Szocialista Művészetért, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
— OLVASÓINKHOZ! Lapunk augusztusi és szeptemberi (8—9.) száma szeptember elején, kettős számként, 16 oldalon jelenik meg. Tartalmazza többek közt a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének új működési szabályzatát, ebben a számban adjuk közre Fukász György tanulmányát az ötnapos munkahét bevezetése kapcsán, Sömjéni Sándor jegyzetét a magyar tánctanítók szervezkedésének történetéből. Olvasóinkat, munkatársainkat kérjük, közlésre szánt írásaikat, közleményeiket legkésőbb augusztus 1-ig juttassák el a szerkesztőségbe. — KITÜNTETÉSEK. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkájuk elismeréseként nyugállományba vonulásuk alkalmából dr. Szabó Józsefné dr. Lugossy Emmának, az ABI tanárának, Szegedi Ernőnek, a LFZF egy. tanárának; eredményes munkája elismeréséül Katona Györgynének, az ANE tánckari asszisztensének ; Pusztay Ernőnek, a Magyar Rádió osztályvezetőjének; eredményes propaganda tevékenységéért Fóka Istvánnak, a Zala m. Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjének a Munka Érdemrend ezüst fokozata; eredményes munkája elismeréseként Révfalvi Bélánénak, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat munkatársának, Berki Lászlónak, az ANE vezető prímásának a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. A pedagógusnap alkalmából a szocialista nevelés területén végzett kiváló munkájuk elismeréseként Kiváló pedagógus kitüntető címet kapott Apagyi Mária, a komlói áll. zeneiskola tanára, Mező Imréné, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, és Varga Károly, a III. ker. áll. zeneiskola tanára. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa díját kapta televízió sorozatáért, riporteri és szerkesztői munkásságáért, a tv szociográfia megteremtéséért Kapusi Imre tv szerkesztő. — NÍVÓDÍJAK: Budapest Főváros Tanácsa az idén is négy, egyenként 50 ezer forintos művészeti külön jutalomban részesítette a Radnóti Miklós Színpadot, a Vígszínházat, a Thália Színházat és a Mikroszkóp Színpadot. — — a vígszínházban Ajtay Andor-emlékdíjjal tüntették ki az évad legkiválóbb női és férfi alakításáért Halász Judit és Darvas Iván színművészeket; titkos szavazással a társulat a Varsányi Irén-emlékgyűrűt Pap Vera színművésznek ítélte oda. — ÚJVIDÉK. A VI. újvidéki nemzetközi színházi díszlet- és jelmezterv biennálén Tóth Barna, a Magyar Televízió jelmeztervezője bronzérmet nyert. — PRÁGA. A Balázs Béla Filmstúdió június 9—11-én háromnapos szemináriumon mutatkozott be a csehszlovák filmes érdeklődőknek. Ez alkalommal a magyar fiatal filmművészek egész eddigi, sokrétű alkotó munkájáról keresztmetszetet nyújtó, 23 filmből álló sorozatot vetítettek. Két alkalommal a BBS küldöttsége eszmecserét folytatott a csehszlovák filmszakma képviselőivel. — GYŐR. Mint a Kisalföldben olvastuk, Alexovics László szobrászművész, aki a Kisfaludy Színháztól vonult nyugdíjba, mint a festőtár vezetője, az országban elsőként váltotta ki a szobor- és emlékmű-karbantartó kisiparos engedélyt. A város megbízásából felmérést készít a megyeszékhely valamennyi köztéri alkotásáról, tehát szobráról, emlékművéről, domborművéről, hogy kezdetét vehesse a tervszerű restaurálásuk. — FELHÍVÁS. Ezúton is emlékeztetjük valamennyi alapszervezet szakszervezeti bizottságát, hogy a Táncsics Könyvkiadó Vállalat 1982- re is megjelenteti a SZAKSZERVEZETI AKTIVISTÁK NAPTÁRát. A bizalmiaknak, főbizalmiaknak, általában a szakszervezeti aktivistáknak szánt 112 oldalas kiadvány a naptár részen túl kivonatot tartalmaz a Munka Törvénykönyvéből, a