Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

2 Fehér könyv a Bundeswehről • Nixon újabb gondjai Fokozódó feszültség Pakisztánban Tegnap esti helyzetkép Fehér könyvet adott ki a bonni kormány a Bundeswehr­­ről. Íme, az NSZK, amely oly méltatlankodva tiltakozik, midőn a­­ revansizmus és a militarizmus tendenciáit olvassák a fejére, most „a haza védelmére” felszólító fehér könyvet ad ki, az első ilyen jellegű a nyugatnémet állam fennállása óta. S éppen azt az időpontot választották ki erre, amidőn Nyu­­gat-Berlin körül amúgy is újabb feszültséget provokáltak, mert mindenáron ott akarják megválasztani az NSZK új el­nökét, mintha e célra Bonn, vagy bármelyik, csakugyan nyugatnémet területen levő város nem lenne megfelelő. Dehát Bonn úgy látszik, nem akar tanulni. Hiába mond­ják még a józanul gondokodó, realista nyugatnémet lapok is, mennyire helytelen volt ez a nyugat-berlini elnökválasztási provokáció, hiába bírálja ugyancsak magánk a nyultnémet sajtónak egy része is a most megjelentetett fehér könyvet” Kiesingerék haladnak tovább az irrealitások, az európai fe­szültség fenntartásának útján. A fehér könyvben azzal hi­valkodnak, hogy 1971-re a Bundeswehr létszáma már eléri a 460 ezret, s az 1972-es katonai költségvetés 19 milliárd már­káját 1973-ban további rekordösszegre, 21 milliárdra emelik! Mindezt ,,a békére és a feszültség enyhítésére irányuló poli­tika” nevében, mert természetesen ezzel indokolják mérhe­tetlen fegyverkezési hajszájukat. Nem is mi, de egy nyugat­német lap, a Kölner Stadt Anzeiger teszi fel a kérdést az NSZK kormányának: „Mit akar Bonn? A lakosságot akarja megijeszteni, a szövetségeseket megriasztani, vagy eltérni saját, rossz politikájától?” Sajnos, az utóbbira egyelőre semmilyen jel nem mutat. Kérdés persze, hogy a február 23-án Európába érkező Nixon elnök mit intéz Bonnban? Valószínű, hogy rövidre sza­bott körútjának fő célja csupán a személyes tájékozódás lesz európai szövetségeseinél. Kevés jel vall arra — legalábbis egyelőre , hogy újra átgondolt politikával mérsékletre inti majd az NSZK-t, hiszen nyugat-berlini villámlátogatását is útitervébe vette Nixon, az ilyen lépés pedig, kivált néhány nappal csupán a március 5-re meghirdetett elnökválasztás előtt, nem alkalmas a feszültség enyhítésére. Más gondja is lesz Nixonnak európai körútján, mint a német kérdés. Hirtelen fellángolt, s az eddiginél is forróbbá vált az ellentét London és Párizs között és Nixon nyilván igyekszik majd valamiféle békéltető szerepet játszani két európai szövetségese között. Egy nagy ázsiai országban, Pakisztánban, a hetek óta fokozódó feszültség egyre újabb drámai fordulatokat vesz. A néhány hete letartóztatott volt külügyminisztert, Bhuttot, ki­engedték és Bhutto már meg is érkezett Karachiba, ahol nagy tömeg előtt beszédet mondott. Kijelentette: „a mostani kor­mány inog. Megismétlem, amit letartóztatásom előtt mond­tam: a népnek meg kell döntenie a jelenlegi kormányzatot”.