Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

Bárdos Lajos Kossuth-díjas kiváló művész zeneszerzővel találkoztak a szocialista brigádtagok a Har­kaiban március 24-én (Borz felv.) — KITÜNTETÉSEK. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a felszabadulás 30. évfordulója al­kalmából számos szakszervezeti tagtársunkat tüntette ki. A Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatát kapta Dobozy Imre író, a MISZ főtitkára, Jákó Pál ny. színművész, Tömpe István, az All. Rádió és Televízió Bizottság elnö­ke; a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta Ba­lázs Árpád zeneszerző, Barna Mik­lós festőművész, Bánki Zsuzsa színművész, Beck Judit festőmű­vész. Békés Tamás, az MT­A, fő­osztályvezetője, Deák Sándor színművész, Erdős Lászlóné, a MFSZ főtitkára, Farkas Aladár szobrászművész. Fábián Zoltán író, a MISZ titkára. Földeák János író, a MA szakosztályvezetője. Garai Gábor író, a MISZ főtitkár­helyettese. Gyárfás Miklós író, egy. tanár. Nemes Katalin zongo­raművész, a L­FZF egy. tanára. Nolipa I. Pál festőművész. Rádai Imre ny. színművész. Sinkovits Károly negatív híves. Schél Gyula, a MR rovatvezetője, Szirtes Ádám színművész. Szirtes György igaz­gatóhelyettes. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kiemelkedő újságírói és közéleti tevékenysé­gük elismeréséül a RÓZSA FE­­RENC-DÍJ II. fokozatát adomá­nyozta Márton Annának, a Magyar Rádió rovatvezetőjének. Vértessy Sándornak, a Magyar Televízió fő­munkatársának. A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a felszabadulás 30. év­fordulója alkalmából Szita Fló­riánnak, az OSZK igazgatóhelyet­tesének és Madaras Vilma színmű­vésznek, a Vidám Színpad szb-tit­­kárának a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Kiszin Miklós zenésznek, az OSZK megyei ki­rendeltségvezetőjének — aki 25 év óta tagja a kv-nek —, a Munka Ér­demrend bronz fokozata kitün­tetést adományozta. Felszabadulásunk 30. évforduló­ja alkalmából a művészeti szak­­szervezeti mozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréséül a kul­turális miniszter ,,A szocialista kultúráért” kitüntető jelvényt ado­mányozta Cserhalmi Gyula, Faragó Józsefné, Gránitz László, Herrer Pál, Kóté Béla, Lippai Sándorné, Lőrincz Ottó, Oláh Kálmán, Rohr­­bacher Gábor, Ruppert Ferencné, Sármándi Pál, dr. Varga Gábor és dr. Varga Imre tagtársainknak. Kiváló dolgozó jelvényt kapott Máté László, Ungi Józsefné, Tor­mási Jánosné, Vecsernyés Lajos­­né, Garai Nándorné és Simon Ist­vánné. Az Elnöki Tanács Florek Emil­iknek, a MAFILM főosztályveze­tőjének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kulturális miniszter Popper Imre, Krausz Ferenc tagtársaink­nak az ,,A szocialista kultúráért”, az oktatási miniszter Fischer Sán­dor, Takács Tamás tagtársainknak ,,Az oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt adományozta. A SZOT elnöksége a nemzetközi nőnap alkalmából dr. Virány Ist­vánná, Zengő Ibolya nyugdíjasnak, az MSZSZ társ­­nőfelelősének a Szakszervezeti Munkáért arany fo­kozata kitüntetést adományozta. — DÍJAZOTTAK. A Szabolcs- Szatmár megyei Tanács nívódíjat adományozott Tréfás Györgynek, Langmár Andrásnak, Sárosdi Re­zsőnek, Gerbár Tibornak, Kóti Ár­pádnak, a Csokonai Színház mű­vészeinek. — Körösztös István színművésznek a „Justh Zsigmond Emlékérmet” adományozta a Bé­kés megyei Tanács. — Hódmező­vásárhely város­a.Szocialista jele­nünk” című képzőművészeti pá­lyázatán Hézső Ferenc nyert első díjat, Koszta Rozália II. díjat, Al­­mási Gyula Béla, Kurucz D. István és Tóth Sándor III. díjat nyert. — Solti Bertalan Kossuth-díjas szín­művésznek Győr város díszpolgára címet adományoztak. — A Janus Pannonius Művészeti érmet az idén Csorba Győző írónak és Eck Imre koreográfusnak ítélték oda. — A Békés megyei Munkácsy-emlék­­érmet ez évben Csohány Kálmán grafikusművész kapta, az szint dí­ját Bajnok Béla szobrászművész. — A MŰVELŐDÉSÜGYI Közlöny március 20-i, 6. száma a 304—5. ol­dalain közölte a Megállapodás a Kulturális Minisztérium és a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövetsége együttműködésére című dokumen­tumot. — INFORMÁCIÓS tevékenysé­günkhöz, lapunk szerkesztéséhez értékes adatokat, ötleteket, javas­latokat juttattak el szervezési osz­tályunkhoz többek között Páder József, Lóránd Hanna, Sülle Jó­zsef, Tóth Péterné és dr. Bakos László. Fogadják köszönetünket. — A MI VILÁGUNK című érde­kes ismeretterjesztő füzetsorozata két új számát jelentette meg a Táncsics. Az 5. szám Pécsi Tibor AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE cí­mű tanulmányát tartalmazza, mely elgondolkodtató tényeket tár az olvasó elé a környezetszennyező- EMLÉKEZTETŐ — 1975. m­á­jus — Május 1. A dolgozók szolidaritásá­nak nemzetközi napja: a munka ünnepe — 1620. ZRÍNYI Miklós költő és hadvezér születésnapja május 2. 1945. Berlint elfoglalják a szovjet csapatok május 5. 1818. Karl MARX szüle­tésnapja — 1945. GELLÉRI Andor Endre író halála május 7. 1895. A. Sz. POPOV be­mutatja a világ első rádióját május 9. 1945. A fasizmus feletti győzelem napja: Európában vé­get ért a második világháború május 12. 1845. BATSÁNYI János író, költő halála május 13. 1848. A pesti nyomdászok megkötik az első magyarországi kollektív szerződést május 14. 1955. a Varsói Szerződés megalakulása május 16. A Magyarországi Általá­nos Munkásegylet megalakulása május 20. 1795. A magyar jakobi­nusok vezetőinek: Martinovics Ignác, Hajnóczy József, Laczko­­vics János, Szentmarjai Ferenc, Sigray Jakab, Öz Pál és Szolárt­­sik Ferenc kivégzése május 21. 1849. Buda visszafogla­lása május 26. 15­00. Vitezslav NEZVAL cseh költő születésnapja des mind nyomasztóbb eseteiről, az ipari és a nagyvárosi zajárta­lom, valamint a gyógyszerek fe­nyegető káros hatásairól. A 6. szám Boros József tanulmányát tartalmazza MAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÁSA címmel. A ta­nulmány tényszerűen, a hadtörté­nész tárgyilagos előadásában mu­tatja be a hazánk területén vívott felszabadító hadműveleteket. A fü­zetet számos, eddig nem publikált eredeti felvétel illusztrálja. — MOKÉP. A műszaki osztály Kállai Éva brigádja ápr. 26-i ünne­pi brigádülésén tiszteletbeli bri­gádtaggá választotta Pataki Ist­vánt, a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza igazgatóját. Az április 2-i ünnepi megemlékezésen érté­kelték a vállalat brigádjainak te­vékenységét. Aranykoszorús szo­cialista brigád lett a debreceni keskenyfilm-kirendeltség Petőfi, a budapesti kirendeltség Felszabadu­lás brigádja, ezüstkoszorús szoc. brigád lett a normálfilm-kezelőség Anna Frank ifjúsági, a szolnoki keskenyfilm-kirendeltség Lenin brigádja, bronzkoszorús szoc. bri­gád lett a műszaki osztály Ezer­mester és Kállai Éva brigádja. (Jakab Józsefné) — ZENEISKOLÁK. A sárospata­ki állami zeneiskola tanárai április 20-án a Rákóczi gimnáziumban tanári koncertet adtak. — Május 9-én, a győzelem napja tiszteletére a kiskunfélegyházi állami zeneis­kola tanárai a Móra Ferenc műv. központban ünnepi hangversenyt adnak. A GYAKORLÓ NÉPMŰVELŐK pályamunkáiból állított össze egy kötetet Orosz Sándor, és a Tán­csics Irodalom- és művészetpropa­ganda a szakszervezetekben cím­mel mostanában jelentette meg. Szerepel a kötetben a képzőmű­vész-szakszervezet politikai mun­katársának, Filvig Erzsébetnek díj­nyertes Az amatőr művészeti együttesek helye, szerepe, lehető­ségei a művészetek propagálásá­ban című dolgozata is. — A MUZEÁLIS EMLÉKEK vé­delméről szóló