Szocializmus, 1931 (21. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-14 / 1. szám
2 Szocializmus tagot, addig az Erzsébetvárosban (VII. ker.) közel 41.000 választó 12 bizottsági tagot választ. Az aránytalanságok fölsorolását folytatni lehetne az egyes kerületek szavazóinak, mandátumainak és a kerület nagyságának szembeállításával. De ezek is közismert tények. Mindmegannyi eszközei ezek egy reakciós uralom mesterséges fönntartásának és csak arra szolgálnak, hogy az ellene elsősorban küzdő munkásosztályt, a szociáldemokrata pártot küzdelmében akadályozzák és győzelmének gyümölcsétől megfosszák. Csak így érthető meg, hogy, noha az 1930. évi törvényhatósági választásokban a szociáldemokrata párt 265.930 leadott érvényes szavazatból 73.427 (27.6%), tehát a legtöbb szavazatot kapta, mégis ezzel csak 37 mandátumot nyert, míg ezzel szemben a keresztény párt (Wolff-párt) a maga 72.334 (27.2%) szavazatával 46 mandátumot kapott! A törvényhatósági választások iránt való érdeklődés olyan nagyfokú volt, hogy a választók 92.9%-a járult az urnákhoz és az érvényes szavazatok aránya 90.8%. Az 1926. évi országgyűlési választásokban érvényesen leszavazott Budapesten a választók 68,8%-a. A pártok tehát mindent elkövettek, hogy választóikat mozgósítsák. Az eredmény tanúsága szerint a legközelebbi választásokon ugyanezek a pártok már csak egymástól hódíthatják el szavazóikat. Rendkívül tanulságos volna az egyes választások számadatainak az összehasonlítása. Az ilyen törekvés elé azonban leküzdhetetlen akadályok merednek: nincs azonos alap az összehasonlításra. A mostani törvényhatósági választás számadatait össze kellene hasonlítani a megelőző, 1925. évi törvényhatósági választás adataival, ez azonban a mi számunkra azért lehetetlen, mert a szociáldemokrata párt 1925-ben a polgári ellenzéki pártokkal demokratikus blokkban egyesülten vett részt a törvényhatósági választásokban. Most pedig, az 1930-as választásokon, önálló listával először vettünk részt. Az 1925. évi választás számadataival való összehasonlítást mellőznünk kellett azért is, mert a mostani választáson minden párt a saját programjával ment a választók elé. A választóknak módjuk volt politikai fölfogásuknak megfelelő pártra szavazni, kivéve 4—5 választókerületet, ahol egyes pártokat a választásban való részvételtől elütöttek azzal, hogy ajánlásaikat visszautasították. A megelőző, 1925. évi választásokban a főváros politikailag két frontra: jobb- és baloldalra oszlott. A különböző politikai pártállású választóknak nem volt más választásuk, mint vagy tartózkodni a szavazástól, vagy az egyik fronthoz csatlakozni. Természetes, hogy ez nem volt tiszta helyzet. A városi pártok kialakulása csak választás után ment végbe, és a mostani választáson már minden párt a maga zászlója alatt folytatta a választási harcot. A magunk számára más összehasonlítási alapot kellett keresnünk, ha megfelelő tájékozódást akarunk szerezni arról, hogy kerületenként és szavazókörönként növekedett-e szavazataink száma? Összehasonlításul kínálkozott az 1926. évi országgyűlési választások szavazási eredménye.1 A számadatok összehasonlítás 1 L. Mónus Illés: „Az országgyűlési képviselőválasztás számadatai“. Szocializmus, 1927. II. szám, 47. oldal.