vállalati törvényből és az 1018-as, üzemi demokráciáról szóló rendeletből. A naptárt az alapszervezetek közvetlen megrendelése szerint küldik meg, valamennyi szb kapott ezzel kapcsolatban megrendelő lapot. A naptár ára kb. 15 forint. Ugyancsak ajánlja a Táncsics a szocialista brigádok részére hasonlóan 15 forintért vásárolható BRIGÁD NAPTÁR című kiadványát is. A BUDAPESTI GYERMEKSZÍNHÁZ hét tagú brigádja a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének felkérésére május 25-én Alsóbélatelepen, a II. Rákóczi Ferenc nevelőotthonban műsort adott. A Magyar Rádió szocialista brigádjai által patronált nevelőotthon lakói nagy tetszéssel fogadták az előadást, melyért a rádiósok meleghangú levélben mondtak köszönetet. — A BÉKÉS—TARHOSI Baráti Kör, Békés városa, az Országos Filharmónia — a volt népi kollégisták közreműködésével — június 14-én, vasárnap délelőtt a tarhosi zenepalota helyreállításának támogatására hangversenyt rendeztek a Zeneakadémián. Szokolay Sándor zeneszerzőnek, a Magyar Kodály Társaság elnökének bevezetője után a Debreceni Kodály Kórus Gulyás György és Surán Sándor vezényletével, Péczely Sarolta, Falvai Sándor, Tarjáni Ferenc, Szebenyi János, Szebenyi Júlia és Csukás István közreműködésével nagy sikerű koncertet adott. — GYŐR. A Xantus János Múzeum képtárában május elején nyílt meg a 75 éves Roisz Vilmos festőművész gyűjteményes tárlata. A Sopronban nevelkedett festőművész java alkotásait Sopron városának adományozta. — BÉKÉSCSABA. A megyei művelődési központ fenntartásában működő Justh Zsigmond színjátszó stúdió évadzáró bemutatóját június 13-án tartották a Jókai Színházban. A 25 stúdió hallgató Rencz Antal vezető-rendező irányításával a Jókai Színház művészei pedagógiai munkássága segítségével ismerkedtek meg a szakma alapfogalmaival. — BARTÓK BÉLA életútját és alkotói pályáját rajzolta meg a szocialista brigádoknak szánt ,,A mi világunk” füzetsorozat 81/4. számában LUKIN LÁSZLÓ, az ismert és eredményes zenepedagógus a „Csak tiszta forrásból” című, élvezetes stílussal megírt, közérthető és olvasmányos dolgozatában. A számos fotóval illusztrált, több színű nyomással élénkített, szépen tördelt, a Cantata profana szövegével, Bartók három színpadi műve cselekményének ismertetésével gazdagított füzet minden bizonnyal eredményesen segíti elő századunknak világszerte ismert magyar zenei zsenije, kimagasló személyisége legszélesebb körben megismertetését. A három forintért kapható füzet még Bartók Béla főbb műveinek időrendi jegyzékét is tartalmazza. — DEBRECEN. A Déri Múzeum 1978-as, most megjelent évkönyvében dr. Sz. Kürti Katalin két dolgozatban is foglalkozik a város képzőművészeti vonatkozásaival. Figyelmet érdemel Vadász Endre (1901—1944) kisgrafikáiról irt dolgozata, melyben a magyar ex libris történet egyik jellegzetes alkotóját mutatja be. Egy másik tanulmányában az 1894—1944 közti félévszázad során felállított köztéri alkotásokat elemzi. — A TAKARÉKOSSÁGRÓL jelentetett meg számos embert érdeklő gyűjteményt a Házi Jogtanácsadó májusi száma. Részletesen foglalkozik a füzet a lakáshoz jutás pénzügyi kérdéseivel is. — KOSZORÚZÁS. Június 22-én a Farkasréti temetőben kegyelettel megkoszorúzták Somló Istvánnak, a Színházi Dolgozók Szakszervezete tíz éve elhunyt, volt elnökének sírját — KIÁLLÍTÁSI ELŐZETES. A Műcsarnok — a Művelődési Minisztérium megbízásából, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségével egyetértésben — 1982 tavaszára ORSZÁGOS KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS megrendelését tervezi. Részvételre pályázhatnak a Művészeti Alap, az MKISZ és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai. A művek megfelelő kvalitása esetén e megkötöttségektől eltekint a rendező bizottság. A tárlatra 3 évnél nem régebbi, lehetőleg e bemutatóra készült művek beküldését kérik, mégpedig 3 festményt, vagy 3 plasztikát, vagy 3 grafikát. A művek méretét nem kötik meg, de felhívják a figyelmet a lehetőségek objektív korlátaira. A műveket bemutatásra kész állapotban a Műcsarnok raktárába (Bp. XIV., Dózsa György út 37.) kérik szállítani nov. 30. és dec. XI2. napjain 9 és 15 óra közt. A kiállítandó műveket válogató zsűri minősíti. A zsűri névsorát a katalógusban közzé teszik. A rendező bizottságnak joga van beküldött műveken kívüli alkotásokat is a bemutatandók közé sorolni (pl. köztulajdonba került munkák közül). A kiállítást a Műcsarnok öszszes termében 1982. március 19. és május 16. közt tartják. A HUSZONEGYEDIK UTÁN Május 21. és 26. között rendezték meg Miskolcon a 21. filmfesztivált. Miskolc, 1964 óta, immár hagyományos házigazdája a rövidfilmeknek, hosszú dokumentumfilmeknek, általában minden nem játékfilm jellegű filmalkotásnak és a Televízió politikai adásaihoz tartozó műveknek. Páros években a televíziós alkotások, páratlanban a filmek megméretésére kerül sor a miskolci májusi fesztiválokon, így volt ez a fesztivál most a filmé. Minden eddigi fesztiváltól lényegesen különbözött. Alapvetően abban, hogy a fesztivál hat napjára, gyakorlatilag ötre, ilyen tömegű rendezvény és versenyprogram még soha sem sűrűsödött, még nem volt rá példa, hogy két székházban működjék a fesztivál, mint most történt, és hogy az egymásra torlódó és egymással egyidőben párhuzamosan futó programok miatt a fesztivál egésze gyakorlatilag áttekinthetetlen legyen.Minden bizonnyal van valami kis versengés is az évenként váltó fesztiválrendezők között, és a tavalyi, igencsak színes programmal, gazdag tévéfesztivált kívánta most a filmfesztivál programkínálatban utolérni, vagy felülmúlni. De meddig tartható ez a versengés?) A kétfelé való bemutatást az indokolta elsősorban, hogy igen sok volt a versenymű. Nevezetesen nyolcvannégy, abból egy visszalépett Rófusz Ferenc, miután A légy Oscardíjat nyert, a fair play íratlan szabályainak eleget téve, viszszavonta nevezését, így a nagyszerű kisfilm információs keretben került a közönség elé, lehetetlen volt egy helyen bemutatni. Így került a versenyfilmeknek a fele a Diósgyőri Vasas Művelődési Központba, amely ezzel a már hagyományos Rónai Sándor Művelődési Központ mellett ugyancsak fesztivál-székházzá lépett elő. A filmek magas száma pedig abból adódott, hogy az előzsűrizés elmaradt, a mennyiségi növekedés viszont minőségi romlást is jelentett. Úgy tűnik, nem volt elég az önkontroll, mert bekerültek a mezőnybe érdektelen, elnyújtott, kísérletezés címszava alatt semmitmondó, a végtelenségig terjengős filmes dolgozatok is. Sok volt a hosszú dokumentumfilm. A fesztivál jelszavául a „Filmmel a közművelődésért” célkitűzést választották és minden bizonnyal e jelmondat realizálása érdekében zsúfolták meg egy kicsit a programokat. Tagadhatatlan, elvileg így sokkal több emberhez eljuthattak a különböző műfajú filmek, a sok-sok vita, ankét, találkozó igen sok értékes gondolatcsere lehetőségét kínálta, és számos találkozó nagyon sikeres volt. A fesztivál időszakában azonban fullasztó kánikula volt. A két fesztiválszékház vetítései általában csak az esti órákban vonzottak nagyobb közönséget, a délutáni vetítések nem, a délelőtti információs vetítések csak nagyon szűk, szakmai érdeklődő közönség előtt peregtek. Első alkalommal rendezték meg az idén a