Szocialista Művészetért, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

— OLVASÓINKHOZ! Lapunk augusztusi és szeptemberi (8—9.) száma szeptember elején, kettős számként, 16 oldalon jelenik meg. Tartalmazza többek közt a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövetsé­gének új működési szabályzatát, ebben a számban adjuk közre Fukász György tanulmányát az ötnapos munkahét bevezetése kap­csán, Sömjéni Sándor jegyzetét a magyar tánctanítók szervezkedésé­nek történetéből. Olvasóinkat, munkatársainkat kérjük, közlésre szánt írásaikat, közleményeiket legkésőbb augusztus 1-ig juttas­sák el a szerkesztőségbe. — KITÜNTETÉSEK. A Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa eredmé­nyes munkájuk elismeréseként nyugállományba vonulásuk alkal­mából dr. Szabó Józsefné dr. Lu­­gossy Emmának, az ABI tanárá­nak, Szegedi Ernőnek, a LFZF egy. tanárának; eredményes mun­kája elismeréséül Katona György­­nének, az ANE tánckari asszisz­tensének ; Pusztay Ernőnek, a Magyar Rádió osztályvezetőjének; eredményes propaganda tevékeny­ségéért Fóka Istvánnak, a Zala m. Moziüzemi Vállalat osztályvezető­jének a Munka Érdemrend ezüst fokozata; eredményes munkája elismeréseként Révfalvi Bélánénak, a Képzőművészeti Alap Kiadó­­vállalat munkatársának, Berki Lászlónak, az ANE vezető prímásá­nak a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. A pedagógusnap alkalmából a szocialista nevelés területén vég­zett kiváló munkájuk elismerése­ként Kiváló pedagógus kitüntető címet kapott Apagyi Mária, a komlói áll. zeneiskola tanára, Mező Imréné, a Bartók Béla Zene­­művészeti Szakközépiskola tanára, és Varga Károly, a III. ker. áll. zeneiskola tanára. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa díját kapta televízió sorozatáért, riporteri és szerkesz­tői munkásságáért, a tv szociog­ráfia megteremtéséért Kapusi Im­re tv szerkesztő. — NÍVÓDÍJAK: Budapest Fő­város Tanácsa az idén is négy, egyenként 50 ezer forintos mű­vészeti külön jutalomban részesí­tette a Radnóti Miklós Színpadot, a Vígszínházat, a Thália Színházat és a Mikroszkóp Színpadot. — — a vígszínházban Ajtay Andor-emlékdíjjal tüntették ki az évad legkiválóbb női és férfi ala­kításáért Halász Judit és Darvas Iván színművészeket; titkos sza­vazással a társulat a Varsányi Irén-emlékgyűrűt Pap Vera szín­művésznek ítélte oda. — ÚJVIDÉK. A VI. újvidéki nemzetközi színházi díszlet- és jelmezterv biennálén Tóth Barna, a Magyar Televízió jelmezterve­zője bronz­érmet nyert. — PRÁGA. A Balázs Béla Film­stúdió június 9—11-én háromnapos szemináriumon mutatkozott be a csehszlovák filmes érdeklődőknek. Ez alkalommal a magyar fiatal filmművészek egész eddigi, sok­rétű alkotó munkájáról kereszt­metszetet nyújtó, 23 filmből álló sorozatot vetítettek. Két alkalom­mal a BBS küldöttsége eszme­cserét folytatott a csehszlovák filmszakma képviselőivel. — GYŐR. Mint a Kisalföldben olvastuk, Alexovics László szob­rászművész, aki a Kisfaludy Szín­háztól vonult nyugdíjba, mint a festőtár vezetője, az országban elsőként váltotta ki a szobor- és emlékmű-karbantartó kisiparos engedélyt. A város megbízásából felmérést készít a megyeszékhely valamennyi köztéri alkotásáról, tehát szobráról, emlékművéről, domborművéről, hogy kezdetét ve­hesse a tervszerű restaurálásuk. — FELHÍVÁS. Ezúton is emlé­keztetjük valamennyi alapszervezet szakszervezeti bizottságát, hogy a Táncsics Könyvkiadó Vállalat 1982- re is megjelenteti a SZAKSZER­VEZETI AKTIVISTÁK NAPTÁR­­át. A bizalmiaknak, főbizalmiak­nak, általában a szakszervezeti ak­tivistáknak szánt 112 oldalas ki­advány a naptár részen túl ki­vonatot tartalmaz a Munka Tör­vénykönyvéből, a vállalati tör­vényből és az 1018-as, üzemi de­mokráciáról szóló rendeletből. A naptárt az alapszervezetek köz­vetlen megrendelése szerint küldik meg, valamennyi szb kapott ezzel kapcsolatban megrendelő lapot. A naptár ára kb. 15 forint. Ugyan­csak ajánlja a Táncsics a szocia­lista brigádok részére hasonlóan 15 forintért vásárolható BRIGÁD NAPTÁR című kiadványát is.