Szocializmus, 1926 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Rm.: A huszonharmadik pártgyűlés . Sok nagy probléma volna még a soron, amelynek a megoldásához, sajnos, talán még a tüzetesebb megbeszéléséhez sem juthat el a huszonharmadik pártgyűlés, amelynek, noha a napirendje nem túltömött, adottságokkal, aktualitásokkal is kell foglalkoznia, megszabott, s két-háromnapos időtartam alatt. De reméljük, hogy a színvonalában egyre jelentősen emelkedő magyar szocialista munkaszozgalom amaz első emberei, akiket az elvtársak a képviseltetésükkel megbíztak, adnak majd szempontokat a magyar munkásmozgalom nagy problémáit illetően. A vita már hónapokkal ezelőtt e folyóirat hasábjain elindult A szocialista nevelés, a pártoktatás, a nőmunkásmozgalom, a földmunkásmozgalom, az ifjúmunkások ügye, a pártszervezetek dolga, a középrétegeknek, különösen a kisembereknek a mozgalomba való bevonásának az ügye, egyszóval az agitáció minél inkább intenzívvé tételének a kérdése bizonyára talál több szószólót is. Az erős vita, még a rekriminációra való erős hajlamosság is csak a külvilág számára föltűnő: mi tudjuk, hogy adódik ez a magyar politikai és gazdasági helyzetből, a magyar munkásság helyzetéből azokban az esztendőkben, amiket az ellenforradalom erős berendezkedése éveinek mondhatunk. De akik szerető figyelemmel nézzük a magyar munkásmozgalom minden egyes állomását, csak bizodalommal és örömmel üdvözölhetjük a huszonharmadik pártgyűlést. Döcögök vannak a magyar proletármozgalom tövises útján, voltak is. De mindannyiunk kedvét fokoznia kell annak a valóságnak, hogy a munkásmozgalmunkban eddig példátlan üldözőhadjárat után és új, csak a formáját változtatott üldözőhadjárat tobzódása idején a kisebb Magyarországon számokkal kimutathatóan sokkal erősebbek vagyunk, mint voltunk a viszonylag nem terrorisztikus esztendőkben a nagyobb Magyarországon. De még inkább fokoznia kell a szocialista munkakedvet annak a valóságnak, hogy még nincs mindenki, akit osztályhelyzete odaparancsolna, a szociáldemokrácia táborában! Karácsonyi pártgyűlésünk írta Farkas István A magyarországi munkásmozgalomnak még mindig azokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, amelyek eddig is útjában állottak. A politikai viszonyok, sajnos, még mindig nem változtak meg. Az ellenforradalmi berendezkedés tovább tartja magát és végzi azt a pusztító munkát, amelynek olyan sok nyomorúságát és keserűségét kellett már elszenvednie Magyarország dolgozó népének. A munkásság elnyomottsága és jogfosztottsága nem enyhült. A munkásmozgalommal szemben kivételes állapotok állanak fönn, amelyek megszűkítik a párt tevékenységének területét. A Bethlen-kormány folytatja reakciós,népellenes politikáját és útját állja a népakarat érvényesülésének. A kormány és a háta mögött álló párt érzéketlensége és csökönyössége a nép kívánságaival szemben nyilvánvaló. A parlament ennek a kormánynak és kormányzati többségnek a befolyása alatt áll és ez a többség mindennemű szociális kívánság elől ridegen elzárkózik. A szabadságjogok terén fönnálló jogfosztottság rideg egyoldalúságában, osztályjellegében érvényesül, amely lenyűgözi a dolgozó néprétegeket és megfosztja őket legelemibb jogaik és kívánságaik érvényesülésétől. És amilyen egyoldalú e területen a kormányzat, épp olyan rideg és önző a gazdasági és adópolitikája, amellyel a dolgozó osztályokat sújtja és végső soron a munkaalkat .