Szocializmus, 1947 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-01 / 1. szám
SZOCIALIZMUS terményeknek. Megőriztük, mint kormányzó párt is, a szociáldemokrácia harcos hagyományait és mégis konstruktív módon vettünk részt abban a nagy építő munkában, amelynek célja, hogy újjáépítsük országunkat. Nem könnyű feladat. A reálpolitika útjáról nem térhettünk le és a könyörtelen tényekkel számot kellett vetnünk. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az elmúlt két esztendő alatt kénytelenek voltunk belenyugodni abba, hogy a koalíciós kormányzás végül is a kompromisszumok sorozatát teszi szükségessé. De nyugodtan állíthatjuk, hogy ezek forradalmikompromisszumok voltak. Ezt a jellegüket megszabta egyrészt az a letagadhatatlan tény, hogy a kormányzás fórumain is megmaradtunk szocialistáknak, másrészt, hogy tudatosan vállaltuk ezeket a kompromisszumokat azért, hogy éppilyen tudatosan építhessük a fejlődés útját a szocializmus felé. Igen, ebben az összeomlott, kifosztott és felégetett országban tulajdonképpen és mindenekelőtt az élet legegyszerűbb feltételeit kellett megteremtenünk. A talajt kellett megszilárdítanunk, hogy rajta megvethesse lábát a munkás, paraszt és a szabad értelmiség. És ezzel a munkával még nem vagyunk készen. Mindent, ami most van, a teljes káoszból kellett kialakítanunk és ha ez a káosz a materiális élet területén megszűnőben van is, ki merné azt állítani, hogy ugyanígy megszűnőben van a nemzet lelki életében is. Hosszú esztendők megfeszített és céltudatos nevelő munkájára lesz még szükség, hogy materiálisan és szellemileg egyaránt újjáépüljön ország és nép. Mi szociáldemokraták ebből az erőfeszítésből alaposan ki akarjuk venni a magunk részét. Mert mi a mi célunk? Bizonyára nem az, hogy felépítsünk egy lélektelen pártapparátust s pártéletünket öncélúvá tegyük. Még kevésbé az, hogy időszerű jelszavakkal nagy tömegeket toborozzunk napi politikai sikerek érdekében. Ez valóban nem volna méltó a mi pártunkhoz. A mi pártunnk, a mi mozgalmunk célja: a magyar nép hűséges és igaz szolgálata, az elnyomottak, a kisemmizettek, a megalázottak teljes gazdasági, politikai és szellemi felszabadítása. A legjobbat akarjuk, amelyre mozgalom törhet, a forradalmi haladást akarjuk szolgálni, meg akarjuk változtatni a termelési viszonyokat és ezzel együtt az embert, aki e megváltozott viszonyok között tudatosan élje életét. Ha számot vetünk magunkkal, újra és újra a keserű elégedetlenség izgalma fog el bennünket, hogy eléggé és jól szolgáltuk-e ezt a célt, amelyért egyedül érdemes élni és újra és újra eltökéljük magunkat arra, hogy még jobban megfeszítjük erőnket, hogy még jobban szolgálhassuk népünket és osztályunkat. Ezért tekintünk mélységes aggodalom- 2