­­ A BUDAPESTI GYERMEK­­SZÍNHÁZ hét tagú brigádja a Magyar Rádió Dolgozói Szakszer­vezetének felkérésére május 25-én Alsóbélatelepen, a II. Rákóczi Ferenc nevelőotthonban műsort adott. A Magyar Rádió szocialista brigádjai által patronált nevelő­­otthon lakói nagy tetszéssel fo­gadták az előadást, melyért a rádiósok meleghangú levélben mondtak köszönetet. — A BÉKÉS—TARHOSI Baráti Kör, Békés városa, az Országos Filharmónia — a volt népi kollé­gisták közreműködésével — június 14-én, vasárnap délelőtt a tarhosi zenepalota helyreállításának tá­mogatására hangversenyt rendez­tek a Zeneakadémián. Szokolay Sándor zeneszerzőnek, a Magyar Kodály Társaság elnökének be­vezetője után a Debreceni Kodály Kórus Gulyás György és Surán Sándor vezényletével, Péczely Sa­rolta, Falvai Sándor, Tarjáni Fe­renc, Szebenyi János, Szebenyi Júlia és Csukás István közremű­ködésével nagy sikerű koncertet adott. — GYŐR. A Xantus János Mú­zeum képtárában május elején nyílt meg a 75 éves Roisz Vilmos festőművész gyűjteményes tárla­ta. A Sopronban nevelkedett fes­tőművész java alkotásait Sopron városának adományozta. — BÉKÉSCSABA. A megyei mű­velődési központ fenntartásában működő Justh Zsigmond színjátszó stúdió évadzáró bemutatóját júni­us 13-án tartották a Jókai Szín­házban. A 25 stúdió hallgató Rencz Antal vezető-rendező irányításával a Jókai Színház művészei peda­gógiai munkássága segítségével is­merkedtek meg a szakma alapfo­galmaival. — BARTÓK BÉLA életútját és alkotói pályáját rajzolta meg a szocialista brigádoknak szánt ,,A mi világunk” füzetsorozat 81/4. számában LUKIN LÁSZLÓ, az ismert és eredményes zenepeda­gógus a „Csak tiszta forrásból” című, élvezetes stílussal megírt, közérthető és olvasmányos dolgo­zatában. A számos fotóval illuszt­rált, több színű nyomással élén­kített, szépen tördelt, a Cantata profana szövegével, Bartók három színpadi műve cselekményének is­mertetésével gazdagított füzet minden bizonnyal eredményesen segíti elő századunknak világszerte ismert magyar zenei zsenije, ki­magasló személyisége legszélesebb körben megismertetését. A három forintért kapható füzet még Bartók Béla főbb műveinek időrendi jegy­zékét is tartalmazza. — DEBRECEN. A Déri Múzeum 1978-as, most megjelent évköny­vében dr. Sz. Kürti Katalin két dolgozatban is foglalkozik a vá­ros képzőművészeti vonatkozásai­val. Figyelmet érdemel Vadász Endre (1901—1944) kisgrafikáiról irt dolgozata, melyben a magyar ex libris történet egyik jellegzetes alkotóját mutatja be. Egy másik tanulmányában az 1894—1944 közti félévszázad során felállított köz­téri alkotásokat elemzi. — A TAKARÉKOSSÁGRÓL je­lentetett meg számos embert ér­deklő gyűjteményt a Házi Jogta­nácsadó májusi száma. Részletesen foglalkozik a füzet a lakáshoz jutás pénzügyi kérdéseivel is. — KOSZORÚZÁS. Június 22-én a Farkasréti temetőben kegyelettel megkoszorúzták Somló Istvánnak, a Színházi Dolgozók Szakszerve­zete tíz éve elhunyt, volt elnöké­nek sírját — KIÁLLÍTÁSI ELŐZETES. A Műcsarnok — a Művelődési Mi­nisztérium megbízásából, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövet­ségével egyetértésben — 1982 ta­vaszára ORSZÁGOS KÉPZŐMŰ­VÉSZETI KIÁLLÍTÁS megrende­lését tervezi. Részvételre pályáz­hatnak a Művészeti Alap, az MKISZ és a