törvényerejű ren­delet kimondja, hogy a földben, a vizek medrében, vagy máshol rejlő, illetőleg onnan előkerülő muzeális, vagy műemléki tárgyak az állam tulajdonát képezik. Ha építkezésnél, bányászati tevékeny­ségnél, vízi munka során muzeális tárgy kerül elő, a felfedező — a munka felelős vezetője — köteles a lelőhelyen folyó munkát azonnal abbahagyni, s leletét haladéktala­nul bejelenteni a legközelebbi mű­velődésügyi szervnél. — TOKIO. Sikerrel zárult már­cius 13—28. között a Tokióban ren­dezett magyar filmfesztivál. A fesz­tiválon 22 előadásban tíz játékfil­met és 8 kisfilmet mutattak be. Különösen nagy sikert aratott Jan­­csó Miklós „Még kér a nép” című alkotása. Két nem könnyű pillanat a Nagycirkusz új műsorából — Balra: a kijevi Zaharova, jobbra a brassói Aurica pár a trapézon (Szűts felv.) A FELDERÍTŐ AKARATEREJE VOLGOGRÁDBAN csaknem a város központjában áll az egykori malom vörös téglaépülete. Ablakai üveg nélkül ásítanak, födémei beroskadtak. Úgy maradt meg, amilyenné a háború, a sztálingrádi csata csaknem 200 napjánál, elkeseredett harcai tet­ték. A lövedékek szaggatta falaknál láttam meg először Viktor Alekszejevet. Körülötte halkan be­szélgettek az emberek, a turistacsoport vezetője a városért folytatott harcok történetét elevenítette fel. A zömök testalkatú, széles vállú, fekete szemüveget viselő férfi mozdulatlanul állt a falaknál. Figyelt, feszülten, ahogyan a csak halló, de nem látó embe­rek szoktak. A háború elvette a szeme világát. Utol­jára még romok között futó katonákra esett a tekintete. Még a 16. életévét sem töltötte be, amikor 1942. augusztusában először látta meg a Sztálingrádra le­csapó fasiszta repülőgépeket. A nehéz hónapok leg­nagyobb és legmegrendítőbb élménye az első talál­kozás a harcok után a fasiszták által porig rombolt Sztálingráddal. A Volga fölött kilométereken át meredtek az égre a kiégett házak kockái s a tör­melékekből magasodó romhalmazok. A város 48190 házából 41685 romokban hevert. Hányszor jelentkezett a fiú, hogy vegyék be ön­kéntesnek a hadseregbe, hogy megbosszulja apja halálát s a város pusztulását! Csak 1944 második felében fogadták el jelentkezését. Akkor került a 6. páncélos hadseregbe felderítőnek. Az Ukrajna felszabadításáért folyó harcokban esett át a tűzkeresztségen felderítő­ként. Azután Magyarország következett. Századával mindig elől járt. ..kitapogatta” az ellenséges csapatok elhelye­zését, védelmüket, hogy megtalálják a legsebezhe­tőbb szakaszokat. Gyomán, Mezőtúron, Szolnokon és Újszászon át vitt az útja. A hitleristák ellenállása egyre fokozódott, ahogy a 2. és a 3. Ukrán Front csapatai Budapesthez közeledtek, majd gyűrűbe fogták a várost. A BUDAPESTI CSATA megkezdése előtt a pa­rancsnok hét felderítőt küldött előre, köztük volt Viktor Alekszejev is. Sikeresen átjutottak az ellen­séges vonalon, mert az e céllal indított támadás közben az egyik tank mélyen behatolt az ellenséges területre és lerakta a deszantot. A felderítők öt napig jártak az ellenség első vonala mögött. Adataikat rádión továbbították. A hatodik nap végén jártak, amikor a csoport parancsnoka, Lopatyin rádión pa­rancsot kapott a visszatérésre. Megjelölték a pontot, ahol a páncélosok fedezete alatt az egyik tank fel­veszi majd őket. Óramű pontossággal zajlott le az akció. Már odaért hozzájuk a páncélos, dörgött a zárótűz. A felderítők gyorsan felugráltak a tankra, amikor egy német löveg tüzet nyitott rá. — Gyorsan, befelé! — kiáltott rá a hadnagy Viktorra. Alekszejev már nem tudott lecsúszni a páncélos belsejébe, amikor a tornyát találat érte. Csak más­fél hónap múlva tért magához egy szaratovi katonai kórházban. A diagnózist még sokkal később tudta meg: erős, általános légnyomás érte, arca