­­Ajub Khan pakisztáni elnök nehéz helyzetbe került. Egy­felől a jobboldali ellenzéki pártok szorongatják, másfelől az ott legbaloldalibbnak nevezett Bhuttoék. Bhutto, legalább­is letartóztatása előtt, a Kínával való kapcsolatok javítását szor­galmazta. Ez viszont szükségszerűen az Indiával szembeni pakisztáni konfrontáció kiéleződését jelenti, egyszersmind a Szovjetunió közvetítésével három évvel ezelőtt Taskentben létrejött indiai—pakisztáni egyezménytől való eltávolodást. Márpedig elsősorban Ázsia, de az egész világ azt szeretné, ha az indiai—pakisztáni ellentétek nem kiéleződnének, ha­nem a taskenti megállapodás szellemében, a kiegyezés útján haladnának tovább. (KS) Szerdán­ találkozó KARACHI (MTI) Ajub Khan pakisztáni el­nök elfogadta az ellenzéki pártok javaslatát, hogy a hétfőre kitűzött tárgyaláso­kat­ szerdára halasszák. A hivatalos nyilatkozat, amely az elnök döntését ismertette, a továbbiakban közölte, Ajub Khan tanulmányozza az ellenzéki pártok azon ja­vaslatát is, hogy a szerdai találkozón részt vegyen Ali Bhutto, a Pakisztáni Nép­párt és Maulana Bhasani, a Nemzeti Néppárt (AVAMI) vezetője is.­­ Pakisztánban a politikai helyzet továbbra is rendkí­vül feszült. Chittagong-ban, az ország jelentős tengeri Pakisztánban kikötőjében hétfőn általános sztrájk volt, amelyet a diák akcióbizottság szervezett meg a vasárnapi daccai rendőrsortűz elleni tiltako­zásul. A Karachiba érkező Bhut­to volt külügyminisztert a vasútállomáson hatalmas tö­meg, az UPI szerint több mint 40 ezer ember fogad­ta. Bhutto hétfőn felkereste Jinnahnak, a modern Pa­kisztán megalapítójának sír­ját. A sírnál elmondott be­szédében kijelentette: „A mostani kormány inog. Meg­ismétlem, amit letartóztatá­som előtt mondottam: a népnek meg kell döntenie a jelenlegi kormányzatot”. - Tavasz­ünnep Kínában PEKING (MTI) Patak Károly, az MTI tu­dósítója írja: A holdnaptár hétfőn for­dult újévre és megkezdődött a háromnapos távol-keleti tavaszünnep. Kínában ez ha­gyomány szerint a barátság, a rokoni ragaszkodás, a csa­lád és az ajándékozás ünne­pe volt, amelyet ősi ceremó­niák szabályoztak. Azok, akik kiszakadtak a család­ból, felkerekedtek és felke­resték szeretteiket. Egy-egy tavasz­ünnep előtt százmil­liók utazgattak Kínában egymástól távoleső városok között is. Az évi szabadságot, hét­végi pihenőnapot nem isme­rő régi Kínában az ünnep­ségsorozat két hétig is eltar­tott. Ezalatt egész Kína va­kációra ment — a felszaba­dulás után rendezték a szo­ciális körülményeket és ez­zel együtt három napra szű­kítették le a tavaszünnepet. A kulturális forradalom azonban mozgalmat indított a tavaszünnep hagyományai­nak eltörlésére. 1967-ben, amikor a vörösgárda meg­szállta a városokat, először tették lehetetlenné, hogy a rokonok együtt töltsék az ünnepeket, az ország más vi­dékein élő hozzátartozóik­kal. Tavaly enyhítettek ezen a korlátozáson, de figyelmez­tették a lakosságot, hogy a családi körben ne hiábavaló fecsegéssel töltsék az időt, hanem Mao Ce-tung esz­méinek tanulmányozásában mélyüljenek el. Az idén az utazási korlátozásokat ismét bevezették. Most ennek az az oka, hogy Mao Ce-tung utasításainak megfelelően felelevenítették az 1958-as nagy ugrás kísérleti alapesz­méjét, az önellátásra beren­dezkedő közösségek kiépíté­sét. Ezt úgy készítették elő, hogy sokmillió diákot, értel­miségit vezényeltek vidékre, közöttük nem dolgozó váro­si feleségeket, meghatározott időre vagy örökre. Néhány hete már népszerűsítették az új mozgalmat, amelynek cél­ja az, hogy a vidéken dol­gozó városiak ne látogassa­nak haza a tavaszünnepre. Az idei tavaszünnepet an­nak a Mao utasításnak szen­telték, hogy a nép tanuljon a hadseregtől, a hadsereg pedig támogassa a kormányt és viselje gondját a népnek. Ezt január végén a párt központi bizottságának ka­tonai tanácsa felhívásban is közreadta, feltehetően abból a célból, hogy ébren tartsa a polgári kormányzati szer­vek önálló akcióegységének reményét. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Brezsnyev—Ulbricht megbeszélések Moszkva (MTI) Moszkvában hivatalosan közölték, hogy Leonyid Brezsnyev hétfőn találkozott Walter Ulbrichttal és be­szélgetést folytatott vele. A véleménycsere során a fe­lek elégedetten nyilatkoztak a Szovjetunió és az NDK közötti testvéri együttműkö­désről, megvitatták a két ország és a két párt közötti kapcsolatok fejlődésének időszerű kérdéseit. Megerő­sítették készségüket a test­véri szocialista országok közötti sokoldalú együttmű­ködés további szilárdítására és bővítésére. A TASZSZ közleménye szerint Brezsnyev és Ulb­richt konstatálta a nyugat­német militarista-revansista és újfasiszta körök aktivizá­lódását, fokozódó igyekeze­tét, hogy a népeik érdekeivel ellentétben veszélyes feszült­séggócot teremtsenek Euró­pában Kiemelte, hogy az­­ SZKP és az NSZEP elsőd­leges fontosságú feladatnak tekinti a szocialista orszá­gok egységének megszilárdí­tását, valamennyi kommu­nista és dolgozó egységének és internacionalista szolida­ritásának megerősítését a béke, a demokrácia és a szocializmus nevében. Az SZKP Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága fogadást rendezett Walter Ulbricht tiszteletére. Hétfőn, a Leonyid Brezs­­nyevel folytatott beszélge­tés után az NSZEP központi bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának el­nöke feleségével visszauta­lt Berlinbe. A Vnukovói repülőtéren Leonyid Brezs­nyev, Konsztantyin Katusev­ és más hivatalos személyi­ségek búcsúztatták. Izraeli BOM­ (MTI) Izrael 450­ kilométeres ha­tósugarú rakéták kifejleszté­sén dolgozik. E rakéták ar­ra is képesek lennének, hogy a dimonai izraeli atomlköz­­pontból származó nukleáris töltetet vigyenek magukkal — írja az Industriekurier cí­mű nyugatnémet hetilap. Dimona 1963-ban épült fel, jórészt nyugatnémet segéd­ rakéták lettek. Az NSZK az izraeli atomközpont létrehozásához 250 millió márkával járult hozzá. Három izraeli atom­tudós Nyugat-Németország­­ban szerzett tapasztalatokat. Dimona 1963-tól évente 8 kilogramm nukleáris alap­anyagot állít elő, és ez — hangoztatja az ADN — két nagaszaki-i atombomba gyár­tásához elegendő. 1969. február 19. MINDENFELŐL MEXICO-VÁROS (AP) Huéhuetlan közép-mexikói városkában hét polgári sze­mély és hat katona életét vesztette egy összetűzésben, amely azért robbant ki, mert a város lakosai tilta­koztak az új városi kor­mányzat megalakítása ellen. PÁRIZS (Reuter) A Reuter párizsi értesülé­sei szerint Franciaország bojkottálni szándékozik a nyugat-európai uniót, ha hat partnere nem kér bocsána­tot azért, hogy tiltakozása és távolléte ellenére London­ban tanácskozást tartottak­­ a közel-keleti helyzetről. Ugyancsak feltételezik, hogy a franciák követelik majd a szervezet belga főtitkárának távozását, mivel a francia kormány hiába kérte tőle, hogy ne hívja össze London­ba a pénteki értekezletet. Ezzel kapcsolatban megfi­gyelők emlékeztetnek Halls­­tein professzornak, a Közös Piac végrehajtó bizottsága volt elnökének esetére, akit a francia kormány azzal vá­dolt, hogy meg akarja kötni a kezüket és végül elérték lemondását SAIGON (MTI) Az AP amerikai hírügy­nökség a CNFF rádiójának bejelentésére hivatkozva köz­li, hogy február 11-én a partizánok kilenc fogságuk­ban levő