Fiatal Képzőművé­szek Stúdiójának tagjai. A művek megfelelő kvalitása esetén e meg­kötöttségektől eltekint a rendező bizottság. A tárlatra 3 évnél nem régebbi, lehetőleg e bemutatóra készült művek beküldését kérik, mégpedig 3 festményt, vagy 3 plasztikát, vagy 3 grafikát. A mű­vek méretét nem kötik meg, de felhívják a figyelmet a lehetősé­gek objektív korlátaira. A mű­veket bemutatásra kész állapotban a Műcsarnok raktárába (Bp. XIV., Dózsa György út 37.) kérik szál­lítani nov. 30. és dec. XI2. nap­jain 9 és 15 óra közt. A kiállí­tandó műveket válogató zsűri mi­nősíti. A zsűri névsorát a kataló­gusban közzé teszik. A rendező bizottságnak joga van beküldött műveken kívüli alkotásokat is a bemutatandók közé sorolni (pl. köztulajdonba került munkák kö­zül). A kiállítást a Műcsarnok ösz­­szes termében 1982. március 19. és május 16. közt tartják. A HUSZONEGYEDIK UTÁN Május 21. és 26. között ren­dezték meg Miskolcon a 21. filmfesztivált. Miskolc, 1964 óta, immár hagyományos há­zigazdája a rövidfilmeknek, hosszú dokumentumfilmeknek, általában minden nem játék­film jellegű filmalkotásnak és a Televízió politikai adásaihoz tartozó műveknek. Páros évek­ben a televíziós alkotások, pá­ratlanban a filmek megmére­tésére kerül sor a miskolci má­jusi fesztiválokon, így volt ez a fesztivál most a filmé. Minden eddigi fesztiváltól lényegesen különbözött. Alap­vetően abban, hogy a fesztivál hat napjára, gyakorlatilag ötre, ilyen tömegű rendezvény és versenyprogram még soha sem sűrűsödött, még nem volt rá példa, hogy két székházban működjék a fesztivál, mint most történt, és hogy az egy­másra torlódó és egymással egyidőben párhuzamosan futó programok miatt a fesztivál egésze gyakorlatilag áttekint­hetetlen legyen.­­Minden bi­zonnyal van valami kis ver­sengés is az évenként váltó fesztiválrendezők között, és a tavalyi, igencsak színes prog­rammal, gazdag tévéfesztivált kívánta most a filmfesztivál programkínálatban utolérni, vagy felülmúlni. De meddig tartható ez a versengés?) A kétfelé való bemutatást az in­dokolta elsősorban, hogy igen sok volt a versenymű. Neve­zetesen nyolcvannégy, abból egy visszalépett­­ Rófusz Fe­renc, miután A légy Oscar­­díjat nyert, a fair play íratlan szabályainak eleget téve, visz­­szavonta nevezését, így a nagy­szerű kisfilm információs ke­retben került a közönség elé­­, lehetetlen volt egy helyen be­mutatni. Így került a verseny­filmeknek a fele a Diósgyőri Vasas Művelődési Központba, amely ezzel a már hagyomá­nyos Rónai Sándor Művelődési Központ mellett ugyancsak fesztivál-székházzá lépett elő. A filmek magas száma pedig abból adódott, hogy az elő­­zsűrizés elmaradt, a mennyi­ségi növekedés viszont minő­ségi romlást is jelentett. Úgy tűnik, nem volt elég az ön­kontroll, mert bekerültek a mezőnybe érdektelen, elnyúj­tott, kísérletezés címszava alatt semmitmondó, a végtelenségig terjengős filmes dolgozatok is. Sok volt a hosszú dokumen­tum­film. A fesztivál jelszavául a „Filmmel a közművelődésért” célkitűzést választották és minden bizonnyal e jelmon­dat realizálása érdekében zsú­folták meg egy kicsit a prog­ramokat. Tagadhatatlan, elvi­leg így sokkal több emberhez eljuthattak a különböző műfajú filmek, a sok-sok vita, ankét, találkozó igen sok értékes gon­dolatcsere lehetőségét kínálta, és számos találkozó nagyon sikeres volt. A fesztivál idő­szakában azonban fullasztó kánikula volt. A két fesztivál­székház vetítései általában csak az esti órákban vonzottak nagyobb közönséget, a délutá­ni vetítések nem, a délelőtti információs vetítések csak na­gyon szűk, szakmai érdeklődő közönség előtt peregtek. Első alkalommal rendezték meg