Szocializmus, 1918 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1917-12-01 / 1. szám
Szocializmus célját nem látják ki merítettnek a munkások pillanatnyi bérköveteléseinek képviseletében és a munkaviszony megfoltozására irányuló törekvéseknek némi sikerében. # # * („Neuorientierung“) — a háborúval együtt született meg a szó is, a fogalom is s bizonyos, hogy sokan, szocialisták is, igen serények voltak a háború teremtette tényekhez és hangulatokhoz való hozzáidomulásban. Ez elvégre érthető is volt, hiszen csak kevés léleknek adatott meg az a keménység és biztosság, amely minden külső eseménnyel szemben érzéketlenné teszi. De most már úgy látszik, hogy a háború öreg intézménnyé lett, amelyhez lélekben, intézményekben, igénytelenségben hozzáidomultak az emberek. Most már az új nagy tényekhez kellene szabni a „Neuorientierung“-ot. Ezek az új nagy tények sokan vannak és egyre szaporodnak. Egy sincs közöttük nagyobb, mint az orosz forradalom. És az ember hiába kémleli a „Neuorientierung“ jeles szocialista dalnokait: Thomast, Renaudelt, Destréet, Dávidot, Lenschet, minő új tanulságot vonnak le a maguk számára az új eseményekből. A háború alkalom és ok volt számukra, hogy régi meggyőződéseiket, ítéleteiket és céljaikat vizsgálat alá vessék. Miért szociáldemokraták még mindig ők, ha az orosz forradalom nem ok és nem alkalom nekik erre? Pedig volna itt is egy s más, amin illenék és hasznos volna minden országban ugyancsak alaposan elgondolkodni. Az orosz parasztok — erről már születtünk. Vájjon nem kellene arra is gondolni, hogy mindezekben az eseményekben némi figyelmeztetés van arra, amiről a szocialista tudomány is kissé megfeledkezett, hogy az emberi társadalom fejlődésének irányát nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági termelés is megszabja? Azután lehetetlenség még másvalamire is nem gondolni: arra, hogy másutt is vannak nyomorgó tömegek és földnélküli parasztok és még sincsenek forradalmak. Lehetetlenség az orosz dolgokat szemlélve arra nem gondolni, hogy van, még " nem is jelentéktelen, szerepe a tömegmozgalmaknál is T' ~ — '*Őknek, azok erkölcsi és értelmi tuuljdot ideológiai tényezőknek, amelyekről rendszi,. lenézéssel szoktunk beszélni és gondolkodni. Valahol olvastam, hogy Oroszországban nem most, hanem már évek előtt nem volt népszerűbb és olvasottabb, elterjedtebb könyv, mint a francia forradalom története. Talán ennek is része van abban, hogy az orosz forradalmárok oly gyakran adnak alkalmat a nyugat- és középeurópai újságíróknak annak megállapítására, hogy ők csak a francia forradalmat utánozzák. * # * (Szentimentalizmus.) Pedig nem is utánozzák. Mintha minden fegyveres felkelésük, lövöldözésük, véres nekibuzdulásuk ellenére is a Tolsztoj neokrisztianizmusából élne bennük, mindannyiukban valami és mintha ezért félnének az üléstől, emberéleteknek attól, a tudatos elpusztításától, ami a halálos ítéletekben és bíráskodásokban jut kifejezésre. A francia forradalom előbb kivégezte ellenségeit és azután törölte el a halálbüntetést. Az orosz forradal