megégett, jobb szemébe szilánk fúródott, a bal szemlencsén pedig a sérülés következtében hályog keletkezett. Teljes sötétség borult rá. ÚGY MONDJÁK, hogy az ember mindenhez hozzászokik. Lehetséges. Csakhogy Vi­ktor Alekszejev soha sem gondolta, hogy valaha is megszokhatja az örök sötétséget. Csak jó két hónap múlva kezdett figyelni, miről beszélgetnek társai a kórteremben, ahol még további másfél évet kellett töltenie. Egy alkalommal Viktor zenét hallott. A szomszéd ágyon fekvő, már lábadozó tüzér őrmester próbálta ki régi gombos harmonikáját. Mozdulatlanná der­medt, aztán fejét befúrta a párnába, és keservesen zokogott. Lehet, hogy a tüzér észrevette az árulkodó köny­­nyeket, vagy csak valamiképpen lelket akart verni a fiúba, odasántikált, és leült az ágya szélére. — Vitya, próbáld meg! Tudod milyen jó kis har­monika ez? —, s majdhogynem erőszakkal ráillesz­tette a fiú ujjait a gomboikra. Viktor szinte megrázkódott, amikor ujjainak enge­delmeskedve megszólalt a hangszer. — Fogd csak, fogd! — bátorította a tüzér. — Játssz csak, amikor akarsz! Attól az estétől Viktor megpróbálta fölidézni a régi, gyermekkori dallamokat. A tüzér egy hónap múlva elhagyta a kórházat. Kis motyóját összeszedve odalépett Viktorhoz, s le­tette ágyára a harmonikát. — Fogd, Vitya! Emlékül. És tanulj, jó a hallásod, jól fogsz játszani! Azt mondják: van Asztrahányban egy iskola . . . Viktor Alekszejev így talált célt magának. El­határozta, hogy megtanul játszani, mint egy hiva­tásos zenész. A tüzér jól tudta: Asztrahányban va­lóban van egy zeneiskola, ahova vakokat is felvettek. Elérkezett az idő, hogy Alekszejevet kiírják a kórházból. A főorvos megkérdezte: — Hová akarsz menni, Viktor Ivanovics? Haza? — Zenét szeretnék tanulni — mondta halkan. — Írtam Asztrahányba . .. Ott felvesznek, ha meg­tanulom a va­kírást... — Jó, megpróbáljuk — mondta a főorvos. Viktor Alekszejev, a Nagy Honvédő Háború másodosztályú rokkant­ja 1946 augusztusában a vol­­gográdi területen levő Ilovlja faluba érkezett. Ott működött az Oroszországi Vakok Egyesületének egyik tanműhelye. Délelőtt a vakírást tanulta, dél­után pedig kosarat font, halinacsizmát készített . .. EGY ÉVVEL KÉSŐBB az asztrahányi zeneisko­lában a harmonikaszakon megjelent egy kicsit lassú mozgású, balkezében vékony botot tartó fiatalember. Mindig elsőnek érkezett és utolsónak távozott az órákról. Szívesen emlékszik vissza Alekszejev az első szín­padi szerepére. Kinevezték a krasznoszlobodszki művelődési házba, és kórusa abban az évben, 1952- ben az amatőr énekkarok volgográdi területi bemu­tatóján díjat nyert. Most már 22 éve zenét tanít. Növendékei, a vol­gográdi népművelési szakközépiskola hallgatói a művelődési házakba kerülnek zenei vezetőnek. Csak­nem 200 fiatal végzett már a keze alatt, szerette meg velük az orosz népzene hangszerét, a harmo­nikát. A zene sugározza be családjának életét is. Fele­sége, Jevgenyija maga is muzsikus, lánya, Tatjana zongorázik, fia Mihail ugyancsak zeneiskolát vég­zett. Amikor együtt van az egész család, házi kon­certeket rendeznek. Ezek a legboldogabb esték Alekszejevék otthonában. ÉLŐ HAGYOMÁNY Volgográdban, hogy a fia­talok, mielőtt bevonulnak sorkatonai szolgálatra, elbúcsúznak a várostól, bejárják azokat a helyeket, ahol több mint három évtizeddel ezelőtt apáik, nagyapáik életre-halálra kitartottak a fasiszták ostromával szemben. Alekszejev is most végigjárta a fiával az egykori védővonalat. Átadta neki a har­cos „stafétabotját”, azét a katonáét, aki mindvégig híven teljesítette a haza és az emberek iránti kötelességét. Pjotr Godlevszkij (APN) Viktor Alekszejev feleségével és gyermekeivel a Mamajev­­kurgánon a hősi emlékműnél (APN) A Szocialista MŰVÉSZETÉRT

Next