stúdiónapokat, összekapcsolva információs vetítéssel. Ezek Diósgyőrött voltak, s a látogatottságuk a vártnál bizony alacsonyabb volt. Legalábbis ami a nagyközönséget illeti, pedig bizonyára annak a kedvéért , hogy a közművelődés mind hatékonyabb megvalósítása érdekében földrajzilag is közelebb kerüljön a filmes vita a munkásokhoz — helyezték ki a megszokott helyről. Ez a törekvés sajnos még nem volt sikeres, a diósgyőri munkásság még nem tisztelte meg nagyfokú érdeklődéssel és bizalommal az ilyen jellegű rendezvényeket. A szakma számára érdekesek, hasznosak voltak viszont ezek a stúdiónapok, amelyek egy-egy stúdió munkájáról adtak nagyléptékű képeket. A fesztivál nagy szakmai vitáján a közművelődés és a film kapcsolatáról hangzott el bevezető előadás, a stúdióvezetők azt kiegészítették, majd arról folyt rövid vita, hogy a közművelődési film, mint propagandaeszköz, s a kamera, mint az elkötelezett filmesek fegyvere, a napjainkban adott terepen miként használandó fel meggyőzésre, a problémafelvetéssel együtt járó eredménypropaganda szolgálatában. A zsűri döntése — amely a napilapokból már ismert — igazságos, valóban az arra leginkább érdemesek kapták a díjakat. A 21. miskolci filmfesztivál feltétlenül eredményes volt, jelszavát igyekezett jól megvalósítani, mégha a nagy-nagy igyekezetben sokkal több akarás, sokkal több számszerűségre törekvés is volt, mint a megvalósult lehetőség. Benedek Miklós Negyedszerre gyülekeztette össze a kőszegi Jurisich vár lovagtermében a Magyar Televízió ifjúsági és oktatási főosztálya , élvezve Kőszeg város otthonos vendégül látását, a megye, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetsége, a közművelődési tanács, az úttörőszövetség támogatását , a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek megtekintésére és megvitatására az alkotókat, vezető belső munkatársakat, pedagógusokat és pszichológusokat, írókat és közművelődési embereket. Az Ottlik Géza regényében (Iskola a határon) megrajzolt hajdani „cégerás” épületében a búcsúebéden százan ültünk az asztalnál, tehát elegendően voltunk a látlelet-készítésre. És mondjuk meg: több volt ez, mint fesztivál, mint szemle, valódi munkatalálkozó volt, sok órás televíziónézéssel és még több órás vitatkozással. A közel hat órás bemutató természetesen csak elenyésző töredéke annak a gyermek- és ifjúsági műsoranyagnak, amennyit a televízió két éven át sugárzott a kiskorcsoportostól a nőkre sandító kamaszokig terjedő korosztályoknak. A javát mazsolázták ki, de nem is annyira minősítés szándékával, sokkalta inkább mustra nyújtást végett. Az előzőhárom szemlén résztvettek nyílt és négyszemközti vélekedése szerint tovább emelkedett e műsorok tartalmi, művészi megformálásbeli, technikai minősége, színvonala. Úgy tűnik, jó dolog az, ha hozzáértő alkotók kitartóan folytatják e szakmát, mert sok műsor készítése közben adatik csak meg a műalkotás ritka alkalma Márpedig mint a gyakorló műsorszerkesztők nem titkolták: ennek a nézőrétegnek ugyancsak „termelni” kell, akkora az igény és szükséglet. A Magyar Televízió ugyanis nagyon világosan látja felelősségét a felnövekvő ifjúság érzelmi-értelmi alakításában — a szülői ház és a közismereti iskola mellett és ezeken túl. Nemcsak a tekintélyes vitavezetők, esztéták és pedagógusok (Vekerdi Tamás, Lóránd Ferenc, Poszler György) hangsúlyozták, az alkotók, szerkesztők és rendezők, díszlet- és látványtervezők is tudván tudják: a gyermek művésztípus, képekben lát, ilyen vizuális nyelvre kell megtanítani, hogy az érzelmi appercipiáláson keresztül formálja, alakítsa ki fogalmait, ítéleteit a világról. Ezzel kapcsolatban vetődött fel, hogy mennyire fontos feladata lenne a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének is — gyakorlatban — foglalkozni a gyermekek általános vizuális nevelése kérdéseivel, módszertanával. És az is: a gyermekek a pontos, kifejező, világos rajzokat keresik, ilyen illusztrációkat kívánnak, s elégedetlenek a gyermekrajzokat utánzó mese- és ifjúsági könyvillusztrálásokkal!)