Szocializmus, 1907-1908 (2. évfolyam, 1-20. szám)
1907-09-01 / 1. szám
A Szocializmus legemberibb bánásmódot nem tanúsítja s ha munkásai politikai meggyőződését nem tiszteli s az egyesülési és gyülekezési szabadságát a legmesszebbmenő határig nem biztosítja. Ez az a varázserő, amelylyel törekszik a burzsoázia munkásszavazatokat gyűjteni s ami sok helyen sikerrel is fog járni. A nagy harc, a haladásért, állandósulni fog a választójog kapcsán, de legerősebb lesz majd akkor, amidőn programmunk egyik követeléséért, az önálló vámterület megalkotásáért folyik a küzdelem. Ott szembe találjuk magunkat a mai függetlenségi és egyéb pártokkal, akik akkor már reakciósak lesznek, mert tagjaik legnagyobbrészt földbirtokosok s így őrülten ellenezni fogják az önálló vámterület megalkotását s ezen munkájukban segítőtársuk lesz nekik az ausztriai ipartvédő pártok tömege és a magyarországi földmívelő munkások egy tekintélyes része, akiket azzal fognak megtéveszteni a birtokosok, hogy az önálló vámterület megalkotása őket is tönkreteszi, mert a gabonakivitel megnehezítése folytán még alacsonyabbra szállnak a mezőgazdasági munkabérek. A másik oldalon ezekkel a pártokkal szemben mi fogunk állni, szociáldemokraták és az ipari érdekeket védő haladó polgári pártok és odaát Ausztriában a földbirtokosok pártja, mert ezeknek a pártoknak áll érdekében Magyarország önálló vámterületének megalkotása. Leginkább nagy tusákat fognak vívni a pártok egymással az önálló vámterület megalkotása után az iparcikkeket készítő gyárak elhelyezésénél, ugyanis a latifundiumok tulajdonosai arra törekesznek, hogy birtokaik közelében ne emelkedjenek gyárak, mert ezek a termeléshez szükséges munkaerőt a mezőgazdasági munkásokból rekrutálják s ezzel elvonulnak az olcsó munkaerők a földmiveléstől, ami gátja az agrár kizsákmányolásnak s ezenkívül miután jobb munkabéreket kap a munkás a gyári üzemekben, az fölforgatja a zsellér családi állapotát is. A gyár olajos, zsíros, szennyes eszközeivel a félig betapasztott ablaku parasztházba bekényszeríti a kultúrát, megváltoztatja az életviszonyokat s a földbirtokos természetszerűleg remeg, mert tudja, ösztöne diktálja, hogy a község határában emelkedő gyárkéménynyel együtt a községben dívó munkabérek is föltartózhatatlanul emelkednek s azért ellenzi a gyár telepítését. A munkásság pedig a rendelkezésére álló politikai joggal azt törekszik elérni, hogy a gyárak legnagyobb része olyan helyekre telepíttessék le, ahol a közlekedési és a talajban fekvő érdekeken kívül a munkátlan munkások nagy tömegének az érdekei is megoldást nyernek. A gyári üzemek helyes elrendezése az ország területén és a külföldi iparcikkeknek a nevelővámok segítségével való fokozatos kiszorítása képezi Magyarországon a joghoz jutó nép egyik sürgősen megoldandó feladatát. Mennyit bír ebből a jövő népparlament megoldani, attól függ, hogy milyen mértékben ismeri föl a nép a mai osztálypolitika tarthatatlan voltát és milyen mértékben fogja szavazatával a szociáldemokrata pártot támogatni. Ha megismeri a munkásság azt, hogy neki a választójog nemcsak a választásért kell csupán, hanem