dél-vietnami kor­mánykatonát Tay Ninh tar­tomány felszabadított öve­zetében, Saigontól északnyu­gatra szabadon bocsátottak. A katonákat néhány hónappal ezelőtt ejtették fogságba. OXFORD (MTI) Azikiwe volt nigériai el­nök vasárnap egy oxfordi gyűlésen 14 pontból álló ter­vet terjesztett elő a Biafra elszakadási törekvése miatt kitört polgárháború befeje­­zésére. BEIRUT (Reuter) Az El Fatah Palesztinai nemzeti felszabadítási moz­galom vasárnap este katonai közleményben számolt be arról, hogy arab partizánok a Jordán folyó völgyének északi részében vasárnap reggel támadást indítottak egy héttagú izraeli járőr el­len. A partizánok az őrjá­rat valamennyi tagját meg­semmisítették. Később izra­eli erősítést küldtek a tér­ségbe, s azok összecsaptak a a partizánokkal. Nabluzban, az izraeli meg­szállás alatt álló jordániai városban vasárnap bomba robbant Nyolc ember meg­sebesült. A UPI szerint a bombát izraeli járőrnek szánták, de célt tévesztett. BELGRÁD A jugoszláv kormány szi­gorú intézkedéseket tervez az áremelkedések megaka­dályozására. Javaslatot ter­jesztett elő a szövetségi par­lamentnek, hogy haladékta­lanul indítsanak vitát a pia­ci és árviszonyokról, de ezen túlmenően, közvetlenül is beavatkozik az árak alakítá­sába. WASHINGTON (MTI) A New York Times va­sárnapi számának kulturális rovata Raymond Ericson bí­rálatát közli Ágay Karolá­nak, a Magyar Állami Ope­raház tagjának fellépéséről a Metropolitan Operában. A bíráló megemlíti a magyar énekesnő sikeres beugrását, majd a pénteki előadásról szólva megállapítja, hogy „Ritka az olyan szopránéne­kesnő, aki meg tudja adni a szerep fontos karakterét, s ugyanakkor jól is énekel”. Ericson hangsúlyozza, hogy „a közönséget őszintén ma­gával ragadta az előadás és melegen fogadták a magyar énekesnőt. Béke világtalálkozó BERLIN Berlinben hétfőn sajtókon­ferencián közölték, hogy 20 nemzetközi szervezet — köz­te a Béke Világtanács — és 27 ország különböző nemzeti szervezeteinek képviselői szombati és vasárnapi berli­ni tanácskozásukon megala­kították az ez év június 21- re Berlinbe összehívott négynapos béke-világtalálko­zó szervező bizottságát. A berlini előkészítő meg­beszélés résztvevői egyönte­tűen hangsúlyozták, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet feltétlenül indokolja a béke világtalálkozó összehívását, amelynek napirendjén első­sorban Vietnam, az európai biztonság, a Közel-Kelet, a gyarmatosítás és újgyarma­tosítás, a nemzeti független­ség és a leszerelés kérdései szerepelnének. A szervező bizottság, amelynek legköze­lebbi ülésére május 10-én Berlinben kerül sor, felhív­ta a különböző nemzeti és nemzetközi szervezeteket: kapcsolódjanak be az elő­készítő bizottság munkájába és vegyenek részt a júniusi béketalálkozón. B. SZOPELMAK : GUDERIAN PISZTOLYA I. Támaszpont nélküli hadsereg Az éjszaka elkeseredett harc folyt. A partizánoknak azonban sikerült kitapogat­­niuk a rájuk zúduló SS-csa­­tárlánc gyenge pontját, ki­törtek a bekerítésből. Igaz, hogy az erdőig nem jutot­tak, kénytelenek voltak a sztyeppén maradni. Legszí­vesebben a dnyeperi aszta­tok felé vették volna útju­kat, de senki sem ismerte a környéket térképük sem volt, így erről a tervről le kellett mondaniuk. Immár két hete bolyon­gott a végtelen ukrán sztyeppén a Georgij Szobko parancsnoksága alatt álló partizánalakulat. Rajtaüté­sekről, vagy egyéb akciókról szó sem lehetett: fogytán