Szocializmus, 1918 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1917-12-01 / 1. szám

Szocializmus célját nem látják ki merí­tettnek a munkások pillanatnyi bér­követeléseinek képviseletében és a munkaviszony megfoltozá­­sára irányuló törekvéseknek némi sikerében. # # * („Neuorientierung“) — a háborúval együtt született meg a szó is, a fogalom is s bizonyos, hogy sokan, szocialisták is, igen serények voltak a háború terem­tette tényekhez és han­gulatokhoz való hozzáidomulásban. Ez elvégre érthető is volt, hiszen csak kevés léleknek adatott meg az a keménység és biztosság, amely minden külső eseménnyel szemben érzéket­lenné teszi. De most már úgy látszik, hogy a háború öreg intéz­ménnyé lett, amelyhez lélekben, intézményekben, igénytelen­ségben hozzáidomultak az emberek. Most már az új nagy tényekhez kellene szabni a „Neuorientierung“-ot. Ezek az új nagy tények sokan vannak és egyre szaporodnak. Egy sincs közöttük nagyobb, mint az orosz forradalom. És az ember hiába kémleli a „Neuorientierung“ jeles szocialista dalnokait: Th­omast, Renaudelt, Destréet, Dávidot, Lenschet, minő új tanulságot vonnak le a maguk számára az új eseményekből. A háború alkalom és ok volt számukra, hogy régi meggyőző­déseiket, ítéleteiket és céljaikat vizsgálat alá vessék. Miért szociáldemokraták még mindig ők, ha az orosz forradalom nem ok és nem alkalom nekik erre? Pedig volna itt is egy s más, amin illenék és hasznos volna minden országban ugyancsak alaposan elgondolkodni. Az orosz parasztok — erről már szü­lettünk. Vájjon nem kellene arra is gondolni, hogy mindezek­ben az eseményekben némi figyelmeztetés van arra, amiről a szocialista tudomány is kissé megfeledkezett, hogy az emberi társadalom fejlődésének irányát nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági termelés is megszabja? Azután lehetetlenség még másvalamire is nem gondolni: arra, hogy másutt is van­nak nyomorgó tömegek és földnélküli parasztok és még sin­csenek forradalmak. Lehetetlenség az orosz dolgokat szemlélve arra nem gondolni, hogy van, még " nem is jelentéktelen, szerepe a tömegmozgalmaknál is T' ~ — '*Ők­nek, azok erkölcsi és értelmi tuuljdot ideológiai tényezőknek, amelyekről rendszi,. lenézéssel szoktunk beszélni és gondolkodni. Valahol olvastam, hogy Oroszországban nem most, hanem már évek előtt nem volt népszerűbb és olvasottabb, elterjedtebb könyv, mint a francia forradalom története. Talán ennek is része van abban, hogy az orosz forradalmárok oly gyakran adnak alkalmat a nyugat- és középeurópai újságíróknak annak megállapítására, hogy ők csak a francia forradalmat utánozzák. * # * (Szentimentalizmus.) Pedig nem is utánozzák. Mintha minden fegyveres felkelésük, lövöldözésük, véres nekibuzdulásuk ellenére is a Tolsztoj neokrisztianizmusából élne bennük, mindannyiukban valami és mintha ezért félnének az üléstől, emberéleteknek attól, a tudatos elpusztításától, ami a halálos ítéletekben és bíráskodá­sokban jut kifejezésre. A francia forradalom előbb kivégezte ellen­ségeit és azután törölte el a halálbüntetést. Az orosz forradal

Next