az idén a stúdiónapokat, összekapcsolva információs ve­títéssel. Ezek Diósgyőrött vol­tak, s a látogatottságuk a várt­nál bizony alacsonyabb volt. Legalábbis ami a nagyközön­séget illeti, pedig bizonyára annak a kedvéért , hogy a közművelődés mind hatéko­nyabb megvalósítása érdeké­ben földrajzilag is közelebb kerüljön a filmes vita a mun­kásokhoz — helyezték ki a megszokott helyről. Ez a törek­vés sajnos még nem volt sike­res, a diósgyőri munkásság még nem tisztelte meg nagy­fokú érdeklődéssel és bizalom­mal az ilyen jellegű rendezvé­nyeket. A szakma számára ér­dekesek, hasznosak voltak vi­szont ezek a stúdiónapok, amelyek egy-egy stúdió mun­kájáról adtak nagyléptékű ké­peket. A fesztivál nagy szakmai vitáján a közművelődés és a film kapcsolatáról hangzott el bevezető előadás, a stúdióve­zetők azt kiegészítették, majd arról folyt rövid vita, hogy a közművelődési film, mint propagandaeszköz, s a kame­ra, mint az elkötelezett filme­sek fegyvere, a napjainkban adott terepen miként haszná­landó fel meggyőzésre, a prob­lémafelvetéssel együtt járó eredménypropaganda szolgála­tában. A zsűri döntése — amely a napilapokból már ismert — igazságos, valóban az arra leg­inkább érdemesek kapták a díjakat. A 21. miskolci film­­fesztivál feltétlenül eredmé­nyes volt, jelszavát igyekezett jól megvalósítani, mégha a nagy-nagy igyekezetben sokkal több akarás, sokkal több szám­szerűségre­ törekvés is volt, mint a megvalósult lehetőség. Benedek Miklós Negyedszerre gyülekeztette össze a kőszegi Jurisich vár lovag­termében a Magyar Televízió ifjúsági és oktatási főosztálya , élvezve Kőszeg város otthonos vendégül látását, a megye, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetsége, a közművelődési tanács, az úttörőszövetség támogatását , a televíziós gyermek­­műsorok és gyermekfilmek megtekintésére és megvitatására az alkotókat, vezető belső munkatársakat, pedagógusokat és pszi­chológusokat, írókat és közművelődési embereket. Az Ottlik Géza regényében (Iskola a határon) megrajzolt hajdani „cégerás” épü­letében a búcsúebéden százan ültünk az asztalnál, tehát elegen­dően voltunk a látlelet-készítésre. És mondjuk meg: több volt ez, mint fesztivál, mint szemle, valódi munkatalálkozó volt, sok órás televíziónézéssel és még több órás vitatkozással. A közel hat órás bemutató természetesen csak elenyésző töre­déke annak a gyermek- és ifjúsági műsoranyagnak, amennyit a televízió két éven át sugárzott a kiskorcsoportostól a nőkre san­dító kamaszokig terjedő korosztályoknak. A javát mazsolázták ki, de nem is annyira minősítés szándékával, sokkalta inkább mustra­ nyújtást végett. Az előző­­három szemlén résztvettek nyílt és négyszemközti vélekedése szerint tovább emelkedett e műsorok tartalmi, művészi megformálásbeli, technikai minősége, színvonala. Úgy tűnik, jó dolog az, ha hozzáértő alkotók kitar­tóan folytatják e szakmát, mert sok műsor készítése közben adatik csak meg a műalkotás ritka alkalma Márpedig mint a gyakorló műsorszerkesztők nem titkolták: ennek a nézőrétegnek ugyancsak „termelni” kell, akkora az igény és szükséglet. A Magyar Televízió ugyanis nagyon világosan látja felelős­ségét a felnövekvő ifjúság érzelmi-értelmi alakításában — a szülői ház és a közismereti iskola mellett és ezeken túl. Nemcsak a tekintélyes vitavezetők, esztéták és pedagógusok (Vekerdi Ta­más, Lóránd Ferenc, Poszler György) hangsúlyozták, az alkotók, szerkesztők és rendezők, díszlet- és látványtervezők is tudván tudják: a gyermek művésztípus, képekben lát, ilyen vizuális nyelvre kell megtanítani, hogy az érzelmi appercipiáláson ke­resztül formálja, alakítsa ki fogalmait, ítéleteit a világról. Ezzel kapcsolatban vetődött fel, hogy mennyire fontos feladata lenne a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének is — gyakor­latban — foglalkozni a gyermekek általános vizuális nevelése kérdéseivel, módszertanával. És az is: a gyermekek a pontos, kifejező, világos rajzokat keresik, ilyen illusztrációkat kívánnak, s elégedetlenek a gyermekrajzokat utánzó mese- és ifjúsági könyvillusztrálásokkal!)