Szocializmus, 1924 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
2 Szocializmus A munkásosztály nemzetközi megerősödése is siettethetné a világhelyzet egészséges irányba való kialakulását, azonban ennek is leküzdhetetlennek látszó akadályai vannak még. Oroszország még mindig el van szigetelve a munkásinternacionálé számára, az Egyesült Államok munkásosztálya még mindig nem képez egy egységes, küzdő tábort, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában nem egységes a munkásmozgalom, e nagy nemzetek munkásosztályai mellett a kisebb államok munkásosztályainak nagyobbrészt mégis csak egységes mozgalmai nem ellensúlyozhatják azt a hiányt, amit az egység és erő hiánya amazokban jelent. A nemzetközi munkásmozgalom ezen gyöngéje erősíti a reakciót és a kapitalizmus hatalmi törekvéseit mindenhol, és ha végigtekintünk a mai helyzeten, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még sok időre, sok küzdelemre lesz szükség, amíg ebben a helyzetben javulás állhat be. A szervezett öntudatos munkásosztályokat nemzeti harcok kötik le a saját országaik reakciójával szemben, és e harcok csak kevés időt engednek arra, hogy a nemzetközi vonatkozásokkal foglalkozhassanak, a helyzet tisztázását és a nemzetközi megerősítést előbbrevigyék.* A magyarországi állapotok sem javultak. A reakció elleni harc úgyszólván teljesen a szociáldemokrata párt vállaira nehezedik. A polgárság liberális és demokrata rétegei semmi erőt nem mutatnak és semmi hajlandóságot nem látni náluk arra, hogy egymásra találjanak és a munkásosztállyal összefogva, félretolják az útból azt a kormányzati irányt, amely lehetetlenné teszi a magyar helyzet tisztázását, a belső konszolidációt és a demokratikus haladás útjára való áttérést. A polgárság demokratikus rétegeinek ez a határozatlansága és erőtlensége teszi lehetővé, hogy itt egy teljesen meddő kormányzati rendszer tarthatja magát felszínen és akadályozhatja a kibontakozást. Pedig az állapotok hovatovább már nemcsak a munkásosztály számára lesznek tarthatatlanokká, hanem a polgári rétegekre is. A megoldatlan problémák sokasága mered itt a csonka ország sorsa elé. A reakciós választójog lehetetlenné teszi a nemzeti akarat igaz megnyilvánulását és egy munkaképes nemzetgyűlés egybeülését. A munkaképtelen nemzetgyűlés elernyeszti a belső állapotokat. A Városi, községi és vármegyei igazgatás belefullad a korrupcióba és reakcióba, a hivatalnoki és rendészeti berendezések, amelyek a reakció uralmának biztosítását szolgálják elsősorban, mai állapotukban olyan súlyosan terhelik meg az adófizető rétegek teherbírását és az állam jövedelmeit, hogy ezek mellett elkerülhetetlen a gazdasági összeomlás és lehetetlen az újjáépítés. Az ipari termelés nem bírja foglalkoztatni az ország ipari munkásságát és kivándorlást idéz elő, a földnélküli földmívesnép növekvő nyomorúsága is csak aggasztóbbá teszi a helyzetet, mert a kormány tehetetlenül áll szemben a földreformjával, amelyet keresztülvinni nem képes. A nagy tömegek fogyasztóképtelensége a kereskedelmet és forgalmat támadja halálosan, ugyannyira, hogy szinte meghatározott időn belül kell elkövetkeznie annak az állapotnak, amikor éhező milliók és jóllakott ezrek fognak csak szembenállani egymással ebben az országban.