volt a lőszerük, s nem volt állandó támaszpontjuk sem, hol ebben, hol abban a sza­kadékban, szárazévben húz­ták meg magukat. Nappal nem mutatkozhattak: a sík­ságon tíz kilométerről meg­látják az embert... Egyszer kifakadt a parancsnok: — Sehogy sem tetszik ne­kem ez a vadász. Két nap­ja itt tekereg körülöttünk. A végén még nyomunkra ve­zeti egy nyúl. — Az ördögbe, miféle va­dász ez?!, háborgott egy sza­kállas partizán. Fasiszta az ilyen, nem vadász. A gépko­csijából lövöldöz, elgázolja az állatokat. Vadorzónak hívják az ilyet, nem vadász­nak! — Tudod mit, Matvejics... Válassz ki néhány embert. Látogassátok meg s tolmá­csoljátok vendégszerető meg­hívásunkat. Csak csendesen. Hände hoch! Egy hete rótta már a né­met a sztyeppét, de seho­gyan sem sikerült fogságba esnie. Türelmes volt és ta­lálékony, mert jól tudta, nappal nem ttrténik ilyes­mi. A partizánok sem osto­bák, inkább lesből figyel­nek, mint hogy felfedjék hollétüket. Ezért kezdett bú­jócskát játszani. Nappalra eltűnt, éjszakánként vi­szont vakító fényszórókkal pásztázta a pusztát, s hangos lövöldözéssel hívta fel ma­gára a figyelmet: jaj volt a nyúlnak, ha reflektora ha­tótároláb­a került. Ám egész másként történt a dolog, mint ahogy tervez­te. A vadász egy elejtett fo­golyért baktatott befelé egy mélyedésbe, amikor géppisz­tolyt szegeztek a mellének, elvették kétcsövű puskáját és halkan a fülébe súgták: — Hände hoch! A német gyorsan felemel­te a karjait s jobb lábára sántikálva lépkedni kezdett a szakadékban. — Megvan! — közölte mo­gorván Matvejics a parancs­nokkal. — Szóval itt a fritz! Mind­járt kihallg... Az ördögbe, nincs tolmácsunk! — vakar­ta meg tarkóját a parancs­nok. — Én csak hebegek né­metül. A német szélesen elmoso­lyodott és megszólalt a leg­tisztább orosz kiejtéssel: Orosz, vagy áruló — Nem tesz semmit. Be­szélek oroszul. — Szép kis sütemény — ámuldozott Matvejics. — Hol tanult meg oro­szul? — kérdezte Szobko. — Az anyanyelvem. Oroszországban nőttem fel. — Ügy, szóval áruló! Orosz katona létére átszö­kött a németekhez! — Szó sincs róla. Nem vagyok orosz. Német vagyok. És nem katona, hanem tiszt. — Na ne mond! — pattant fel Szobko. — Az árulókat a helyszínen lövik agyon! Erről tudsz? — Tudok. De nem vagyok áruló. Én... — Neved? Rangod? A német összecsattintotta bokáját. — Hermann Kreiss főhad­nagy, a 6. szovjet hadsereg páncéltörő egységéből. — Fogságba estél? — Nem. — Átszöktél? — Nem. Ravasz Hr­kó A parancsnok arca vörö­­södni kezdett. A partizánok­nak már nemegyszer volt dolguk szovjet egyenruhába bújtatott fasiszta felderítők­­kel. Az irataik is rendben voltak, oroszul is tudtak. Gyakran egész egységek es­tek a jóhiszeműség áldoza­tául. — Megengedi, hogy leül­jek? — kérdezte a fogoly. — Fáj a lábam — tette hozzá mentegetőzve. — Ülj le — szólt rá zor­­donan Szobko. Magában pe­dig ezt gondolta: „Most ne­kikezd egy „hihető” törté­netnek a visszavonulásról, a sebesül­éséről...” — Megértem a bizalmat­lanságát — szólalt meg a német. — De én mindent elmondok. Bármikor ellen­őrizhet, ha rádióérintkezés­be lép a 6. hadsereg pa­rancsnokságával. í.Ezt jól kitalálta! — gon­dolta némi kárörömmel Szobko. — Ha megmondom, hogy semmit sem ellenőriz­hetünk, rögtön megérti: nincs összeköttetésünk a hátországgal, s így utánpót­lásunk sincs, ha pedig fogy­tán a lőszerünk, nem lesz nehéz elbánni velünk. RcH vasz fickó!'* (Folytatjuk)

Next