... A felelősségvállalás mutatkozik meg abban, hogy a főosztály ifjúsági műsoraiban a bábjátéktól a színes mesefilmig (Sándor Pál egyenesen Fellini indíttatású „Maskarák”-jától Jeles András mai iskoladráma megformálású ,,Csokonai”-jáig) számos műfaj sokrétű jelentkezése megtalálható, örvendetes az is, hogy nem hallottunk gügyögést, vállonveregető kioktatásokat, hanem igenis a gyermekek és fiatalok szemszögéből látott világ kifeje­ződését tapasztalhattuk. Igaz, a felnőttek világának képe kissé még egysíkú, mintha a felnőtt családok konfliktusait szégyen­lősen el kellene takarni az ivadékok előtt, holott éles, kritikus és megértő szemmel világosan látják a gyerekek ezeket és mű­vészi erővel kifejezni is képesek. (Mint Gabnai Katalin „Aki bújt, aki nem...” című „sulikomédiájában­’ jelesen sikerült.) Egy momentumot nem lehet szótlanul hagyni. Volt egy magyar népmese feldolgozás Jankovich Marcell találó rendezé­sében, jó zenével, szép népi elbeszélő hangvétellel, ha némi sal­langossággal is. Jó volt, de magában nem elegendő ez a magyar népmesékből. A gyerekek tesztlapjairól az világlik ki: igen gyenge magyar népmese ismeretük. Márpedig a népmese fejezi ki a gyermek lelkületét, adekvát a világképével. A népi-nemzeti hovatartozás, az anyanyelvi kultúra, az egész mentalitás kiala­kulása miatt alapvetően fontos, hogy ezekben a jól megkompo­nált műsorokban ne egy közép-európai „mischgemüse” mese­világ plántálódjék a gyermek­ifjak fogékony lelkületébe, hanem a magyar népé­s Bartók szellemében. Érdemes lenne idézni a pszichológusok és nevelők eszme­­összeszikráztatásait, a pedagógiai tudorok távlatos megállapítá­sait, méginkább a tömegkommunikációs hatásfelmérők számada­tait, tesztjeit a gyermek­kamaszok vélekedéseiről, a tetszés­­megnyilvánításairól, az ezekből természetesen következő tenni­valókról. Mindenesetre két tanulságot szükséges feljegyezni: ha valahová valók a színes televíziók, feltétlenül az iskolákba, men­nél nagyobb számban, ezek immár a vizuális kultúra terjeszté­sének nélkülözhetetlen és korszerű eszközei. Régi közművelődési harcostársunk csöndes dörmögését hadd idézzem summázatul: — Adná az ég, hogy a Magyar Televízió minden más főosztálya, alkotóműhelye így „termelne", ahogyan ez a csendes, szorgalmas, őszinte, felelősségét másodpercre nem feledő ifjúsági és oktatási főosztály ... Varga Imre Rafael Muradjan jereváni ipar­művész örmény motívumok fel­­használásával alpakkából készíti mesterműveit (APN) A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének havi lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: dr. Varga Imre. Szerkesztőség: Budapest VI., Gorkij fasor 38. III. 2. Telefon: 211-120 30. Levélcím: Buda­pest, postafiók 8. 1406. Kiadja és terjeszti a NÉPSZAVA Lapkiadó Vál­lalat. Budapest VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-819. Levélcím: Buda­pest, 1964. Felelős kiadó: dr. Jandek Géza, a Népszava Lapkiadó Vál­lalat igazgatója. Előfizetési díj egy évre 24 forint. Befizethető a Nép­szava Lapkiadó Vállalat MNB 215—11 859 sz. számlájára.­ ­ Egyetemi Nyomda — 81.6851 Budapest, 1981 Felelős vezető: Sü­meghi Zoltán igazgató ISSN 0133—2562 8 szocialista a MŰVÉSZETÉRT

Next