... A felelősségvállalás mutatkozik meg abban, hogy a főosztály ifjúsági műsoraiban a bábjátéktól a színes mesefilmig (Sándor Pál egyenesen Fellini indíttatású „Maskarák”-jától Jeles András mai iskoladráma megformálású ,,Csokonai”-jáig) számos műfaj sokrétű jelentkezése megtalálható, örvendetes az is, hogy nem hallottunk gügyögést, vállonveregető kioktatásokat, hanem igenis a gyermekek és fiatalok szemszögéből látott világ kifejeződését tapasztalhattuk. Igaz, a felnőttek világának képe kissé még egysíkú, mintha a felnőtt családok konfliktusait szégyenlősen el kellene takarni az ivadékok előtt, holott éles, kritikus és megértő szemmel világosan látják a gyerekek ezeket és művészi erővel kifejezni is képesek. (Mint Gabnai Katalin „Aki bújt, aki nem...” című „sulikomédiájában’ jelesen sikerült.) Egy momentumot nem lehet szótlanul hagyni. Volt egy magyar népmese feldolgozás Jankovich Marcell találó rendezésében, jó zenével, szép népi elbeszélő hangvétellel, ha némi sallangossággal is. Jó volt, de magában nem elegendő ez a magyar népmesékből. A gyerekek tesztlapjairól az világlik ki: igen gyenge magyar népmese ismeretük. Márpedig a népmese fejezi ki a gyermek lelkületét, adekvát a világképével. A népi-nemzeti hovatartozás, az anyanyelvi kultúra, az egész mentalitás kialakulása miatt alapvetően fontos, hogy ezekben a jól megkomponált műsorokban ne egy közép-európai „mischgemüse” mesevilág plántálódjék a gyermekifjak fogékony lelkületébe, hanem a magyar népés Bartók szellemében. Érdemes lenne idézni a pszichológusok és nevelők eszmeösszeszikráztatásait, a pedagógiai tudorok távlatos megállapításait, méginkább a tömegkommunikációs hatásfelmérők számadatait, tesztjeit a gyermekkamaszok vélekedéseiről, a tetszésmegnyilvánításairól, az ezekből természetesen következő tennivalókról. Mindenesetre két tanulságot szükséges feljegyezni: ha valahová valók a színes televíziók, feltétlenül az iskolákba, mennél nagyobb számban, ezek immár a vizuális kultúra terjesztésének nélkülözhetetlen és korszerű eszközei. Régi közművelődési harcostársunk csöndes dörmögését hadd idézzem summázatul: — Adná az ég, hogy a Magyar Televízió minden más főosztálya, alkotóműhelye így „termelne", ahogyan ez a csendes, szorgalmas, őszinte, felelősségét másodpercre nem feledő ifjúsági és oktatási főosztály ... Varga Imre Rafael Muradjan jereváni iparművész örmény motívumok felhasználásával alpakkából készíti mesterműveit (APN) A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének havi lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: dr. Varga Imre. Szerkesztőség: Budapest VI., Gorkij fasor 38. III. 2. Telefon: 211-120 30. Levélcím: Budapest, postafiók 8. 1406. Kiadja és terjeszti a NÉPSZAVA Lapkiadó Vállalat. Budapest VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-819. Levélcím: Budapest, 1964. Felelős kiadó: dr. Jandek Géza, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója. Előfizetési díj egy évre 24 forint. Befizethető a Népszava Lapkiadó Vállalat MNB 215—11 859 sz. számlájára. Egyetemi Nyomda — 81.6851 Budapest, 1981 Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató ISSN 0133—2562 8 szocialista a MŰVÉSZETÉRT