Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-01-11 / 2. szám
SZÁM 1947. JANUÁR II. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő : KÉTHLY ANNA ♦ Szerkesztő: SZIRMAI REZS& fttfitti in: t/4 twittfil. art. Usrt 1/4 éne ti rt. En Mn 7.M Irt. lifts the irt. 1.10 11 IRTA VÉSZI ENDRE A felszabadulás óta egyre szajkózzák, hirdetik: a magyar irodalom válságban van , az írók nem írnak. Sokan, betelve honfibúval, megértően bólogatnak erre, hogy persze, a demokráciában hallgatnak az írók. Holott ez nem igaz. Azírók dolgoznak, sőt inkább, mint az elnyomatás sötét esztendeiben. Csakhogy ennek a munkának előfeltételei vannak. Egyebek közt az is, hogy az írást megjelentessék. A nevesebbek írók még e felől sem panaszkodhatnak. Kiadják a könyvüket, de azzal az eleve történt megállapítással: magyar író, tehát nem lesz sikere. Ennek az elvnek megfelelően a kiadó sajnálja a hirdetést, a könyvkereskedő pedig nem teszi a kirakatba vagy ha igen, hát a legmélyére. Bezzeg a „bestseller" az burokban született, ahogy népiesen mondanák, legyen bármilyen selejtes munka is. Hasábos hirdetések szuggerálják a közönséget, hirdetvén a nagy siker megjelenését. S a közönség, amely az inflációban megtanult rettegni a millióktól, mély tisztelettel hódol a szellemi infláció e termékeinek. Valóban : magyar író könyve hitványul fogy. Ezt nemcsak a kiadó állapítja meg, hanem elsősorban mi, betűvetők. Okait keresvén, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a lusta propagálás s a könyvkereskedők közönye a bűnös ebben, hanem elsősorban a felületes tájékozódásban élő, rosszul és rosszra nevelt — mondjuk meg nyíltan — sekélyes igényű nagyközönség. Vagy legalább is ennek a nagyközönségnek jelentős része. Irodalmi közízlésünk alacsony nívójú s úgy vagyunk valahogy a könyvekkel, mint az illatszerekkel, amelyek francia meg angol címkével kelendőbbek. A szellemben is ,,Coty”-t keresnek s ennek a végzetes felületességnek a magyar irodalom látja kárát. Még csak annyit jegyezzünk meg: ne röstelljék a magyar kiadók és könyvkereskedők a mi íróinkat kelletni. Rostálják meg szigorúan a kiadványaikat, de ami méltó a nyilvánosságra, azt ne csak jelképesen, de a gyakorlatban is: tegyék a kirakatba! 3