Szocializmus, 1924 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Tények és gondolatok E sötét előtér még sötétebb háttere, hogy a demokratikus erők­nek és a szociáldemokráciának minden erejét ezután is a reakció elleni harc fogja lekötni. A kormánynak olyan céljai és szándékai vannak a nemzetgyűlés törvényalkotó munkásságát illetően, amelyek ellen az ország érdekében a legkíméletlenebb harcnak kell megindulnia. A belügyminiszter rendjavaslatai, az igazság­ügyminiszter fegyházparagrafusai, a népjóléti miniszter úgyne­vezett szociális javaslatai, mindmegannyi támadás az ország és a nép érdekei ellen, amelyek elhárítására össze kell fogni minden jóérzésű­ embernek ebben az országban. Magyarországnak, ha élni akar, nem börtönökre, hanem isko­lákra, nem dologházakra, hanem kórházakra, nem fegyőrökre, porkolábokra, hanem tanítókra, orvosokra, mérnökökre van szük­sége, nem fegyházlakókra, hanem dolgozó, alkotó szabad polgá­rokra és munkásokra. Az ellenforradalom berendezkedését nem konzerválni, de likvidálni kell, különben itt dohossá lesz a jég, miazmákkal telik meg, amelyben menthetetlenül megfullad a nemzet és az ország. (Vanczák János.) A RADIKALIZMUS A MUNKÁSMOZG­ALOMBAN olyan kérdés lett, aminek az irodalma egyre jobban bővül. Az em­berek ritkán adnak számot maguknak arról, hogy jelsza­vaik, amelyekkel politikai maguk tartását akarják kifeje­zésre juttatni, honnan erednek, mit jelentenek s fedik-e mindazt, amit elérni óhajtanak vagy akarnak. Ilyen jelszó a munkásmoz­galomban a „radikalizmus“, amely mint éles határvonal választja el egymástól több országban a szocialista pártokat; mindegyik frakció elméletileg a marxizmusra hivatkozik s mindamellett külön utakon jár, sokszor egymással szembefordulva, testvérharc­ban őrlik föl a munkásság politikai erejét s ahelyett, hogy a mun­kásosztály történelmi feladatát teljesítené, társadalmi célkitűzé­sét elérné, prédájává válik a kapitalizmusnak, vagy a reakció különböző régi és modern válfajának. Kurt Geyer a németországi szocialista munkásmozgalomnak jobb- és balszárnyra való oszlásá­val kapcsolatban nagyon értékes, mélyreható elemző munkát írt „Der Radikalismus in der deutschen Arbeiterbewegung“ címmel­, amelyben minden oldalról mélyére igyekszik hatolni a „radikaliz­mus“ kérdésének. Munkája nem pártpolitikai célt kíván szolgálni, de tisztán tudományos jellege mellett is nagy szolgálatot tett vele a munkásmozgalomnak, mivel rendkívül alkalmas arra, hogy a marxizmus társadalombölcseletének lényegét megértesse és így a munkásmozgalom egységének helyreállítását előmozdítsa. A legutolsó évszázad társadalombölcseletének legnagyobb tel­jesítménye kétségkívül a marxizmus. Lényege magában foglalja az emberiesség szellemét, megjelöli a történelem fejlődésének irányvonalát, fölfedi az ember előtt az állandóan ható erőket és társadalmi elméletének nagyvonalúságával az embert valósággal lebilincseli. De Marx és Engels társadalombölcseletét nem szabad a természettudományok értelmében fölfognunk, mivel nem állandó, változatlan törvényeket állapít meg számukra, hanem mint a történelmi tapasztalásnak és a spekulációnak zseniális összetétele —• megadja a módszert a társadalmi jelenségek vizsgá­latához és azok megértésére. A marxista szociológia tehát nem Jena, 1923. Thüringer Verlagsanstalt und Druckerei. 1' 3

Next