző katonai táborokban, kikötőkben, gyárakban, ipar l London pusztító bombázása idején előfordult, hogy egyik-másik hangversenyét a légitámadások alatt a Ximzrli Képtár pincéjében tartotta. A Szivárvány londoni munkatársának kérdésére Kabos Ilonka elmondta, hogy legérdekesebb háborús élménye a német rakétabombákkal kapcsolatos. Win márciusában Kurtók kétzongorás szonátáját játszották Londonban — meséli mosolyogva s midőn a lassú tételt bevezető ütőhangszer megszólalását vártuk, szokatlan ütőhangszer dördült el: beütött a közelben egy V-bomba. Játék után azt kérdezte tőlem a rendező, nem zavart-e meg a váratlan élmény ? Kissé bosszantott feleltem, mert a dörrenés nem volt a többi hangszerrel összehangolva. Az angliai magyarokra terelődik a szó. Kabos Ilonka lelkesedéssel vett részt az angliai demokratikus magyar egyesületek munkájában, így éreztük mondja Kabos Ilonka, hogy a háborúban ránk, külföldi magyarokra fontos kötelesség hárult. Hangot kellett adnunk az elnémított magyar nép igazi érzelmeinek. Igyekeztünk barátokat toborozni, megértést és jóindulatot szerezni az igazi Magyarországnak. Gondolataim most is mindig otthon járnak, édesanyámmal együtt keseregtünk a budapesti rombolások miatt. Nekem még külön fájt a Vígadó elpusztulása, hiszen olyan sok szereplésem emléke fűződik ehhez az épülethez. Hiszem és remélem, hogy a felszabadult Budapest fokozott mértékben vesz majd részt a nemzetközi életben és remélem, mielőbb ismét otthon hagversenyezhetek Budapesten. ■ " ;;; V. _ " .'V .; v-■ ; * A cikk megérkezése után kaptuk a hírt, hogy Kabos Ilonka édesanyja, Kabos Edének, a híres írónak özvegye időközben tragikus hirtelenséggel elhúnyt. Vincent Auriol, a negyedik francia köztársaság szocialistaa elnöke a legkiemelkedőbb francia politikusok közé tartozik. Tevékenyen részt vett e maquisardok ellenállási mozgalmában, amelynek egyik, legharcosabb irányítója volt. Pétain áruló rezsimje 1940 őszén elfogatta s egy ideig börtönben tartotta Vincent Auriolt, aki kiszabadulása után újult erővel látott hozzá a náciellenes mozgalom megszervezéséhez. Börtönélményeit naplószerűen örökítette meg a szocialista politikus. Könyve, amely „Hier Demain” címmel nemrégiben jelent meg Párisban, érdekes részleteket tartalmaz az akkori, szinte borotvaélen táncoló francia belpolitikai viszonyokról. A francia köztársasági elnök rendkívüli érdekességű könyvének legizgalmasabb fejezetéből adunk az alábbiakban ízelítőt a magyar közönség számára. LÉON BLUM HŐSIESEN KITART A VÁRTÁN ... 1940 augusztus vége felé Lavaiék és a hozzájuk tartozó hazaáruló jobboldali klikk, különösen Carbuccia és Bérard egyre hangosabban követelték a még szabadlábon lévő ellenzéki politikusok letartóztatását —írja Vincent Auriol.— Daladier letartóztatása után Mandel és Reynaud következett. Szeptember elsején felkerestem Léon Blumot . — Csomagoljunk — mondottam neki. — Mandel és Reynaud sorsa nemsokára a miénk is lesz, ha nem sietünk. Blum meglepődötten nézett rám : — Ugyan miért, kedves Vincent ? — kérdezte megütődve. — Hogy miért? Mert Laval és pribékjei gyűlölik önt. A „Gringoire” (szélsőjobboldali hecclap) mai száma közli a gyanús személyek listáját. íme ! Léon Blum nagy nehezen beleegyezett annyiba, hogy óvóintézkedéseket tesz, de semmiképpen sem akart Londonba menekülni, mint Renée Blum és én tanácsoltuk neki. — Nem — mondta nekünk — és újra nem ! Itt maradok,bármi történjék is velem. Ha úgy hozza a sors, fel kell lépnem a köztársaság és a szocializmus védelmére. 10 nappal beszélgetésünk után Blumot internálták, Bourassolba vitték. Szeptember 25-én engem is letartóztattak. Meglehetősen csinos „díszkísérettel” — ha jól emlékszem 15 rendőr vonult fel— vittek Pellevoisinbe.Léon Blum — mint ismeretes — később egy német telepeken és a walesi bányavidéken is.